Aki járt már valaha Ipolyságon, annak biztosan nem kerülte el figyelmét az az épület, amelyet ma is úgy neveznek csak, hogy Révész cukrászda. Különleges finomságairól, mesteri cukrásztermékeiről, hangulatáról volt híres e hely, ahonnan csak úgy áradt az ínycsiklandozó illat, betöltve az egész Fő teret.
Az eltűnt idő nyomában
A neves cukrászda alapítója és nagymestere, Révész Ferenc már nem él, leánya, a 81 éves, köztiszteletnek örvendő dr. Hunčík Lászlóné, Manci néni viszont eltanulta tőle a mesterséget, így ő mesél most a „békebeli szép időkről”, ízekről, visszahozhatatlan hangulatokról.
Hogy került a család kapcsolatba a cukrászattal?
Édesapám balassagyarmati volt, ott tanulta ki a cukrászmesterséget. Ezután Budapestre került, és két évig dolgozott a híres Zserbó cukrászdában. A budapesti Zserbóban nem voltak különleges édességreceptek. A titok nyitja mindössze annyi, hogy a cukrászok nagyon finom nyersanyagokból dolgoztak. Az ott eltöltött évek édesapám életének és kultúrigényének meghatározói voltak. Köztudott, hogy a Zserbót nem akármilyen társaság látogatta abban az időben. Ő is olvasott ember volt, jó ízléssel gyűjtötte a könyveket, festményeket. A budapesti tapasztalatoknak e tekintetben is sokat köszönhetett, nem beszélve arról, hogy jól megtanulta, hogyan kell viselkedni a vendégekkel.
Ipolyságra milyen szálak vezették?
Ebbe a városba a szüleim 1913-ban kerültek, amikor is édesapám itt nyitott cukrászüzletet. Nem volt sok alkalmazottja, mindössze egy segéddel és néhány kiszolgálólánynyal dolgozott.
Aztán Manci néni is kitanulta a mesterséget.
Hárman voltunk testvérek. Két fivérem volt, az egyik lelkész lett, a másik hivatalnok. Én voltam a legfiatalabb és a leány, ezért úgy döntöttünk, hogy én maradok hű a cukrászkodáshoz. Édesapám a Zserbóból a szaktudás mellett magával hozta a szakma szellemét is, azt az utánozhatatlan hangulatot, amit igyekezett a kisváros körülményeihez mérten megvalósítani, és velem is megkedveltetni.
„Édesapám begykoroltatta velem a sütés minden csínját-bínját” Milyen volt ez a család, amelyben Ön nevelkedett?
Bár szüleim vegyes házasságban éltek, rendezett, szeretetteljes volt, szoros kötelékkel kapcsolódott egybe a család. Édesanyám szlovák nemzetiségű volt, és evangélikus, édesapám pedig katolikus magyar. Mi, gyermekek, az evangélikus hitet gyakoroltuk. ĺgy lett az egyik fivérem evangélikus lelkész. Ami pedig a nemzetiséget illeti, fivéreim magyar iskolába jártak mindvégig, én az elemi iskola első négy osztályát szlovák nyelven végeztem, de gimnáziumba már magyarba jártam, ott is érettségiztem 1939-ben. Rögtön utána nagyon zavaros évek kezdődtek. Háború előtti időszak. Édesapám jól begyakoroltatta velem a sütés minden csínját-bínját. Beleértve a szaloncukor készítését is. Rengeteg szaloncukrot kellett csinálni. Akkor még nem lehetett ám üzletekben kapni! Emlékszem, már december 6-án elkezdtük, és a csomagolásba – mivelhogy az nem igényelt különösebb szaktudást – gyakorta belevontuk még az ismerős vendégeket is! Néha tízen is csomagoltunk egyszerre. A segítő vendégek jutalma az volt, hogy jól teleehették magukat szaloncukorral.
A háborús időszak milyen változást hozott a cukrászda életében? Hogyan sikerült beszerezni a sütéshez szükséges alapanyagokat?
Hát bizony nagyon össze kellett szedni a tudományunkat. Volt úgy, hogy a legalapvetőbb alapanyagok sem voltak meg, mint pl. az alma. Ilyen esetekben mással kellett pótolni, teszem azt, tökkel. A cukrászdát bezárni a világégés alatt sem lehetett. A városban nagyon sok katona tartózkodott akkor, és ők is bejáratosak voltak hozzánk.
Egészen nyugdíjba vonulásáig folytatta a cukrászmesterséget?
