A szabadidőmben néha játszom az interneten, elsősorban társasjátékokat. A legutóbb egy online tornán összesorsoltak egy ukrán játékossal, és meg kellett egyeznünk abban, mikor tudunk egymásra szánni két és fél órát, hogy lejátsszuk az aktuális partit. „Nem lesz ez annyira egyszerű” – írta vissza az ellenfél az érdeklődésemre, és átküldte a kijevi áramszolgáltatási menetrendet, amiből kiderült, hogy hétköznap esténként eleve nincs esélyünk összehoznunk a találkozót, mivel megzavarják a folyamatosságot az irányított áramszünetek. Nincs áram, mert az oroszok szétbombázták az ukrán energetikai infrastruktúrát. Ilyen és ehhez hasonló hétköznapi esetek kapcsán találkozik egy átlagos játékos az orosz-ukrán háborúval az interneten.
Fotelharcosok
A világhálón a politikai fórumokon, a vicces-gúnyolódó videókon túl, a játékosok körében nem feltétlenül tapasztalni a konfliktust. Rengeteg online platformon szembetalálkozik az egyszeri vendég nemcsak ukrán, hanem orosz felhasználókkal is, gyakran ugyanabban a térben. Mikor Vlagyimir Putyin megindította az orosz hadsereget Ukrajnába, általánossá vált a vélekedés, hogy az orosz civilizációs prioritások valahol egész máshol vannak a nyugat-európai értékrendhez képest, és az országnak semmi keresnivalója Európában, mivel sem szokásaiban, sem hozzáállásában nem képesek igazodni a standardokhoz. Az online játékosok körében azonban ez az állítás akkor és most sem volt igaz. Egy átlagos orosz fiatal internetfelhasználó nagy általánosságban ugyanazokat a játékokat kedveli és használja, ugyanazokat a szubkultúrákat követi, mint egy amerikai, angol, szlovák vagy magyar társa. Még kommunikálni is ugyanazzal a tört angolsággal szokott, mint például az ukránok vagy a lengyelek, ha eltekint a cirill betűktől (a legtöbbször nem, az egyszeri játékos simán belecsöppenhet egy vélhetően orosz beszélgetésbe bármelyik játékban).
A háború kirobbanása csak néhány apróságban változtatott a játékos szokásokon, a Coca-Colát ki lehet vonni az orosz piacról, de a játékosokat legfeljebb dedikált szerverekre lehet beszorítani. A legtöbb játékban egyáltalán nem törődtek ezzel a kérdéssel. Kisebb, de látványosabb korrekciók persze történtek a piacon: a talán legnépszerűbb tankszimulátoros játék gyártója, a Wargaming például a nemzetközi piaca megőrzése érdekében végleg kivonult az eredeti központjából, Oroszországból és Fehéroroszországból – hogy aztán a játékosok tovább lövöldözhessék egymást a tankokkal virtuálisan, elvben szigorúan elvonatkoztatva a politikától és attól a ténytől, hogy egyébként folyik egy háború a való világban is, igazi tankokkal. Az online társas- és videójátékos szerverek játéktól függetlenül továbbra is teli vannak orosz és ukrán játékosokkal, akik nem ritkán közös platformra is kerülnek, és vagy elhallgatják ezt a tényt, vagy szócsatákba bonyolódnak egymással, amikor is röpködnek a csetablakokban a zászlócskák. A virtuális háború pedig segít elfelejteni az igazit. Egy egyszerű felhasználó nem is tudatosítja, mi zajlik a háttérben – kivéve, ha szembetalálkozik az olyan jelenségekkel, mint az én esetemben az ukrajnai áramszolgáltatás idősablonja.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.