Tudor a Bajnokok Ligájáért küzd, a pénzemberek a Juventusért

Thiago Mottát a nyáron csábította el a remeklő Bolognától a Juventus, de nem sikerült jól az átállás, sorjáztak a döntetlenek a bajnokságban és a beígért támadójátékból sem lehetett sokat látni. Az elmúlt hetekben aztán csőstül jöttek a vereségek: a csapat kiesett a Bajnokok Ligájából és az Olasz Kupából is, majd az Atalanta és a Fiorentina elleni bajnokiját úgy veszítette el a csapat, hogy hét gólt kapott és egyet sem lőtt. A hírek szerint telefonon közölték Mottával, hogy kirúgják, a La Gazzetta dello Sport szerint a sportigazgató, Cristiano Guintoli konkrétan azt mondta, szégyelli magát, amiért őt nevezte ki vezetőedzőnek.

Motta leváltásához vélhetően kellett a felső vezetés engedélye is, mert a Fiorentina elleni vereséget követően Giuntoli még megerősítette az edzőt a pozíciójában, és csak később kezdte el Giuntoli kongatni a vészharangot, mely szerint a játékosok teljesen az edző ellen fordultak, és muszáj a klubnak lépnie. És hogy mi történt a két esemény között? A sportigazgató találkozott Maurizio Scanavinóval és John Elkannal, a Juventus igazi döntéshozóival.

Kik vezetik a Juventust?

Maurizio Scanavino a Juventus vezérigazgatója, valamint a GEDI Gruppo Editoriale elnöke. 1973-ban született, a Torinói Műszaki Egyetemen szerzett távközlési mérnöki diplomát, és szakmai tevékenységét különböző ágazatokban (tanácsadás, autóipar, média) végezte Olaszországban, de külföldön is nagy tapasztalatot szerzett.

2004-ben csatlakozott a Fiat csoporthoz, ahol részt vett a Sergio Marchionne vezette cég újraindításában, mint a Fiat, Alfa Romeo és Lancia márkák marketing- és kommunikációs igazgatója. A GEDI vezérigazgatójaként elkötelezte magát amellett, hogy vállalati felvásárlások és célzott befektetések révén megszilárdítsa a digitális átalakulás olaszországi vezető pozícióját a kiadói szektorban. Ma ő tölti be a csoport elnöki posztját. A Juventus vezérigazgatójaként az a feladata, hogy a klub hagyományai mentén ötvözze a sportsikereket és a fenntarthatóságot.

John Elkann iparmágnás, az Agnelli család tagja, aki 1997-ben Giovanni Alberto Agnelli halálát követően anyai nagyapja, Gianni Agnelli választott örököse lett, 2004 óta pedig gazdaságilag ő vezeti az Agnelli családot.

Elkann a Stellantis autógyártó elnöke, és az Exor – az Agnelli család által irányított holding, amely a Ferrariban, a CNH Industrialban, az Iveco Groupban, a Juventus FC-ben és a The Economist Groupban is többségi részesedéssel rendelkezik – vezérigazgatója. 2021-ben Elkann felügyelte a Fiat Chrysler és a PSA csoport egyesülését, összességében pedig egy olyan cégcsoport vezetője, amely 14 márkát irányít, 29 országban van jelen, és 400 000 embert foglalkoztat. Az Exor vezérigazgatójaként Elkann a Juventus tulajdonosait is képviseli.

Ők ketten voltak tehát azok, akik valójában meghozták a döntést Motta sorsáról, Guintoli tulajdonképpen csak a hírvivő volt.

Egy-egy edző menesztésekor a hozzá közel álló játékosok általában valami szívhez szóló üzenetet írnak a közösségi médiában, de úgy tűnik, igazuk volt azoknak, akik állították: Motta elvesztette az öltözőt, mert mindössze egyetlen futballista, Samuel Mbangula búcsúzott el tőle nyilvánosan.

