3 bolygó együttállása

Kezdjük az eseménysorozatot a holnappal, június 25-ével! Közvetlenül napnyugta után kémleljük türelmesen a nyugati látóhatár környékét, és keressük meg a három legfényesebb bolygót: a Vénuszt (az esthajnalcsillagot) – amely elsőnek fog előbukkanni a Nap elhaló fényében – a Szaturnuszt és a Merkúrt. A három fénypont egy rendkívül szoros triót alkot majd. Ez a háromszögalakzat a következő napokban még szorosabbá válik, ahogy a bolygók elmozdulnak az egymáshoz viszonyított pozíciójukhoz képest.

Június 26-án, vasárnap a triász a telihold átmérőjének megfelelő területen fog tartózkodni, másnap az együttállásuk még szorosabbá válik. Ha kinyújtjuk a karunkat, az öregujjunkkal képesek leszünk egyszerre eltakarni a három bolygót.

A három bolygó közül a Vénusz a legforróbb; felszíni hőmérséklete az erős üvegházhatás miatt akár az 500 fokot is elérheti. A bolygó felszíni légnyomása is óriási, csaknem kilencvenszer nagyobb, mint a Földön.

A Naphoz legközelebb álló és szintén forró bolygó a Merkúr, amelynek kráteres felszíne a Hold felszínére hasonlít. A bolygó hosszú éveken át kiesett a robotikus űrszondák útvonalaiból, de a helyzet hamarosan megváltozik, mivel az amerikai Messenger szonda úton van a Merkúr felé; segítségével egyebek között arra is választ kaphatunk, van-e vízjég a bolygó felszínén.

A Szaturnusz átmérője a legnagyobb – csaknem 120 000 km –, míg a Földé csak 12 756 km; óriási gyűrűjéről és Titán holdjáról híres, amelynek „organikus” felhőzete még sok meglepetéssel kecsegtethet; holdjainak száma mára eléri a harmincnégyet.

A megfigyeléshez nem szükséges távcső – bár egy vadásztávcső a megfigyelést még élvezetesebbé teheti –, csak türelem, jó idő és kilátás a nyugati látóhatárra.

Sikeres kémlelést, megfigyelést mindenkinek!