Égi páros az esti égbolton

A Merkúr február 7-én éri el a legnagyobb keleti kitérést, amikor is a legtávolabbi látszólagos pontját éri el a Naptól, és kiszabadulván annak vakító fényköréből csatlakozik a Vénusz bolygóhoz (az esthajnal csillaghoz) a Vízöntő csillagképben. A jelenlegi kitérés nagyon kedvező, ezért a két bolygó megfigyelése nagyon egyszerű. Ma vagy holnap, közvetlen napnyugta után, amikor a Nap már a látóhatár alatt van és kezd sötétedni az ég, menjünk ki és forduljunk nyugatnak. Alacsonyabban az égen egy fényes „nagy” sárgás színű csillagot fogunk megpillantani. Ez lesz a Vénusz és nem messze alatta pedig ott lesz egy halványabb pont, a Merkúr. Mindkét bolygó a Vízöntő csillagképben lesz látható, amelynek legfényesebb csillaga, az ún. béta Aquarius vagy arabul Sadalsuuk, a Merkúrtól északra és feljebb fog látszani (lásd az ábrát). Ha rendelkezünk egy nagyobb vadásztávcsővel, de legjobb, ha egy közepes, ill. nagyobb méretű (csillagászati) távcsővel, akkor segítségükkel is próbáljuk megfigyelni a két bolygót és meghatározni azok fázisát. Mivel a két bolygó a Föld pályáján belül kering, így hasonlóan a Holdunkhoz ezek is fázisokon mennek át attól függően, hogy hozzánk viszonyítva épp hol tartózkodnak a Nap körüli pályájukon. A Vénusz esetében ez könnyebb lesz, mivel közelebb is kering hozzánk és nagyobb is a mérete, mint a Merkuré (csaknem akkora átmérője van, mint a Földnek, míg a Merkúr inkább a Hold átmérőjéhez hasonló).