„Köszönök mindent. Nem lehetek elég hálás azért, hogy az első naptól hitt bennem, és hogy az álmom legfontosabb részét teljesíthettem. Mióta a csapatnál volt, mindig a legjobbat akarta nekünk, és ezt mindig meg is mutatta. A legjobbakat kívánom önnek” – írta a 21 éves Mbangula, aki Mottánál debütált a Juve felnőttcsapatában. A belga szélső, aki szárnyvédőt is játszott idén, 30 tétmeccsen 4 gólt és 5 gólpasszt tett a közösbe a Motta-érában.

Mindig van egy nagyobb hal

A történet igazi érdekessége, hogy bár Cristiano Guintoli, a Juventus sportigazgatója menesztette Mottát, ő maga is nagyon vékony jégen jár, hiszen egyrészt ő hozta a klubhoz a végül alkalmatlannak bizonyuló edzőt, másrészt nagyon gyatrán teljesített a játékospiacon is: elherdálta például a nagy tehetség Dean Huijsent, odaadta a Fiorentinának az idényben szárnyaló Moise Keant, miközben olyan drága, de középszerű játékosokat hozott a klubhoz, mint Douglas Luiz vagy Lloyd Kelly, ráadásul a máshol villogó tehetségek, mint Teun Koopmeiners vagy Nico Gonzalez szintén csődöt mondtak a Juventusban, a csapat pedig már a BL-indulást sem veheti biztosra annak ellenére, hogy Allegri távozása után Guintoli már 200 millió eurót vert el a piacon, vagyis Elkann őt is lapátra teheti a szezon végén.

Ugyanakkor sokan vannak Olaszországban, akik szerint még csak nem is Guintoli a legfőbb probléma, hanem maga Elkann, aki alapvetően üzletember, és nem él-hal úgy a klubért és a labdarúgásért, mint Andrea Agnelli, aki elhozta a klub újabb sikerkorszakát a 2010-es években, és aki mindent elkövet, hogy visszatérjen a klub élére – nyilván Elkann kárára –, és ebben segítségére lehet Paolo Ardoino is.

Ardoino olasz milliárdos üzletember és informatikus, aki 2023 decembere óta a Tether vezérigazgatója, emellett a Bitfinex technológiai igazgatójaként (CTO) is dolgozik. Vagyonát 10 milliárd dollárra becsülik, ami a klub szempontjából azért is érdekes, mert 2024-ben megvásárolta a Juventus 8%-át

Szeretnék hozzájárulni a klub felemelkedéséhez. Újra naggyá kell tenni a Juventust, és visszavezetni oda, ahová tartozik! Remélem, ebben partner lesz a klub jelenlegi vezetése is

 – nyilatkozta a napokban az olasz TL-nek, amiből azért nem nehéz kiolvasni az Elkann-nak szóló burkolt fenyegetést.

„Tudorral kapcsolatban optimista vagyok, remélem, vele ott leszünk jövőre is a Bajnokok Ligájában. Aztán meglátjuk, felőlem akár érkezhet José Mourinho is a kispadra, megvannak a forrásaink, kétezer évig tudnánk finanszírozni a klubot. Gyerekkorom óta a Juventusnak szurkolok, egy olyan klubba fektettem, amely jelenleg csak árnyéka önmagának, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra szárnyal majd.

És hogy kit szeretnék a csapatban látni? Hát Mbappét! A viccet félre téve, a klubnak fiatal játékosokba kell fektetni, a jövő Zidane-jait és Del Pieróit keressük”

 – fogalmazott Ardoino.

Ami Tudor kinevezését illeti, szintén megoszlanak a vélemények, mert bár voltak sikeres időszakai (Verona, Udinese, Lazio) és nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik (Hajduk Split, PAOK, Galatasaray, O. Marseille) van egy nagyon nem elhanyagolható pontja az önéletrajzának: horvátországi távozása óta (2015) kilenc állomáshelye volt, ám egyetlen csapat kispadján sem ült tovább 50 meccsnél.

Mindenesetre az Exor már reagált is az új helyzetre: 15 millió eurós kezdeti befizetéssel tőkemegerősítést jelentett be a vállalat, ami a közeljövőben akár 110 millió euróra is bővíthető. Hogy mindez Tudor támogatását szolgálja-e, vagy inkább hadüzenet Andrea Agnellinek és Paolo Ardoinónak, az még a jövő zenéje.