Több szemszögből megvilágítva

Évek óta nem hangzottak el olyan érdekes hozzászólások Kassán, mint az elmúlt hétvégén, amikor a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája, és annak szlovákiai alkalmazása került terítékre. Az utóbbi időben belterjessé váló találkozót ugyan idén sem tisztelték meg jelenlétükkel a kassai magyar tanárok és közéleti emberek, a konferencia ennek ellenére nemzetközi jelentőségűre sikeredett. Szlovák, ruszin és roma nemzetiségű előadókat is meghívtak a szervezők, így a probléma több szemszögből lett megvilágítva.

A karta többek közt azért is aktuális, mert az Európai Unió számára nagy kihívást jelent, hogy megtalálja az uniós hatáskörök és a nemzeti, tagállami szuverenitás közötti egyensúlyt. Vizi Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia kisebbségkutató intézetének munkatársa szerint az Unió számára talán a legérzékenyebb kérdés az európai integrációban a nemzeti, kulturális sokszínűség és az európai egység közös támogatása oly módon, hogy az az egyes tagállamok szuverenitásával is összhangban legyen. Az EU-n belül ma közel 50 nyelvi kisebbség él, amelyek száma a bővítéssel megduplázódik. Bár a karta kommentárja felhívja a figyelmet arra, hogy az államok nem válogathatnak önkényesen a kötelezettségek közül, kötelesek megkeresni azokat a rendelkezéseket, amelyek az adott kisebbségi nyelv sajátosságainak megfelelnek, a gyakorlatban azonban semmi nem akadályozza, hogy az aláíró államok saját, és ne a kisebbségi nyelvek érdekei szerint alkalmazzák a karta egyes rendelkezéseit. Vizi szerint a nemzetközi kisebbségvédelem nem tud igazán kilépni a „puha” jogi normák és a megengedő megfogalmazások köréből. A karta jelentőségét az adja, hogy kreatív módon közelít a kisebbségek kérdéséhez, maradéktalanul igyekszik tiszteletben tartani az államoknak területi szuverenitásuk sérelmével kapcsolatos félelmeit, emellett megfelelő védelemben és támogatásban részesíteni a kisebbségi identitás egyik legfontosabb elemét, a nyelvhasználatot.

Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke azt az alapvetést hangsúlyozta, hogy elsősorban az adott közösség felelős saját anyanyelve megtartásáért. A magyar kisebbséggel kapcsolatban fontosnak tartja az anyaország hozzáállását, valamint a magyar–szlovák államközi viszony alakulását is. Kölcsönös udvariaskodás helyett egyenes, őszinte tárgyalási módot sürgetett, hozzátéve, hogy az elszakított nemzetrészek nyolcvan év alatt gazdasági, politikai és kulturális szempontból is sokat veszítettek egykori jelentőségükből. Pomogáts szerint szerencsésebb lenne, ha a Magyar Köztársaság alkotmányában nem az szerepelne, hogy a magyar állam „felelősséget érez” a határon túli magyarokért, hanem a „felelősséget vállal” formula. A politikai felelősségvállalás egyik eszköze a sokat vitatott kedvezménytörvény, amellyel kapcsolatban Pomogáts kifejtette, hogy hiba volt a szomszédos országok nyomására kiiktatni a szövegből az egységes nemzetről szóló passzust. Ha a tárgyaló felek a nemzetnek nem politikai, hanem a nyelvi aspektusait helyezték volna előtérbe, nagyobb megértésre leltek volna. Marián Gajdoš társadalomkutató szerint is arról van szó, hogy a szlovákok a többségi nemzet jogait féltik Dél-Szlovákiában, és politikát látnak a dolog mögött. A kormány ezért vonakodott aláírni a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartáját, illetve egyes pártok ezért tudták felhasználni az ügyet a magyarellenes hangulat fokozására. Az aláírt dokumentumhoz mellékelt szlovák nyilatkozatot elemezte Szabómihály Gizella, a konferencia programját összeállító Gramma Nyelvi Iroda képviselője. Szerinte a szövegben sok az államnyelv státuszát hangsúlyozó felesleges kitétel, azaz annak a kartában is szereplő passzusnak a hangsúlyozása, hogy a kisebbségi nyelvek védelme nem történhet az államnyelv rovására. Szabómihály Gizella szerint a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát szabályozó 20 százalékos küszöb megállapításánál a szlovákiai magyarok arányát vették figyelembe, a roma, ruszin, ukrán, német, és az összes többi kisebbség rovására. Az állam csak a kisebbségek esetében tartja fontosnak a kétnyelvűséget, az államnyelv elsajátítását, a többség esetében már nem, pedig a közös régióban élőknek érdemes lenne kölcsönösen elsajátítaniuk egymás nyelvét. Ráadásul Szlovákia nem fogadta el a karta azon rendelkezéseit, amelyek a kisebbségi nyelveket kutató szakemberek, fordítók és nyelvészek támogatására vonatkoznak, és revitalizációs programot sem indítottak a kisebb nyelvek védelmére. „Sajnos, a szlovák kormány a kisebbségi kérdést a magyarkérdéssel azonosítja” – állapította meg Szabómihály Gizella, és e nézettel a roma etnikum képviselője is egyetértett. Anna Koptová nehezményezte, hogy a roma gyerekekkel foglalkozó nem roma pedagógusok egy szót sem tudnak cigányul, így gyakran képtelenek kommunikálni elsős kisdiákjaikkal. A roma gyerekek ezáltal nem haladnak a tanulásban, és önhibájukon kívül kénytelenek évet ismételni. Koptová elrettentő adatokkal szolgált a roma nyelv elhanyagoltságáról. Annak ellenére, hogy több ezren beszélik, e nyelvnek a mai napig nincs standardizált változata hazánkban, így hivatalosan az iskolai oktatásban sem lehet használni. Jelenleg a roma nyelv és irodalom alap- és középiskolai oktatásával kapcsolatos tanmenetek, tantervek hatékonyságát vizsgáló kísérleti kezdeményezés előkészületei folynak, a dialektusokon belüli regionális nyelvváltozatok figyelembe vételével. A feladat az egyes nagy nyelvjárásokon belül a regionális változatok standardizálásának nem erőszakolt szabályozása. Kassán jövőre roma gimnázium alakul, ahol a gyerekek a nyelv mellett saját kultúrájukról és történelmükről is sokat megtudhatnak. Ha a kísérlet sikerül, az ott alkalmazott tanterveket más iskolákban is felhasználhatják.

A Kazinczy Napokon szó volt még a ruszin nyelv ijesztő presztízsvesztéséről, valamint a magyarországi szlovákok anyanyelvi kultúrájáról. Valamennyi előadó megegyezett abban, hogy az államnak büszkének kellene lennie kulturális és etnikai sokszínűségére, arra, hogy több nemzetiségnek ad otthont. Azt is kiemelték, hogy a nemzeti öntudat legtöbbször azokban a közösségekben gyenge, amelyeknél a közösség nyelve legalább a beszélt nyelv szintjén nem aktív.