Két tökéletes apa fiainak története

fff

A New York-i Actors Awards szakmai zsűrije a legjobb színészpáros arany fokozatú díját két magyar színésznek ítélte, az Imposztor című magyar kisfilmben nyújtott alakításukért. Ezt a díjat kéthavonta osztják ki különböző kategóriákban, november-december nyerő párosa Mácsai Pál és Alföldi Róbert volt.

Ők ketten – tudomásunk szerint – még soha nem szerepeltek közös filmben, sem közös színpadi előadásban. Élő legendák, úgyhogy nyilván nem adják a nevüket akármihez, alaposan meggondolják, mielőtt igent mondanának egy-egy felkérésre. Mindketten voltak már színházigazgatók és rendszeresen rendeznek, ezért azt is megszokhatták, hogy a színészválogatástól a dialógusokon át egészen a világításig mindenbe beleszólhatnak. Most egy kétszereplős rövidfilmben láthatók mint „furcsa pár”, akiket a véletlen terelt ugyanarra a helyszínre ugyanabban az órában. Vagy talán mégsem volt véletlen ez a találkozás?

Pinczés Dávid tizenkilenc perces kis remekműve, az Imposztor nagyot ment a YouTube-on január elején: néhány nap alatt harmincezren látták, jelenleg pedig 79 000 megtekintésnél jár. Ekkora számokat moziban lehetetlen produkálni rövidfilmmel, ennek a műfajnak, úgy tűnik, az internet az igazi platformja. Ráadásul mindenfajta előzetes promózás, hírverés nélkül gerjesztett ekkora érdeklődést ez a különös hangulatú alkotás, amelyet két éjszaka alatt forgattak le, és amely egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.

A fiatal rendezőnek nemcsak az említett két színészlegendát sikerült levadásznia vizsgafilmjébe, hanem helyszínt is ügyesen választott, és az általános közhangulatba is alaposan beletenyerelt. Az Imposztor ugyanis a lehető legjobb pillanatban bukkant fel a legnagyobb videómegosztón.

Az emberiség mára megbizonyosodhatott arról, hogy bármi megtörténhet. Bezárhat az egész világ egy vírus miatt, hóvihar, erdőtűz, vulkánkitörés vagy hegyomlás miatt ezrek kerülhetnek életveszélybe egyik pillanatról a másikra, de még a Facebook és az Instagram is leállhat pár órára az egész világon. Szóval nem nehéz elképzelni azt a helyzetet sem, hogy Budapesten teljes áramszünetet hirdetnek, sötétbe burkolódzik a város. Ebből a fényszennyezésmentes éjszakából szeretné kihozni a legtöbbet a kisfilm egyik főszereplője, a Mácsai Pál által játszott csillagász. Felautózik a svábhegyi csillagvizsgálóba, ahol zavartalanul kémlelheti az eget. Egyre türelmetlenebb, két éve próbál rájönni, miért forog egy kisbolygó a normálisnál lassabban saját tengelye körül. Irigylem a problémáit, mondhatnák önök, pedig ez a történet nem csupán a kutatói krízisről, a kiégésről szól, hanem a megfelelési kényszerről is. Ha hősünk nem produkál belátható időn belül valamilyen eredményt, félő, hogy rajta fog röhögni a szakma. Azt a bizonyos csillagvizsgálót az apjáról nevezték el, úgyhogy be kellene bizonyítania, hogy ő, az ifjabb professzor is képes felfedezni valamit.

Vacsorára pizzát rendel, aztán a tenyérbe mászóan idegesítő motoros futár (Alföldi Róbert) bepofátlankodik hozzá a csillagdába egy fél órára, feltölteni az aksiját. Az első percekben úgy tűnik, galaxisok választják el egymástól ezt a két embert, aztán kiderül, hogy mégiscsak van közös témájuk: mindketten roskadoznak egy-egy „tökéletes apa” által rájuk kényszerített szerep súlya alatt. Néhány elejtett félmondatból lassan azt és megtudjuk, kicsoda valójában a pizzafutár.

A meseszerű történet zseniális, elsősorban a dialógusoknak köszönhetően. (A film Pinczés Máté Nehéz örökség című novellájából készült). A két szereplő hasonló problémája csak egy a számos elgondolkodtató, megfigyelésre érdemes tényező közül. Nézzünk még egy párat.

A legtöbb ember sokkal könnyebben osztja meg legbelsőbb érzéseit, féltett titkait, dilemmáit, nyomasztó gondolatait egy ismeretlennel, akit vélhetően soha többé nem lát, mint a legjobb barátjával. Ezzel a szindrómával nyilván önök is találkoztak már vonaton, buszon, váróteremben. Azzal is, hogy egy iskolázott, jó pozícióban, kedvező anyagi helyzetben lévő emberről egyszer csak kiderül, hogy valójában sokkal sebezhetőbb, bizonytalanabb, mint gondolnák. És azzal is, hogy kulcsfontosságú élethelyzetekben valahonnét hirtelen kapnak egy szerencsés „lökést” (a filmben szó szerint ez történik), amelynek köszönhetően minden egészen más megvilágításba kerül.

„El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss” – mondja az egyik szereplő a másiknak a vége felé. Ez a kulcsmondat a filmben, amelyről itt és most nem árulunk el többet, hogy önök is megnézzék. Nem kerül semmibe, nem tart sokáig, ám garantáltan igénybe veszi az ember agyát néhány napig – és ebben a rendező mellett oroszlánrésze van a két remek színésznek. Örülünk, hogy a New York-i zsűri tagjai is így gondolják ezt. Az online fesztiválon 17 ország 84 pályázója közül bizonyultak a legjobbaknak.

dddd
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!