Unique: Mozaik

A Völgyesi Gabriella, Ferbár Zsolt és Kovacsics Ádám alkotta zenekar alaposan feladta magának a leckét. Bemutatkozó albumukról négy dal jelent meg maxi cédén, két hatalmas sláger született, s hozzá rengeteg elismerő kritika társult, miközben maga a lemez nem ért el kimagasló eladási példányszámot. Tehát bizonyítani kellett, elsősorban maguknak, aztán a szakmának, és az sem volt mellékes, hogy olyan lemezt kellett csinálni, amely nemcsak a rádiók igényeit elégíti ki, hanem a közönségét is, hogy megvegyék a korongot.

Jelentem, nagyrészt sikerült megfelelni az elvárásoknak! A Mozaik találó cím a nagylemezhez: a különböző stíluselemek, a változó hangulatok, az elmesélt történetek egy nagy kép apró darabjai. A Mozaik egy hallgatható, kellemes album! A csapat megtartotta a maga sajátos hangzásvilágát, amire nevükkel is utalnak. Az első lemezhez képest nagyobb szerephez jutottak a gitárszólamok, így azok érdekes kontrasztot alkotnak a kemény, ütős ritmusalapokkal. Különösen jól szólnak a digitális effektek, amelyek a dinamikus szintetizátor-alapokkal sajátos, elektronikus álomvilágot teremtenek a Unique zenéjéhez.

Már a cédé borítója is jelzi a koncepciót, valamennyi fotó a Keleti pályaudvaron készült, amely ily módon passzol a hol sejtelmes, hol édesbús, mondhatni utaztatós felvételekhez. Érdekesség, hogy a dalszövegek nem különállóan szerepelnek a cédé belső borítóján, hanem egy összefüggő szövegbe vannak ágyazva. Szerencsére Ferbár Zsolt megtartotta az első lemezről megismert jó szokását, a szövegek írásánál az egyszerű fogalmazásmódot nem keveri össze a lényegtelen mondanivalóval.

A legnagyobb baj az, hogy a lemez egésze mégis túl egyhangú, a dalok egy idő után leülnek. Hiányoznak az igazi slágeres húzószámok, ahogy az elvárható lenne, hiszen populáris zenéről beszélünk. Az album első fele rendben van, a vége felé haladva azonban már csak Gabi hangja tartja fenn az érdeklődést. A dalok a cédéborító szövegeihez hasonlóan teljesen összefolynak. Ettől függetlenül a Unique továbbra is unikum, dalai megállnák a helyüket bármelyik külföldi rádió kínálatában, mivel egyedi hangzást képviselnek, amely ritka még a nemzetközi mezőnyben is, nemhogy Magyarországon. A Mozaik az egyhangúsága ellenére az elmúlt év legegyedibb anyaga, bátran ajánljuk mindenkinek, aki szereti az igényes hangszerelésű dalokat. A slágerré vált címadó szerzemény, a Mozaik után másodikként a napokban a cédét indító Úton jelent meg maxi cédén. (péjé)