Élő donor sejtjeit használták az átültetéshez

Japán kutatók 2005 januárjában először hajtottak végre olyan sejtátültetést cukorbetegség kezelése céljából, ahol élő donor hasnyálmirigyét használták forrásnak. A napokban megjelent beszámoló szerint az eljárás sokkal gyorsabb javulást eredményezett, mint az eddigi esetekben, amikor nem élő donorok sejtjeit használták fel az átültetéshez.

A Lancet című brit orvosi szaklapban a beavatkozást végző Macumoto Sinicsi és munkatársai (Kiotói Egyetemi Kórház) meglepően gyors eredményekről számolnak be: 22 nappal a műtét után a beteg elhagyhatta az inzulininjekciókat.

A cukorbetegség kialakulása szoros összefüggésben van a hasnyálmirigy különleges sejtcsoportjai, az ún. Langerhans-szigetek működésével, amelyek a cukorháztartás egyensúlyban tartásához szükséges hormonokat (inzulin és glukagon) termelik. Az inzulintermelő sejtek pótlásának mindössze öt évre visszatekintő lehetősége a Langerhans-szigetek transzplantációja: ilyenkor nem egy egész hasnyálmirigyet ültetnek át, csupán az inzulintermelő sejtek csoportjait. Az eljárást hasnyálmirigy szigetsejt-transzplantációnak nevezik. Az eddigi átültetések mindegyikénél nem élő donort használtak sejtforrásként. A lehetőségre azonban hosszú ideig kell várni, ráadásul egyes országokban – például Japánban – ez a fajta megoldás etikai problémákba is ütközik.

Macumoto és munkatársai megpróbáltak más megoldást keresni: élő donorból vettek ki Langerhans-szigetsejteket, majd juttatták be a beteg szervezetébe. Idén januári egész napos operációjukban egy 56 éves nő hasnyálmirigyéből 10 milliliter szövetet vettek ki, majd ültették át 27 éves lányába, aki 12 éve szenvedett cukorbetegségben. Az élő donorból származó Langerhans-sejtek nem voltak olyan érzékenyek, így könnyebb volt őket kipreparálni. Az eljárás során több százezer izolált Langerhans-szigetet juttattak a betegbe úgy, hogy kis hasi metszésből feltárták a májba vezető kapuvénát, és ezen át lassú infúzióban adták be a szigeteket. A Langerhans-szigetek ugyanis képesek megtelepedni a májban és ott kolóniát képezni.

Az eddigi eredmények nagyon biztatóak: a beteg gyógyulása gyorsabb, és az átültetés után csaknem kétszer olyan magas inzulinszintet mértek a vérben, mint a nem élő donoros átültetetteknél. A napi inzulininjekció is szinte egyből elhagyható volt, szemben a régebbi módszerrel, ahol két-három műtét is szükséges lehet ennek eléréséhez. (origo)