„Üzenetet hoztam Losoncról”

Komárom. „Szeretem a városokat. Mindig nagy élmény számomra, ha egy-egy új városba érkezem. Nekem olyan, mint ha élne: érzem jellemét, temperamentumát, színét és illatát” – írja naplójában a Losoncon élő festő, Gerő Ervin. Hasonlóan kellemes és mély érzéseket váltanak ki a tárlatlátogatókból városképei, amelyek március 8-áig láthatók a Csemadok székházában.

Gerő Ervin „későn”, felnőttkorában kezdett el rendszeresen festeni, illetve ekkor jelent meg a nyilvánosság előtt. Összegződött lelkében a gyermekkori családi-művészeti és a művészetbaráti környezet hatása, az építészmérnöki, a precizitást egyáltalán nem nélkülöző életpálya tapasztalata és végül – a szándék, az akarat és az alkotásvágy egysége. Mindez gyönyörűséges „életszínpadon”, a Felvidék hagyományosan legszebb városaiban zajlott. ĺgy a személyes élmény és a szépségek átélése érezhetően megújul a képeken. Selmecbánya, Besztercebánya, Rimaszombat, Losonc hangulatos városképei, belvárosaik pontosan szép felidézése, a nevezetes épületek, utcák és utcácskák, apró zegzugok és terek, a nyüzsgő piacok, parkok, a Csontváryt ma is megidéző panoráma, a szép nevű tornyok-bástyák, a régebbi építészet remekei és a mai épületcsodák összevetése mesteri szintű képeken áll előttünk. Pontos kompozícióban, reálisan rajzolt megfogalmazásban.

Ám a városüzenetek „színe és illata” még máshonnan is árad a negyvenegy festmény közül a szemlélőhöz: Komárom Európa-udvara, Bártfa főtere, Körmöcbánya templomtornyai, a prágai Károly-híd, a Lőportorony, az Óváros, Sopron és Pápa terei-utcái, Esztergom panorámái, a szarajevói mecset, a bécsi fiáker a Belvárosban – ugyancsak a festő utazásainak emlékét őrzi és közvetíti számunkra.