A közeljövőben kiderül, van-e élet a Titánon

A Cassini minden korábbinál részletesebb képeket készített a földi élet keletkezésének körülményeiről is információt rejtő Titánról, a Szaturnusz-küldetés egyik legfontosabb célpontjáról.

A Cassini-Huygens űrszondapáros küldetésének alapvető célja a Szaturnusz légkörének, mágneses terének, gyűrű- és holdrendszerének vizsgálata. Az egyik legizgalmasabb feladat a Titán vizsgálata. E hatalmas hold főként nitrogénből és metánból álló, optikai tartományban átláthatatlan légköre fagyott felszínt rejt, amelyen folyékony szénhidrogén-tavak lehetnek. Az itt végbemenő kémiai folyamatok tanulmányozásával talán az ősi (prekambriumi) Föld kémiai evolúciójába nyerhetünk bepillantást, s ezzel közelebb juthatunk az élet kialakulásának megértéséhez is. A közelítés során közel száz nagy felbontású kép készült a Titánról. A közeli infravörös hullámhossztartományban, 983 nanométeren felvett képeken „átlátunk” a sűrű, főképp nitrogénből álló légkörön, egészen a felszínig, ahol a gigantikus metánfelhők mögül furcsa alakzatok bukkannak ki.

A képek felbontása helyenként eléri a 10-20 km/képpontot, ami az eddigi legjobb képeknél tízszer nagyobb részletgazdagságot jelent. Az öt órás időtartamot átölelő felvételsorozaton jól látható, hogy a hold déli pólusa feletti felhők (lásd az alsó, fekete-fehér képen) gyorsan változtatják helyzetüket és alakjukat.

Mindeddig azonban nem sikerült a kutatók nagy része által feltételezett folyékony szénhidrogén-tavakra vagy kis tengerekre bukkanni, amelyeknek az elméletek szerint e fagyos környezetben jelen kell lenniük.

A mostani és korábbi felvételek alapján a hold részleges térképét is, melyen jól megfigyelhető a hold karakterisztikája. Az egyenlítői régiók - az északi és déli szélesség 30. foka között - nagyon sötét felszínűek. A sötét és világos területek határa sokszor nagyon éles. Néhány helyen kráterekhez hasonló képződmények fedezhetők fel. Egyelőre természetesen senki nem bocsátkozik a látottak magyarázatába, de bőven lesz még alkalom a Titán megfigyelésére.

A következő megközelítések során a Cassini radarral térképezi fel a Titánt, hogy a róla leváló Huygens-űrszonda számára megfelelő helyet keressen a leszálláshoz. A Huygens a tervek szerint 2005 januárjában lép be a Titán légkörébe, és szerencsés esetben a felszín eléréséig mindenképpen végez méréseket.

Az érdeklődők a szondák tevékenységéről számtalan érdekességet és szebbnél szebb felvételeket találhatnak a http://saturn.jpl.nasa.gov internetes oldalon, melyet naponta frissítenek. (origo)

A szonda és a leszállóegység névadója

Christiaan Huygens holland csillagász 1659-ben elsőként ismerte fel a Szaturnusz gyűrűinek valódi természetét, és 1655-ben ő fedezte fel a vastag felhőrétegben burkolózó Titánt.

1675-ben Jean-Dominique Cassini, francia csillagász fedezte fel, hogy a Szaturnusz addig egyetlen széles sávnak hitt gyűrűje valójában két vékonyabb, koncentrikus gyűrűből áll, közöttük pedig rés húzódik – ez a rés ma Cassini nevét viseli. Cassini nevéhez fűződik néhány Szaturnusz hold felfedezése is. (ngo)