Vasárnapi iskola, repülősó, energiagörcs

Az életkor itt nem számít. Sőt, be sem kell ülnünk a szűk padsorokba, hiszen az oktatók egyenesen házhoz jönnek. Fábri György, a Mindentudás Egyeteme Kht. szakmai igazgatója szerint „az eredetileg eltervezett három szemeszter nagyon sikeres lett, tehát folytatni kellett”.

Ezúttal esztéták, művészettörténészek, egyetemi tanárok, pszichológusok szólaltak meg az egyes témákban. Az első beszélgetés a test és a képzőművészet kapcsolatáról szólt. Az utolsó gondolatot – „Az emberi test belülről is szép, csak ez nem mindenkihez jut el” – találóan (de inkább ironikus felhangokkal) fejelte meg Robbie Williams vetkőzős videoklipjének azon részlete, amelyben egy morbid sztriptíz keretében nem csak a ruháitól, de a bőrétől, s egészen a csontvázig minden egyéb belsőségétől megszabadul. A következő beszélgetés a matematika, a zeneelmélet és a regény hármasát próbálta megragadni. Aki ehhez szeretne egy kicsit hozzáolvasni, többek között jó alapanyagnak számíthat Thomas Mann Dr. Faustus című regénye is, ahol ez a három elem találkozik. A harmadik téma a képzőművészet és a látás volt. A fő kérdés így hangzott: nemcsak fiziológiai, hanem pszichológiai szempontból – mit is jelent valójában látni? Elgondolkodtató megállapítás, hogy ha az elemi szintű látáshoz is kontextus kell – tehát simán, hétköznapi módon is a szó szoros értelmében meg kell tanulnunk látni –, akkor a művészeti „látáshoz” még inkább szükségeltetik az a bizonyos kontextus. A negyedik feldobott labda pedig az irodalom és a pszichoanalízis kapcsolata volt, és főleg József Attila költészetén keresztül világítottak be a téma pókhálós mélységeibe.

A Mindentudás Egyetemének következő képernyőre kerülő előadása sem ígérkezik kevésbé érdekesnek: Kósa Éva beszél majd arról, miként hat a média a személyiség fejlődésére.

A nemsokára felénk is ellátogató David Copperfield „sója” kellemes és üde színfoltja volt a vasárnap délutánnak. Mint azt „látni véltük”, már nem Claudia Schiffert röpteti a levegőben, hanem egyéb oldalági rokonait, méghozzá fotelostul, hiszen nemcsak a látvány, a kényelem is számít. Újdonságnak mondható, hogy néhány trükkjét a mágus az utcán, gyanútlan járókelők előtt is bemutatja, aminek következtében a rémülettől elkerekedett szemű gyermekek sikoltozva rohannak el anyjuk mellől a biztonságosabbnak vélt távolba. Persze, akik előzőleg Harry Potter-filmeken edzették magukat, azok nem, azoknak szempillájuk sem rezdül. David pedig túléli a tüzes tornádót is, mi pedig megnyugodva nyúlhatunk a távkapcsoló után.

Bár amióta megtudtam, hogy egy friss tanulmány szerint a japán háztartások elektromos fogyasztásának közel 10 százaléka a készenléti állapot fenntartására megy el, mélyebb álomra kényszerítem a televíziót. Az egyik dokumentumfilm szerint ugyanis kamu, hogy az elektromos termékek nem bírják a ki-be kapcsolgatást. A „standby mode” nagyon energiapazarló, mondják, s én hiszek nekik. Például a mikró sokkal több energiát fordít a digitális órája kezelésére, mint a tényleges ételmelegítésre. Hát akkor duplakikapcs.