Solness hosszú útról tért haza

Európa egyik legrangosabb színházi rendezvénye a pilseni fesztivál. Az Örkény Színház előadása mellett lengyel, szlovák és cseh produkciók is szerepeltek a műsoron, de ott volt a berlini Volksbühne és Párizsból a Comédie-Francaise is.

A Gáspár Ildikó rendezte Solnesst 2022 őszén mutatta be a budapesti társulat Mácsai Pál címszereplésével.

„Fontos esemény volt a színházunk életében ez az újabb meghívás – mondja a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész, az Örkény Színház igazgatója. – Minden társulatnak ambíciója, hogy a nemzetközi színházi élet része legyen, hogy megmérettesse magát a nem hazai porondon. Ez mindenkinek jó. Mi is sokáig dolgoztunk azért, hogy így legyen, és idővel kaptunk is szép külföldi meghívásokat. Voltunk Japánban, Dél-Koreában, Spanyolországban és Erdélyben is többször. Jövő év március elsejétől Gáspár Máté lesz az Örkény Színház igazgatója, aki európai képességű, kitekintésű színházi menedzser. Neki is ambíciója a külföldi vendégszereplés, de még az én ciklusomban Stuttgartba is megyünk. Elismerés az ilyen meghívás, ami anyagi hasznot természetesen nem jelent, hiszen aznap este itthon nem játszunk, bevétel nem keletkezik, de a szakmai elismerés ilyenkor fontosabb. Kiemelt helyzet, nagyobb tét. Egy külföldön játszott előadás lelkisége olyan sűrű, mint egy-egy bemutatóé, hiszen valójában az is.”

Solness építőmester, a norvég drámaíró hőse nem igazán tartozik a hatvan körüli, nagy kaliberű színészek vágyott szerepei közé. Ott sokkal inkább Lear király áll az élen. Mácsai Pál sem várt erre a lehetőségre.

„Kiszámíthatatlan pálya a miénk. Dolgozni kell, és akkor majd lesz valami. És valóban, a Solnesst, amikor talán négy évvel ezelőtt először szóba jött, én sem akartam eljátszani. Természetesen sosem fordult elő, hogy mint igazgató visszautasítottam volna egy rám osztott szerepet, de igyekszem nem magamat tolni előre. Ha megkínálnak egy szereppel, nemegyszer eredménnyel tiltakozom, mert tudom, hogy azt másnak kell eljátszania. Gáspár Ildikó azonban kitartott az elképzelése mellett, hogy én legyek Solness.”

Éveken át mégis miért próbálta eltolni magától a lehetőséget?

„Mert mint személy, Mácsai Pál, nemigen hasonlítok erre az emberre. Solness egy autoriter, abuzív, a hatalmával visszaélni hajlamos vezető egy építészi iroda élén. Kétségkívül tehetséges, nagy formátumú ember, de gazember is, ami alatt az önzés szélsőséges fokát kell érteni. A saját énképem pedig nem egyezik ezzel. Ildikó sem lát ilyennek, ám azt gondolta, ez egy generációs darab, ezért akarta, hogy ezt a szerepet az igazgató játssza el. Így ugyanis markánsan meg tudja jeleníteni saját generációjának reménytelen helyzetét, amennyiben az előző generáció elállja az utat előttük. Noha az Örkényben a rendezők több mint fele évek óta harmincas-negyvenes, ez a probléma létezik. Igaza volt Ildikónak, ez így izgalmas játékká vált. Összemosódik a szerep, a privát alak, a pozíció és a társadalmi helyzet, megjelenhet az önirónia, felerősödik a generációs különbség. Többsíkú lett a szöveg, mint az egyébként kicsit poros darabé. Mondom, kiszámíthatatlan pálya a miénk, mert fontos szerepem lett Solness. A magyar színházi kritikusok díját kaptam érte. Hálás is vagyok Ildikónak, hogy ilyen szívós volt.”

Kicsit őrült, kegyetlen, totál magányos, önmagát seggfejnek nevező szörnyeteg Solness, egy provokatív szerző százharminc évvel ezelőtt megírt provokatív hőse.

„Mindannyian sokfélék vagyunk, gazemberek is, csak az igazságérzet, a morál, a neveltetés elnyom bennünk bizonyos rossz ösztönkésztetéseket, fegyelmez. Ez a civilizáció. De színészként másféle is lehetek, mint amilyen magánemberként vagyok, ez valójában szerencse.”

Hogy elsőre mi jut eszébe Mácsai Pálnak a szerepről?

„Nem valami felszabadulás, és nem is a siker, hanem a feladat fegyelme. Az, hogy szigorú rend van a gondolatok felépítésében, követésében. Sok bonyolult lépést kell megjegyezni, és a lehető legpontosabban végrehajtani, hogy az előadás elég bonyolult szövete, játék- és utalásrendszere jól működjön. Inkább úgy érzem magam, mint egy akrobata, mielőtt felmászik a cirkuszsátor tetejébe. Őt sem a felszabadult élvezet jellemzi, hanem a koncentráció, az önkontroll.”

Különös színt ad Gáspár Ildikó rendezésének az előadás nagyon is kortárs formanyelve. Az, hogy Mácsai Pál privát élete átitatja az előadást, valósággal beleszívódik. Ahogy az egyik vezető cseh napilap, a Lidové noviny is megírta: „A darab főhősének története egybeolvad a főszereplő, Mácsai Pál, a neves magyar színművész személyes történetével. Az ifjúság álmai és ideáljai játékosan és lenyűgözően konfrontálódnak egy korosodó építész/művész kételyeivel, aki tudja, hogy a fiatalok győzhetnek felette.”

Mácsai Pál édesapja, Mácsai István, a Munkácsy Mihály-díjas festőművész amatőr filmesként színész fiáról is több felvételt készített annak idején, amelyekből nem egy bekerült az előadásba, akárcsak méltán híressé vált versmondása, a Dicsőséges nagyurak.

„Izgalmas és veszélyes ötlet ez. De tetszett. Az ember vagy bízik a rendezőjében, vagy nem. Ha bízik, kipróbálja, amit kér. Ha aztán azt látjuk, hogy jó, akkor benne marad az előadásban. Ez oda-vissza így működik, ezek bizalmi helyzetek. Ráadásul a mi társulati színházunkban Ildikóval tulajdonképpen együtt nőttünk fel. Húsz éve szerződött hozzánk dramaturgként, én pedig elég hamar arra biztattam, hogy rendezzen. Már akkor is, amikor ő még nem érezte magát erre késznek. Színházi gondolkodásából ítélve egyértelmű volt számomra, hogy az rendezői gondolkodás. Nem is tévedtem, a Solness koncepciója is egészében az övé.”

A pilseni meghívás épp akkor jött Mácsai Pál életébe, amikor radikális újrakezdésre készül. Mert a pályáján jövőre beálló változást egyáltalán nem visszavonulásként, hanem újabb startként éli meg.

„Még ha kicsit nevetséges is – jegyzi meg finom öniróniával, utalva hatvanhárom évére. – Az elmúlt húsz év nagyon szép építkezés volt, az épület pedig elkészült, hogy mondjak egy solnessi hasonlatot, ha már ő egyszer építész. Az elmúlt húsz év nem telt értelmetlenül, és természetesen nem egyedül csináltam, hanem rengeteg csodálatos kollégával együtt. Ha az ember igazgatóként a magánál tehetségesebbeket hívja, akkor nem nagyon ronthatja el. Ennyi volt a trükköm. Ám ha a ház kész, az építész azt nézi, hol egy üres telek.”

A szerző a Vasárnap munkatársa