A féktelen vigasság napjai

A farsang vízkereszt napjától hamvazószerdáig tartó időszak. Idén e jeles nap március 5-ére esik. A szokás szerint többnyire a farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyó kedd alkotja a farsang farkát. Ebben az időszakban mindenhol rendeznek farsangi mulatságokat, bálokat. A hamvazószerdán megtartott egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök a neve.

A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban – amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák – a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. A régi babonákat később elfelejtették az emberek, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása máig megmaradt.

Hogy pontosan mit ettek a régi farsangi lakomákon, nem tudjuk, de néhány hagyomány, étkezési szokás ma is él. Sok faluban igyekeznek farsangvasárnapra és húshagyó keddre tyúkhúslevest, töltött káposztát főzni. Szívesen tálaltak még ciberelevest és kocsonyát is.

A cibere tálalása már a közeledő böjtöt idézi. A cibere lényegében többféle savanyú leves gyűjtőneve. Ilyen igazi böjtös étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs, a szilvacibere, az erjesztett korpa leve, a korpacibere. Székelyföldön, szalmabáb jelenítette meg a farsangi játékokban Cibere vajdát, aki tréfás párviadalban legyőzte Konc királyt – ő a farsangi húsokat jelképezte.

A cibereleves

Hozzávalók 6 személyre: 1,5 liter búzakorpa, 2 szelet kenyér, 2 dl tejföl, 2 tojássárgája, köleskása (tetszés szerint), só.

Elkészítése: A búzakorpát 3 liter vízzel leforrázzuk, kicsit hűlni hagyjuk, megsózzuk, majd két szelet kenyeret teszünk bele. Kályha mellé vagy napra tesszük, 2-3 nap alatt megsavanyodik. Leszűrjük, belefőzzük a köleskását, majd a tejfölben elkevert tojássárgáját beleöntjük a forró levesbe.

Fánk és a farsang

Fánk, fánk, sül a fánk,

süti, süti anyukánk.

Fánikának,

Sárikának,

Márikának,

Mátyuskánaksül a, sül a fánk.

Még tart a fánksütés ideje. A farsangi ételek közül a legnevezetesebb a farsangi fánk. Ismert az alma, burgonya, gyűrűs, hússal töltött, burgonya, marca, kubikos, szalagos, túró, a párna csücske és egyéb más változat. Bár fánkot nem csak ilyentájt készítünk, mégis ha a finom, magasra kelt, szalagos fánkra gondolunk, a farsang jut az eszünkbe. A fánk eredetéről sokféle történet kering. Hogy melyiknek higgyünk, melyik az igaz, azt döntse el mindenki szíve szerint.

Az egyik, már-már legendaként emlegetett történet a középkori Bécsbe vezet vissza bennünket. Élt a városban egy ügyes, rátermett pék, akit igen szerettek az emberek. Ő sütötte a város legfinomabb kenyerét, legfehérebb cipóit. Nem csoda hát, ha sokan még a város túlsó végéből is átgyalogoltak Krapfen pék – mert így hívták a híres embert – műhelyébe. Történt egyszer, hogy a mester hirtelen elhalálozott. Szegény feleségére rossz napok jártak ezután. Bár igyekezett férje mesterségét átvenni, és azt a megszokott módon folytatni, nemigen győzte egyedül. Egy napon nem készült el idejében a friss, ropogós kenyér. A város apraja-nagyja ott toporgott az üzlet előtt. Volt, aki türelmetlenül hangoskodott, volt, aki bosszúsan odébbállt, mígnem az asszonyság megdühödvén, a keze ügyében levő tésztadarabot valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére a tészta célt tévesztett, és nem a hangoskodó vevő arcán, hanem a kályhán sercegő zsírban kötött ki. A forró zsírban szép aranybarnára sült, így született a bécsiek kedvelt fánkja, amit azóta is csak Krapfennak hívnak.