Ó nem, mert nagyon kellemetlen percek következtek az életemben. 1943 karácsonyán férjhez mentem, úgy is mondhatnám, hogy nem egészen egy évre, mert 1944. november 1-jén elment a férjem, és többet nem jött vissza az orosz fogságból. 1950-ben pedig államosították az üzletünket. Édesapám ugyan még továbbra is ott maradt dolgozni a műhelyben, egészen hetvenéves koráig, mert nagyon szerette a szakmáját.
A legkisebb unoka, Rebeka, aki eszik És hogyan alakult Manci néni élete?
1950-ben újra férjhez mentem dr. Hunčík László ügyvédhez. Két fiunk született, Péter és Pál. Az államosítást követően nem maradtam tovább a cukrászdában, hanem a helyi közszolgáltató vállalat bérelszámolója lettem, egészen 1981-ig, akkor vonultam nyugdíjba.
Van különösebb titka a cukrászmesterségnek?
Mint már említettem, jó alapanyag, ezenkívül sok gyakorlat kell hozzá, no és persze szeretet, amely által ki tudjuk elégíteni a vendég igényeit!
Manci néninek három leányunokája van. Ha eljönnek, az ő kedvenc ételeiket főzi?
Á, nem lehet! Péter fiam leányai már nagyok, nincs kedvenc ételük, mert örök fogyókúrázók. Ezt én nagyon rosszallom! Pali fiam kislánya még csak ötéves, de ő a legbölcsebb, mert eszik.
Ön viszont még ma is fess, karcsú hölgy. Megcáfolja a hiedelmet, mely szerint az édesség hizlal. Mondhatni, hogy a cukrászat édenkertjében nőtt fel, mégis megtartotta az alakját!
Szerintem ez alkati kérdés is, ezért haragszom a fogyókúrákra.
Nagyszerű gazdasszony hírében áll. Elárulna néhány receptet a család kedvenc ételei közül?
Nagyon szívesen, bár remélem, nem haragszanak meg rám, hogy így kiszolgáltatom őket! Férjem kedvenc étele a rácponty, Péter fiamé a húsos töltött káposzta, Palié a gombapaprikás, az ő kislányáé, legkisebb unokámé, Rebekáé pedig a túrótorta. Jómagam meg – hogy is lehetne másként? – az édességek híve vagyok. Kedvenc ételem a vargabéles.
Rácponty
Hozzávalók: 1 kg ponty, 1 kg krumpli, 50 dkg lecsó, 10 dkg füstölt szalonna, 2-3 vöröshagyma, 2 dl tejföl, só, pirospaprika, zsír vagy olaj.
Kizsírozunk egy hosszúkás mély tűzálló tálat, karikákra vágjuk a megtisztított nyers burgonyát, megsózzuk, megkeverjük és megsütjük. Kivéve a sütőből lecsóval befedjük és rákarikázzuk a hagymát. Ezután ráfektetjük a pontyot. A ponty oldalait bevagdaljuk és a szalonnaszeletekkel megtűzdeljük. Paprikás liszttel meghintjük. Fél órát sütjük, de félidőben a halat a másik oldalára fordítjuk, hogy egyenletesen átsüljön. Tálalás előtt 5 perccel ráöntjük a tejfelt, és azzal már csak belső lángon megpirítjuk.
Húsos töltött káposzta
Hozzávalók: 1 kg savanyú káposzta, 60 dkg darált hús, 20 dkg rizs, 2-3 tojás, 40 dkg sertésborda, 40 dkg kolbász, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál olaj (vagy 10 dkg zsír), pirospaprika, babérlevél, majoránna, bors, 1 csapott kiskanál só.
A darált húsból és a rizsből a tojások és a fűszerek hozzáadásával gombócokat formálunk. A savanyú káposztát kissé leöblítjük, és mély fazékba tesszük a fűszerekkel együtt. A sertésbordát nagyobb darabokra vágva a káposztába helyezzük, később ugyanezt tesszük a kolbásszal is. Legvégül a gombócokat rakjuk a káposzta tetejére. Annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje, s körülbelül 1-1,5 óráig főzzük. Mikor megfőtt, a gombócokat kiszedjük, a káposztát pedig behabarjuk vagy berántjuk.
Gombapaprikás
Hozzávalók: 25 dkg sampinyon gomba, 1 nagy hagyma, só, bors, másfél dl tejföl, pirospaprika, 3 evőkanál olaj, 1 evőkanál liszt.
