Színházavató az Ifjú Szivek székházában

Kalapot kellene küldeni egy honlaptulajdonosnak. Az illető ugyanis kijelentette, kalapja nincsen, azért valamijét megeszi, ha idén megnyílik az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes pozsonyi, Híd utcai székházában a színházterem. S hogy ne kelljen szegénynek elmajszolnia bélelt cipőjét, hátha kemény fagyok várnak ránk, alkalmasint keressünk neki egy kisebb mé?retű kalapot, nehogy a nemez megfeküdje a gyomrát. És még egy kalapot illenék venni, de azt más céllal. Azért, hogy megemelhessük az Ifjú Szivek minden egyes alkalmazottja előtt. Ugyanis az, hogy 2007. december 19-én ünnepélyesen megnyitották a színháztermet, amely korábban próbaterem, később, amikor elkezdődött a magyar Táncművészeti Főiskola oktatása tanterem volt, mindannyiuk érdeme. Nem hátráltak meg, amikor olyan igazgató került az együttes élére, aki nem a professzionalizálást akarta folytatni, még jobb körülményeket teremtve, hanem vissza óhajtotta forgatni az idő kerekét, és ismét olyan csapatot verbuvált volna össze, melynek tagjai mellesleg, szabad idejükben táncolnak, énekelnek, zenélnek, egyébként tanulnak vagy dolgoznak. Mű?vészi szempontból egy évig nem történt semmi, viszont a kulisszák mögött dúlt a harc. A Szivek oldaláról azért, hogy folytathassák a 2000-ben megkezdett utat, az ellenzők részéről, nehogy tovább fejlődhessen az az egyetlen magyar hivatásos táncegyüttes, amely itthon – mind a magyar, mind a szlovák szakma körében –, Magyarországon, a tengeren túl és több európai országban addig nem tapasztalt elismerést vívott ki magának. Közben elkezdődtek a színházterem építése körüli munkák, elkészültek a tervek, találtatott kivitelező, aztán minden leállt, s már attól tarthattunk, az álom mindörökre álom marad. Sajnos, azért is alakulhatott ilyen bonyolultan a színház története, mert sokan nem örültek annak, hogy a főváros kellős közepén egy magyar intézmény részben állami pénzből, részben saját megtakarított pénzéből olyan színháztermet alakít ki, amely nemcsak tánc-, hanem kamaraszínházi előadások, esetleg konferenciák színhelye is lehet. Ráadásul úgy, hogy senki előtt sem kell hajbókolni, különösebben senkinek sem kell hálásnak lenni, mert aki ez ügyben bármit tett is, szurkol a Sziveknek, érti és magasra értékeli munkáját, tudja, hogy a néptánc nem kettőt jobbra, kettőt balra, hanem éppen olyan kemény munka, akár a balettosoké.

Ünnep volt szerdán Pozsonyban, a Szivek Híd utcai székházában. Az első, színháznyitó előadást azok látták, akik elfogadták az együttes meghívását. Ott volt a kulturális tárca államtitkára, Augustín Lang, a kisebbségi és regionális kultúrák főosztályának vezetője, Jana Kresáková és mindenki, akit foglalkoztat az egyetlen szlovákiai magyar hivatásos néptáncegyüttes sorsa. (rend)