Szerelmi történet tizenkét izgalmas képben

Milan Mikulčík – ég és Nő közöttOláh Csaba felvételeRégóta készült erre a munkára. Amióta a sors összehozta Milan Mikulčíkkal. Annak pedig több éve már. Ami késik, nem múlik – ezt mindketten tudták. Darabra vártak. Kétszemélyes darabra, amely mindkettőjük számára remek lehetőséget kínál. Eszenyi Enikő – nyelvi téren – helyzeti előnyben volt és van. Amióta Pozsonyban és Prágában is rendez, szinte folyamatosan gyakorolja a szlovák és a cseh nyelvet. Brezovái párja igazából tavalyelőtt kezdett el magyarul tanulni. Magyar szavak, félmondatok addig is ragadtak rá bőségesen, de nyelviskolába csak azután iratkozott be Budapesten, amikor már nemcsak napokat, heteket, hanem hónapokat is ott tudott tölteni. Eszenyi Enikő PingSzving című zenés-táncos önálló estjében már szerepet is kapott, de a próbák során ki kellett lépnie a készülő előadásból – egy szlovák film, a Juraj Nvota rendezte Kegyetlen örömök főszerepe miatt, amellyel az idén a cannes-i fesztiválra is eljuthat.

Színpadi partnere most először Dodo Gombár rendezésében lesz Eszenyi Enikőnek. Paradox helyzet: szlovák színészt szlovák rendező irányít budapesti színpadon. És mégis neki lesz nehezebb...

Eszenyi Enikő dolgozott már külföldi rendezővel. Főiskolás korában Jurij Petrovics Ljubimovval, a moszkvai Taganka Színház főrendezőjével egy vizsgaelőadásban. Aztán külföldi produkciókban, többek között a Semmelweis életéről szóló filmben. Pozsonyban, a Szomorú keringő című szlovák tévéfilmben Jaro Rihák rendezte. Dodo Gombárt furcsa mód nem Prágában, nem Brünnben és nem is Pozsonyban „nézte ki magának”, noha ott is találkozhattak volna. Évekkel ezelőtt Budapesten látta egy munkáját, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Aztán Dodo Gombár látta az ő előadását.

Személyesen nem ismerték egymást. Dodo Gombár véletlenül vetődött be a Vígszínházba épp akkor, amikor az ő rendezésével, A viharral vendégszerepeltek a pozsonyiak a budapesti főiskolai fesztiválon. Brecht Baalját akarta látni; ez az egyik kedvenc darabja. Ezt pedig Eszenyi Enikő rendezte. Végül tehát úgy „találkoztak”, hogy még csak véletlenül sem futottak össze. Ennek ellenére mindketten elragadtatva beszéltek egymás munkájáról. Dodo Gombár időközben elvégezte a pozsonyi főiskola rendezői szakát, s diplomával a kezében lehorgonyzott Csehországban. Hívták több helyre, ő mégis Brünnt választotta. De visszajár rendezni Pozsonyba, az Új Színpadra is. Híres előadása a Tankred Dorst írta Fernando Krapp volt, amellyel még Caracasba is eljutottak, sőt a szerző születésnapján, Bonnban maga az író is elismerően tapsolt az előadásnak. A darab egyik főszereplője Milan Mikulčík volt. Az a Milan Mikulčík, aki ma Eszenyi Enikő életének „főszereplője”. Ők ketten eddig még sosem játszottak együtt. Dolgozni már dolgoztak. Nem is egyszer. Háromszor. Először 1997-ben, a pozsonyi Ahogy tetszikben, ahol az akkor még főiskolás színész Orlandóként olyan jeles alakítást nyújtott, hogy „az év felfedezettje” lett, majd ezt követően a prágai Nemzeti Színházban, a Tévedések vígjátékában, tavaly pedig ismét Pozsonyban, az Antonius és Kleopátrában. Tehát mint rendezőnő és színész találkoztak. De mint színész és színésznő most dolgoznak együtt először.

Hogy honnan és kitől jött az ötlet?

„Már régóta szerettünk volna együtt játszani – mondja Eszenyi Enikő. – Sokat gondolkoztunk azon, hogy milyen anyagot keressünk, amelyet közösen megcsinálhatnánk. Nagyon nehéz dolgunk volt, hiszen ha más nem is, nyelvi akadály néha van köztünk. Milan említette Dodót, akit én már időközben személyesen megismertem, és aki már nemcsak rendezőként, hanem színpadi szerzőként is gyűjti a babérokat. Legutóbbi darabját a legjobb kortárs dráma címmel jutalmazták. Nemrég Bolek Polívkának, az európai hírű morva színészkirálynak írt darabot.”

Dodo Gombár most tehát személyre szóló előadást komponál Eszenyi Enikőnek és Milan Mikulčíknak.

„Bár minden ilyen egyszerűen menne a világban. Dodo tizenkét jelenetet írt nekünk, januártól decemberig két ember élete sok humorral és drámai helyzettel. A legnagyobb boldogság azonkívül, hogy együtt játszhatok Milannal, maga a darab. Ez ugyanis végre egy igazi kortárs darab. Nem valami régit próbálunk maivá tenni, hanem egy mait mutatunk be – a mának.”

Hogy ki a rendező?

„Természetesen az író. Elvégre remek rendező. Február 22-én lesz a bemutató Budapesten a Thália Színház Új Stúdiójában. Az előadásban, a képek „összekötőjeként” Sándor Dávid kollégánk is fellép. A díszletet és a jelmezt egy tehetséges fiatal művész, Pintér Réka tervezi, de velünk lesz egy nagyszerű gitáros, Horváth Attila is.”

Eddig két önálló produkcióval állt közönség elé. Ezek szerint a harmadik nem egy táncest lesz?

„Nem. Az, hogy élvezhetem a UPC támogatását, életem egyik nagy adománya. Nélkülük egyik estemet sem állíthattam volna színpadra. Nem járhattam volna körbe Magyarországot, eljutva a legtávolabbi zugokba is. És most újra segítenek. Ott állnak mellettem. De most valami más készül, és ezt tudniuk kell a nézőknek is. Régóta szeretnék komplett darabbal bemutatkozni a vidéki és a határon túli magyar közönségnek is, hiszen a főiskola elvégzése óta inkább csak a budapestiek láthatnak színpadon. Ez a darab azokhoz is elkerül, akik talán sosem jutnak el fővárosi színházba. Az előadást természetesen szeretnénk majd elvinni Pozsonyba és Prágába is. Most Milannak lesz nehéz dolga, mert a szöveget magyarul kell megtanulnia. Aztán ő fog segíteni nekem, amikor én küzdök majd a szlovák szöveggel. De nem ez lesz az előadás egyetlen pikantériája, hiszen a nézők egy izgalmas szerelmi történet tizenkét képét láthatják. Hogy hol? Ég és nő között. Mert ez a darab címe.”