A hagymát az olajon megfuttatjuk, rátesszük a megmosott, lecsurgatott gombát, és megdinszteljük. Ezután rászórjuk a lisztet, megpirítjuk, megszórjuk pirospaprikával és borssal, felengedjük 1-1,5 dl vízzel (mint a pörköltet). Tálalás előtt felöntjük tejszínnel, és átforraljuk. Galuskával vagy makarónival tálaljuk.
Túrótorta
Hozzávalók: 0,5 kg túró, 5 tojás, fél vaj, 2 evőkanál búzadara, 12 dkg cukor, vaníliás cukor, 1 marék mazsola, fél sütőpor.
4 tojás sárgáját és 1 egész tojást a cukorral kikeverünk, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, az áttört túrót, a búzadarát és a felvert tojásfehérjéket. Kikent tepsiben 20-25 percig sütjük.
Vargabéles
Hozzávalók: 1 csomag túró, 15 dkg cukor, 1 dl tejföl, 1 marék mazsola, 2 tojás, vaníliás cukor, 2 evőkanál vaj, 8 dkg főtt lecsurgatott cérnatészta, 1 csomag mélyhűtött vajas tészta, citromhéjreszelék.
A vajat a cukorral és a tojássárgájával kikeverjük, majd hozzáadjuk a tejfölt, a masszához keverjük az áttört túrót, a vaníliás cukrot, a mazsolát, a reszelt citromhéjat, végül elkeverjük benne a kifőzött cérnatésztát és a habbá felvert tojásfehérjét. Egy mélyebb tepsit megvajazunk, kibéleljük a vajas tésztával úgy, hogy a széleit jól kihúzogatjuk. Meglocsoljuk vajjal és szétterítjük benne a túrótölteléket. Beborítjuk a kihúzogatott vajas tésztával, és olvasztott vajjal bekenjük a tetejét. 30 percig sütjük.
Végül ajánlok néhányat az olvasóknak édesapám süteményreceptjeiből is:
Isli fánk
Hozzávalók: 30 dkg liszt, 25 dkg vaj, 12,5 dkg darált dió, 12,5 dkg porcukor, 1 tojássárgája, késhegynyi szódabikarbóna, törött fahéj, citromhéj.
30 dkg lisztet elmorzsolunk 25 dkg vajjal. Hozzáadunk 12,5 dkg pirított és darált diót, 12,5 dkg porcukrot, 1 tojássárgáját, késhegynyi szódabikarbónát, törött fahéjat és a reszelt citromhéjat. Az egészet jól összegyúrjuk, és egy órára hideg helyre tesszük. Megfelelő vékonyra kinyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, sütőlapra rakjuk és sárgára megsütjük. Ha teljesen kihűltek, kettőt-kettőt ribiszke- vagy más ízzel összeragasztunk, és csokoládémázzal bevonjuk.
Sacher-torta
Hozzávalók: 12 dkg vaj, 20 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 8 tojás, 7 dkg kakaó, 9 dkg liszt, 9 dkg őrölt mogyoró.
A 8 tojás sárgáját 10 dkg porcukorral és vaníliás cukorral jól kikeverjük, majd a 12 dkg vaj hozzáadásával folytatjuk. A vaj inkább puha legyen, hogy a masszát jó habosra ki tudjuk keverni. Hozzáadjuk a 7 dkg kakaót, és tovább keverjük mindaddig, amíg a kakaópor teljesen szétolvad benne. A tojásfehérjéből kemény habot verünk, és könnyedén a vajas masszába keverjük 9 dkg liszt és 9 dkg őrölt mogyoró hozzáadásával. Kikent tortaformába öntjük, és lassú tűznél sütjük. Ha kihűlt, kettévágjuk és tetszés szerinti krémmel megtöltjük. Csokoládémázzal vonjuk be.
Főtt vajas krém
25 dkg cukrot 2 dl vízzel főni teszünk. Ha a cukor forr, a felületén képződő habot eltávolítjuk és kevés citromlevet csepegtetünk bele. Hogy a cukor jó-e már, azt úgy tudhatjuk meg, ha hideg vízbe teszünk belőle egy keveset, és egészben marad. Egy tojássárgáját jól elkeverünk, a forró cukrot lassan hozzákeverjük, s ha kihűlt, a 25 dkg vajat is. Ezt a vajkrémet bármilyen tortalap megtöltéséhez használhatjuk.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.