Gyászolnak az elefántok?

Brit és kenyai kutatók a kenyai Amboseli Nemzeti Park elefántcsordái körében azt vizsgálták, vajon mítosz vagy valóság, hogy az elefántoknak intenzív érzelmeik vannak, és képesek a halál értelmét is felfogni. Afrikai elefántoknál többször feljegyezték, hogy saját fajtársaik teteménél izgatottan viselkednek, és még a rég halott elefántok koponyájának és agyarának is nagy figyelmet szentelnek. Sőt néha egész komoly szertartásokat is megfigyeltek körükben: az állatok csöndben köröztek elpusztult társuk körül. Előfordult az is, hogy levelekkel megpróbálták eltemetni a tetemet.

A kutatók 19 vadon élő elefántcsoportot tanulmányoztak három kísérletben. Az első során azt vizsgálták, hogy az óriás növényevők az elhullott társuk koponyájának, agyarának vagy egy fadarabnak fordítanak-e több figyelmet. A második kísérletben a csordák közelébe elefánt, bivaly és orrszarvú koponyákat helyeztek el: itt arra voltak kíváncsiak, hogy képes-e az állat megkülönböztetni a saját fajhoz tartozó koponyát az idegen fajokétól. Végül a harmadik kísérlet során azt nézték, hogy egy, a közelmúltban elhunyt vezér nőstény koponyáját képes-e saját csordája megkülönböztetni két másik, nem rokon nőstényétől. Az első kísérlet során az állatok egyértelműen több figyelmet szenteltek az elefánt maradványoknak, átlagosan hatszor tovább vizsgálgatták őket, mint a fadarabot. Ugyancsak határozott érdeklődést tanúsítottak a saját fajuktól származó koponyák iránt: szagolgatták, ormányukkal tapogatták. Átlagosan kétszer tovább vizsgálgatták őket, mint a bivaly és az orrszarvú koponyákat. Hogy hogyan képesek felismerni saját fajukat, arra egyelőre nincs magyarázat a kutatók körében sem. A harmadik kísérletben három olyan elefántcsaládot figyeltek meg, amely nemrég vesztette el a családfőt. A hosszú életű, bonyolult társadalmi kapcsolatok szerint élő elefántoknál fontos esemény a vezér nőstény halála. Az állatoknak három elefánt matriarcha koponyáját mutatták, akik a vizsgálat során határozottan nem ismerték fel saját rokonukat, nem tudtak különbséget tenni a csontok között.

Az emberen kívül csak igen kevés élőlény érdeklődik halottai iránt. A csimpánzok hosszú időn át furcsa módon viselkednek halott társuk mellett, de az oszlásnak induló tetemet elhagyják. A csimpánzokéhoz hasonló halottőrzést feljegyeztek medvék, antilopok, leopárdok és jávorszarvasok körében is. Az oroszlánok viszont legfeljebb kicsit szagolgatják, aztán komótosan hozzálátnak megenni. A kutatók a gyász és az empátia megjelenését a csimpánzok és az elefántok körében is relatíve nagy agyukkal, valamint a hosszú időre állandósuló, bonyolult társadalmi kapcsolatokkal magyarázzák.