Két tökéletes apa fiainak története

Ők ketten – tudomásunk szerint – még soha nem szerepeltek közös filmben, sem közös színpadi előadásban. Élő legendák, úgyhogy nyilván nem adják a nevüket akármihez, alaposan meggondolják, mielőtt igent mondanának egy-egy felkérésre. Mindketten voltak már színházigazgatók és rendszeresen rendeznek, ezért azt is megszokhatták, hogy a színészválogatástól a dialógusokon át egészen a világításig mindenbe beleszólhatnak. Most egy kétszereplős rövidfilmben láthatók mint „furcsa pár”, akiket a véletlen terelt ugyanarra a helyszínre ugyanabban az órában. Vagy talán mégsem volt véletlen ez a találkozás?

Pinczés Dávid tizenkilenc perces kis remekműve, az Imposztor nagyot ment a YouTube-on január elején: néhány nap alatt harmincezren látták, jelenleg pedig 79 000 megtekintésnél jár. Ekkora számokat moziban lehetetlen produkálni rövidfilmmel, ennek a műfajnak, úgy tűnik, az internet az igazi platformja. Ráadásul mindenfajta előzetes promózás, hírverés nélkül gerjesztett ekkora érdeklődést ez a különös hangulatú alkotás, amelyet két éjszaka alatt forgattak le, és amely egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.

A fiatal rendezőnek nemcsak az említett két színészlegendát sikerült levadásznia vizsgafilmjébe, hanem helyszínt is ügyesen választott, és az általános közhangulatba is alaposan beletenyerelt. Az Imposztor ugyanis a lehető legjobb pillanatban bukkant fel a legnagyobb videómegosztón.

Az emberiség mára megbizonyosodhatott arról, hogy bármi megtörténhet. Bezárhat az egész világ egy vírus miatt, hóvihar, erdőtűz, vulkánkitörés vagy hegyomlás miatt ezrek kerülhetnek életveszélybe egyik pillanatról a másikra, de még a Facebook és az Instagram is leállhat pár órára az egész világon. Szóval nem nehéz elképzelni azt a helyzetet sem, hogy Budapesten teljes áramszünetet hirdetnek, sötétbe burkolódzik a város. Ebből a fényszennyezésmentes éjszakából szeretné kihozni a legtöbbet a kisfilm egyik főszereplője, a Mácsai Pál által játszott csillagász. Felautózik a svábhegyi csillagvizsgálóba, ahol zavartalanul kémlelheti az eget. Egyre türelmetlenebb, két éve próbál rájönni, miért forog egy kisbolygó a normálisnál lassabban saját tengelye körül. Irigylem a problémáit, mondhatnák önök, pedig ez a történet nem csupán a kutatói krízisről, a kiégésről szól, hanem a megfelelési kényszerről is. Ha hősünk nem produkál belátható időn belül valamilyen eredményt, félő, hogy rajta fog röhögni a szakma. Azt a bizonyos csillagvizsgálót az apjáról nevezték el, úgyhogy be kellene bizonyítania, hogy ő, az ifjabb professzor is képes felfedezni valamit.

Vacsorára pizzát rendel, aztán a tenyérbe mászóan idegesítő motoros futár (Alföldi Róbert) bepofátlankodik hozzá a csillagdába egy fél órára, feltölteni az aksiját. Az első percekben úgy tűnik, galaxisok választják el egymástól ezt a két embert, aztán kiderül, hogy mégiscsak van közös témájuk: mindketten roskadoznak egy-egy „tökéletes apa” által rájuk kényszerített szerep súlya alatt. Néhány elejtett félmondatból lassan azt és megtudjuk, kicsoda valójában a pizzafutár.

A meseszerű történet zseniális, elsősorban a dialógusoknak köszönhetően. (A film Pinczés Máté Nehéz örökség című novellájából készült). A két szereplő hasonló problémája csak egy a számos elgondolkodtató, megfigyelésre érdemes tényező közül. Nézzünk még egy párat.

A legtöbb ember sokkal könnyebben osztja meg legbelsőbb érzéseit, féltett titkait, dilemmáit, nyomasztó gondolatait egy ismeretlennel, akit vélhetően soha többé nem lát, mint a legjobb barátjával. Ezzel a szindrómával nyilván önök is találkoztak már vonaton, buszon, váróteremben. Azzal is, hogy egy iskolázott, jó pozícióban, kedvező anyagi helyzetben lévő emberről egyszer csak kiderül, hogy valójában sokkal sebezhetőbb, bizonytalanabb, mint gondolnák. És azzal is, hogy kulcsfontosságú élethelyzetekben valahonnét hirtelen kapnak egy szerencsés „lökést” (a filmben szó szerint ez történik), amelynek köszönhetően minden egészen más megvilágításba kerül.

„El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss” – mondja az egyik szereplő a másiknak a vége felé. Ez a kulcsmondat a filmben, amelyről itt és most nem árulunk el többet, hogy önök is megnézzék. Nem kerül semmibe, nem tart sokáig, ám garantáltan igénybe veszi az ember agyát néhány napig – és ebben a rendező mellett oroszlánrésze van a két remek színésznek. Örülünk, hogy a New York-i zsűri tagjai is így gondolják ezt. Az online fesztiválon 17 ország 84 pályázója közül bizonyultak a legjobbaknak.