A szuperhősök fizikája

Kakalios, aki a minnesotai egyetemen tanít fizikát és csillagászatot, minden évben tart egy rendkívül népszerű szemináriumot, amelynek igen vonzó már a címe is: „Mindazt, amit a fizikából tudnom kellett, a képregényekből tanultam meg”. Óráinak videóit is ezrek töltik le az internetről.

Az oktató rájött arra, hogy a szuperhősök, természetesen a maguk csodálatos képességeivel összhangban, tökéletes példái bizonyos fizikai törvénysze?rűsé?geknek. Érdekes módon diákjai, akik általában arra panaszkodnak, hogy a fizikaórák anyaga nagyon távol van a mindennapi gyakorlattól, azonnal felvillanyozódnak, amikor a szuperhősök kerülnek terítékre.

Kakalios azért tudja őket „szemléltető” eszközként felhasználni, mert talán az olvasók sem veszik észre, hogy a képregények a fizikai törvények szempontjából rendkívül akkurátusan vannak megírva. Például a Superman azért képes egy felhőkarcoló tetejére ugrani, mert lábai a szülőföldjén, a Kripton bolygón uralkodó gravitációhoz szoktak, ott pedig a nehézségi erő a földinek 15-szöröse. Ugyanígy a Pókember hálója elég erős ahhoz, hogy megállítson egy szakadék felé rohanó vonatot, de egy ilyen nagy erő kifejtése túlságosan rövid idő alatt halálos végű lehet, mint például a Pókember barátnője, Gwen Stacy esetében – írta a La Repubblica című olasz napilap.

Kakalios könyvének legmeglepőbb eredménye, hogy a szuperhősök segítségével az olvasók könnyedén felfogják ugyanazokat a formulákat, amelyek a hagyományos fizikatankönyvek alapján emészthetetleneknek tűnnek. Lehet, hogy egy idő után ez a módszer ugyanolyan elterjedt lesz, mint a rockzene felhasználása az angol nyelvtanulásnál?