Az illatos fűszer

lyenkor télvíz idején jólesik tenni-venni a meleg konyhában, felidézni a gyermekkort, a gyermekkori ízeket. Talán mivel több az ünnep, még a mai elfoglalt háziaszszonyok is jobban ráérnek elkészíteni a feledésbe merülő régebbi csemegéket, mint például a gyümölcslevest, a fahéjas csigát, a tejberizst.

Mindezekhez és még sok más ételhez is egy aromás fűszer, a fahéj szükségeltetik. Régmúlt gyermekkorom ízeit idézi a nagymamám tejbegríze, amit ő mindig pici vajjal finomított, és fahéjjal ízesített. Ez az aromás fűszer tudomásom szerint több ezer éves karriert futott be, s mind a mai napig igen kedvelt ízesítőnek számít.

A másképpen cinnamonnak nevezett fahéj első számú hazájának tartott szigetet a portugálok fedezték fel. A luzitán hajósok az egymással hadakozó helybeli kiskirályokat kijátszva megszerezték a ceyloniak számára a kezdetben igencsak értéktelennek tartott fűszert, melyet rabszolgák szedtek. Később még ún. fahéjadót is követeltek.

Kandy királyának azonban elege lett a portugálok állandó követelőzéseiből és szövetséget kötött a szigetnél horgonyt vetett három holland hajó parancsnokával, de Weert altengernaggyal. Ezek után a hollandok által hőn áhított fahéjért cserében a király azt kérte, hogy űzze el a szigetről a portugálokat. De Weert hajói le is győzték a portugálokat, de közben a marhahúsra vágyó hátrahagyott matrózai levágtak néhányat a lakosság által szentnek tartott tehenek közül. Kandy uralkodója ezt nem hagyhatta megtorlás nélkül. Lakomára hívta 25 tisztjével együtt az altengernagyot, de ez a vacsora végül is a hollandok lekaszabolásával végződött.

Ám a ceyloniak nem maradtak európai fűszerrablók nélkül. Jöttek a spanyolok, majd újra a hollandok, és végül az angolok. A fahéj-kereskedelem végül is monopóliummá lett. Ma a vadon termő fahéjat közel tízezer hektáron termesztik Srí Lankán. Megtalálható Kínában is, és az Indonéziához tartozó Szunda-szigeteken is. A fahéj fő exportálója azonban továbbra is Srí Lanka.

Sok-sok csapadékot, nyirkos levegőt, könnyű, de tápdús talajt igényel a fahéjat adó cinnamonfa. Erre az Egyenlítőhöz közel levő monszun áztatta trópusi szigetek a legalkalmasabbak.

Ilyen körülmények között vadon nyolc-tíz méter magasra is megnő a fa. Tízéves korától tíz-tizenkét évenként akár százéves koráig a három méteren felüli ágairól lehántolt kérge hasznosítható. A fahéj ilyenkor, januárba virágzik Srí Lankán, és áprilisban kis darabokban fejtik le a héját, melyet megtisztítanak külső részétől, a kérgétől. Ez után fél órán át fermentálják, majd cső alakúra szárítják. A napfénytől védve vagy így, vagy porrá őrölve árusítják. Valamint illatos olajat is préselnek belőle, ezt már régi indiai szövegekben és Mózes könyvében is olvashattuk.

Továbbá a gyógyászatban, az illatszer- és likőrgyártásban is éppúgy hasznosítják, mint az étkek, sütemények, gyümölcslevesek ízesítéséhez. Több helyen még a kávét is ízesítik vele, ami különös, pikáns ízt ad a fekete italnak.

Végezetül, de nem utolsósorban a forralt bor ízesítéséhez is szinte nélkülözhetetlen fűszer.

Kedvcsinálónak két érdekes fahéjas recept. Jó étvágyat!

Fahéjas sütemény

Hozzávalók:

380 g sima liszt, 260 g vaj, 130 g porcukor, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 tojás.

Elkészítése:

A lisztben elmorzsolt vajat, porcukrot, törött fahéjat és tojást gyorsan összedolgozzuk. Lisztezett gyúródeszkán kisodorjuk, és tetszés szerinti formával kiszaggatjuk. Tepsire rakjuk, megkenjük tojással, meghintjük kristálycukorral (esetleg dióval, mandulával vagy mogyoróval), és előmelegített sütőben megsütjük.

Fahéjtea

1 teáskanál összetört fahéjat 1 csésze forró vízzel leöntünk, 10 percig állni hagyjuk. Utána leszűrjük, úgy fogyasztjuk.