A világökörség díszei

Ezt az elismerést a Hihetetlen kutatások gyűjteménye (Annals of Improbable Research) című tudományos humormagazin kiadója, az amerikai Marc Ambrahams ítéli oda minden évben és jelenti be kitüntetettjei nevét a Harvard Egyetemen rendhagyó ceremónia keretében. Az idén a normális Nobel-díjakkal szinte egy időben, a múlt hét végén örülhettek – vagy bosszankodhattak – a kitüntetettek. Egy japán kutatót azért ért az elismerést, mert megpróbálta megfejteni egy bronzszobor rejtélyét, nevezetesen, hogy miért utálnak a galambok rászállni. A gyógyszerészeti anti-Nobel-díjat azok a londoni kutatók kapták, akik úgy találták, hogy a londoni taxisok agya különbözik az átlagemberétől: megnagyobbodott a navigációs zónájuk. Az interdiszciplináris kutatás kategóriájában A csirkék jobban szeretik a szép embereket című és témájú tudományos munka szerzője kapta a kitüntetést. A pszichológiai díjat A politikusok egyedülállóan egyszerű személyiségek című tanulmányáért Philip Zimbardo amerikai egyetemi professzor kapta, aki, amikor először hallott az antidíjról, sértőnek találta, ám most reméli, hogy kitüntetése révén nagyobb figyelmet kap munkássága. A közgazdasági anti-Nobel-díj Karl Schwarzleré lett, amiért egy egész országot akar kiadni, akár egy szobát. Az ország nem túl nagy, a 33 ezer lelkes Lichtensteinről van szó, de azért mégse kis falat egyszerre kiadni 450 szállodai és vendégházi szobáját. Lichtenstein bérleti díja 160 ezer dollár/nap.

Egyébként Marc Ambrahams nemrégiben könyvben is összefoglalta találmányának, az anti-Nobel-díj odaítélésének tapasztalatait. Ebben jónéhány, a világökörség részének tekinthető csemege található. Az eddigi díjazottak között találjuk például Dan Quayle egykori amerikai alelnököt, aki oktatási díjat vehetett át, mert „bárki másnál jobban demonstrálta, hogy természettudományi képzésre van szüksége”. Quayle a következő mondatával győzte le a többi jelöltet: „Nem a szennyezés fertőzi a környezetet. Azt inkább a levegőben és a vízben lévő kosz teszi.” A klasszikus kutatási témák között találhatjuk három skót tudós munkáját, amelyet a Glasgow-i vécék szétesése tárgyában írtak. Egy másik tanulmány szerzői – indián tudósok – az orrtúrásba mélyedtek bele. Megállapították, hogy az orrpiszkálás minden társadalmi rétegben elterjedt jelenség. Közvélemény-kutatási adataik rendszerezése után fény derült arra, hogy a serdülők 80 százaléka nem használ segédeszközt, hanem saját kezűleg, pontosabban saját ujjúlag matat orrában. További nagy eredményként kiderítették, hogy az orrtúróknak csupán 50 százalékát vezérli tisztogatási szándék, 11 százalék pedig csak szórakozásképpen, élvezetből turkál.