Létezik azonban egy másik, szintén hitelesnek mondott történet is, mely az egyik francia király udvarába kalauzol. XVI. Lajos bájos hitvese, Marie Antoinette egy kellemes farsangi mulatság alkalmából megszökött a királyi udvarból. Hogy miért tette, azt nem tudjuk, de elkísérte őt egy bátor lovag. Elvegyültek az utcán ünneplő tömegben, ám a mulatozás közepette mindketten hamar megéheztek, és az egyik útjukba kerülő paraszttól fánkot vásároltak. A királynénak annyira ízlett a finom fánk, hogy nyomban meg is vetette magának az egészet. A mulatság utáni napon berendelték a fánksütő embert a palotába, aki ezután csak a királyi asztalra készítette ezt a finomságot. Azóta sem múlt el farsang meleg, laktató, finom fánk nélkül.

BIGNÉ DI SAN GIUSEPPE

Szent József fánkja

A nyelvészek a bigné szót, mely a szótárakban általában nem szerepel, a franciák beignet-jéből vezetik le. A Larousse szerint viszont a francia szó őse a kelta bigne, s mivel a gallok már i. e. 387-ben betörtek Rómába (Livius elfelejti megemlíteni ugyan, hogy Brennus a vae victisen kívül az édes sütemények készítéséről is mondott volna valamit), mégiscsak Rómáé lehet az alapszó.

A bigné mindig március 19-én készül, Szent József napján, s a szent tiszteletére fogyasztják, aztán megint egy évre eltűnik az étlapról.

Ennek a fánknak az a különlegessége, hogy a tészta a serpenyőben (olajban vagy vajban) felpuffad, üreges labdát képez. A gömb vagy tojás alakú képződményt más alkalmakkor krémmel töltik meg, Szent József napján azonban üregesek maradnak, és vaníliás cukorral megszórva, forrón kerülnek elfogyasztásra.

Hozzávalók: 15 dkg liszt, 2 dl víz, 10 dkg vaj, 4 tojás, cukor, reszelt citromhéj, olaj.

Elkészítése: Egy pohár vizet (2 dl-t) 10 dkg vajjal felforralunk, levesszük a tűzről, beleszórunk 15 dkg lisztet, gyorsan elkeverjük, visszatesszük a tűzre, és addig keverjük, míg a tészta szilárd gömböcöt képez. Ekkor ismét levesszük a tűzről, hagyjuk teljesen kihűlni. Majd egymás után négy egész tojást belekeverünk, mindegyiket csak akkor, ha már az előzőt maradéktalanul összedolgoztuk tésztánkkal. Erőteljesen keverjük tovább, míg a tészta hólyagot nem vet. Befejezésül egy kevés cukor és reszelt citromhéj jön bele. Amikor ezt mind összedolgoztuk, a tésztát pár óráig pihenni hagyjuk.

Ennek a tésztának kis, legföljebb cseresznyemag nagyságú darabjai a meleg olajban tojás nagyságúvá duzzadnak. Hanem az olajat a sütés során tovább kell hevíteni. Mielőtt újabb bignét sütnénk, hagyjuk hűlni egy kicsit az olajat. A megadott masszából akár hetven-nyolcvan darab is készíthető. Mivel a kész fánkok kihűléskor összeesnek, nem szabad többet készíteni, mint amennyi azonnal fogyasztásra kerül.

A farsang, a mulatságok idején régen is bőségesen étkeztek, kiadós húsételeket fogyasztottak. Elterjedt a kocsonya készítése sertéskörömből, sertéshúsból, és a farsangi fánk, mint az ünnep jellegzetes tésztaétele, melynek vidékenként más-más változatát sütötték. Ha nem vagyunk babonásak, akkor is megjósolhatjuk, hogy sok baj megelőzhető, ha a farsangi evés-ivás, bálozás, bolondozás közben azt is szem előtt tartjuk, amit a népi bölcsesség a farsang szóval kapcsolatban megfogalmazott: Minden farsangnak van böjtje. Vonatkozik ez a társadalmi méretű – divatos szóval élve: globális – tobzódásra is. (ham)