Tojáshéjtánc

A közel-keleti régió az a hely, ahol nem lehet pusztán egyetlen megállapodást kötni. Ha egy konfliktust letárgyalnának a felek, és köttetik is egy tűzszünet vagy partnerség, az megannyi más regionális fővárosban újabb kalkulációhoz vezet, amely más helyi konfliktusokat élez ki. Magyarul: mint egy pókháló, ha egy helyen történik valami, az egész háló(zat) beleremeg.

A szerdán a libanoni tűzszünetre ébredő világ vakarhatja a fejét, hogy ez most kinek a győzelme. Joe Biden igyekszik pár gólt még berúgni, mielőtt Donald Trump költözik az ovális irodába. Benjámin Netanjahu részéről egy jó ideje érzékelhető volt az izraeli társadalmon belüli feszültség, mivel dolgozó korú nők és férfiak kerültek a harcvonalra, ráadásul az ortodoxok katonai szolgálatának felmentése is csak szítja a belső vitákat. Libanon persze örül, ha kap egy ilyen lehetőséget. 

A libanoni kormány tárgyalt a Hezbollah nevében, hiszen a terrorszervezet közvetlenül nem szerepel a megállapodásban. Annyit tudunk, hogy egy francia–amerikai duó fogja a libanoni hadsereg kapacitását felturbózva segíteni azt, hogy a határ menti sávból valóban mindenki kivonuljon, és ne is térjen vissza. Nagyban hasonlít ez a korábbi ENSZ-határozathoz, ahol elvileg egy ENSZ katonai misszió, az UNIFIL feladata lett volna ugyanez, hát az nem sikerült több mint tíz év alatt. 

Lehet, hogy a Hamász és a Hezbollah még most, a Biden-éra alatt akart inkább tűzszünetről tárgyalni, mivel félnek attól, hogy Trump alatt nem lenne kegyelem, az Izrael pártján álló USA-val nehezebb lenne, mint az óvatoskodó és Netanjahu- kritikus Biden-adminisztrációval? Valószínűleg ebben is van igazság. Tény, hogy eddig e két szervezet egyáltalán nem akart tárgyalni – hiszen Irán nem adott nekik erre zöld jelzést –, és sajnos a gázai lakosságnak se volt sose akkora ereje, hogy a közigazgatási feladatokat maffiaállam módjára ellátó, a lakosságra rátelepedő terroristakormányt elzavarja. 

Ugyanakkor a mostani megállapodás rendkívül törékeny lábakon áll. Irán nem részese közvetlenül, viszont Trumppal szemben rögtön felrúgható, ha keménykedni kezd Teheránnal; ami kommunikációban felhasználható lehet. A szaúdiak érdeklődéssel figyelik, hogy lelazul-e a helyzet annyira, hogy újra szóba tudjanak állni Izraellel, ahogy az már tavaly október 6-ig bekövetkezett. Másik oldalról viszont egy állig felfegyverzett Izrael az ő régiós befolyásukat is csorbítja, nem véletlen, hogy elindult az örök ellenség Iránnal a diplomáciai kapcsolatfelvétel, amely már közös hadgyakorlat tervezéséig jutott.

Itt tehát mindenki egyensúlyoz. A tűzszünet biztosan új dinamikát indít be az orosz–szír, iráni–szír kapcsolatban is, illetve a Hamásszal folytatott katari–egyiptomi közvetítéssel zajló tárgyalásokban, hiszen mégiscsak a Hamász elveszítette a második frontot és szövetségesét, a Hezbollahot. 

Ez a lépés taktikai szinten sokaknak megfelelt. Stratégiai szinten viszont kinyit számos ajtót, de nem tudjuk, ki melyiken akar majd bemenni január 20-a, Trump érkezése után.