Birodalmak árnyékában – 2024/25-ös évad – kassai Thália Színház

A mi korunkban, amikor sejteni vélünk magunk körül birodalmakat, amikor szeretnénk vagy berzenkedünk attól, hogy birodalmak döntsenek rólunk, nagyon izgalmas visszatekinteni előző korok, távoli idők birodalmaira. Az Indul a bakterházban az Osztrák–Magyar Monarchia, Ferenc József császársága, a Tartuffe-ben XIV. Lajos, a Napkirály, vagyis a francia abszolutizmus udvara, A manóban pedig a cári Oroszország az a birodalom, amely meghatározza a hétköznapokat. A kisembert mindig befolyásolja valami nagyobb egység, mindig úgy érzi, ő csak részben tudja meghatározni a saját életét, valamilyen módon mindig ki van szolgáltatva valami nagyobbnak, nehezen befolyásolhatónak.

A birodalmak jelenléte lehet természetesen alibizmus, mindent rá lehet kenni egy láthatatlan erőre, hogy az tehet mindenről. A birodalom lehet inspiratív, hiszen büszke polgárai lehetnek az emberek valami óriásinak, hatalmasnak. A birodalom lehet valami mesés, nagyon távoli, nosztalgikus képződmény, amiről alig tudunk valamit, de időnként tapasztaljuk a létezését. A birodalom lehet konkrét, történelmi, szimbolikus, belső. A birodalom felelősség is lehet, hiszen építeni kell valami közöset, mindenkinek hozzá kellene tennie a magáét a nagy egészhez. A birodalom ok lehet a menekülésre, a lázadásra. A birodalom érv lehet amellett, hogy csak a saját életünkkel törődjünk. A birodalom gondolata mindig fölveti a társadalmi felelősséget. A birodalom lehet fenyegetés vagy boldogság, áhított vagy létező, ismert vagy ismeretlen, politika vagy álom. A birodalom lehetek én vagy a többiek. Vágyaink mindig birodalmat építenek vagy rombolnak.

Az ünnepi évad egyik sajátossága a klasszikus darabkínálat mellett, hogy mindegyik bemutatóban színpadra lép szinte az egész társulat. Regős Bendegúz szerepében két, frissen fölfedezett gyerekszínész, Várady Áron és Gajdos Krisztián mutatkozik be. Ebben az előadásban lép először kassai színpadra a királyhelmeci születésű Klinga Péter, aki hosszú ideig a Győri Nemzeti Színház tagja volt. Az Indul a bakterház mellett a Tartuffe-ben is visszatér anyaszínházába nyugdíjas színművésznőnk, Kövesdi Szabó Mária. A Tartuffe-ben több pozsonyi színművészetis (VŠMU) színészhallgató is látható majd.

Az évad első bemutatója Rideg Sándor Indul a bakterház című népszerű regénye lesz, a kultikus történetet Tímár Péter alkalmazta színpadra. A tháliás verzió alcíme: Mulaccságos életkép a Monarhiábúl, ez is elárulja, hogy az előadás komolyan veszi majd a fergeteges népi humort, nem ijed meg egy kis vaskosságtól, szórakoztató lesz és kicsit tiszteletlen, nosztalgikus és vérbő. A darabot Megyeri Zoltán, a tatabányai Jászai Mari Színház színésze rendezi, aki huszonhét év után tér vissza Kassára, akkor Rákos Péter–Bornai Tibor A mumus című mesemusicaljét rendezte meg hatalmas sikerrel. Az Indul a bakterházat a rendező és a társulat áttette Gömör környéki közegbe, palócul és mindenféle egyéb tájszólásban szólalnak majd meg a színészek.

Regős Bendegúz, a tanyasi kisfiú szolgálatra szegődik a bakterházba. Isten háta mögötti ez a vasútállomás, de ennek a csavaros eszű, minden csínyre kapható gyereknek a világ közepének tűnik. Mintha mesevilágba került volna, ahol három nap egy esztendő. A fiú szemében a valóság egy milliméterrel megemelkedik, szinte lebeg és a szereplők mesehősökké válnak. Bendegúz a legkisebb szegénylegény, a lusta bakter a tutyimutyi élhetetlen öreg király, a banya a hétfejű sárkány és a gonosz mostoha keveréke, van tündérszép menyasszony, furfangos csodadoktor, mindenféle pénzéhes, fukar, ügyeskedő figura, persze inkább egy vásári komédiába illenek, mint tündérmesébe. Regős Bendegúznak az eszénél és pimaszságánál csak az igazságérzete nagyobb. Felveszi a harcot mindennel, ami nem tetszik neki. Mint egy igazi népi, falusi történetben van itt lakoma és lakodalom, betegség és csodás gyógyulás, kísértetjárás és jó és rossz mitikus párharca. Persze minden egy kicsit másképp, mint a komoly történetekben, csak bírja a rekeszizom. Végül mindenki elnyeri méltó büntetését, ami maga a hétköznapi élet, és Bendegúz jutalma pedig a világraszóló élettapasztalat.
 

A bemutató 2024. október 10-én várható.

Az ünnepi évad második bemutatója Molière ikonikus és keserű komédiája a Tartuffe. A fiatal rendező, Matusek Attila immáron harmadszor rendez a kassai Thália Színházban, Goldoni Bugrisok-ja és Shakespeare Szentivánéji álomja után ismét egy klasszikust. Matusek Attila számára a darab központi témája az önáltatás lesz, hogy mindenkinek vannak gyenge pontjai és azt nagyon könnyű kihasználni, és ha valaki magának hazudik, akkor miért erkölcstelen, ha mások meg neki hazudnak. A mindennapok morálját a mai őrült, kiszámíthatatlan, sokféle korunk prizmáján keresztül láttatva fogja vizsgálni az előadást. Matusek Attilától megszokott módon egy fiatalos, friss, kreatív, önfeledten játékos és a helyzetek végletességére kihegyezett Tartuffe-öt várhat majd a közönség. A problémák időtlenek, a játékstílus és a vizualitás korszerű.

Orgon úr családja csodaszép. Papa, mama, gyönyörű gyerekek, kedves rokonok, igaz barátok. Tökéletes mintaemberek. A legfőbb cél a boldogság. De persze mit sem érne mindez, ha nem lenne egy mindent belengő tiszta eszme, és mi nemesebb, ha nem az igaz hit, az odaadó vallásosság. És itt kezdődnek a problémák. Fölbukkan Tartuffe a legtisztesebb, legbecsületesebb, legszemérmesebb. Tartuffe, aki csak azért él, hogy vezekeljen, példát mutasson, bűnösöket jobb útra térítsen. Természetesen a fiatalok mégiscsak élvezni akarják az életet, és megkezdődik a generációk ismerős konfliktusa. Mi a fontosabb: élni a mának, a pillanatnak, vagy fennkölt ideák oltárán föláldozni a mindennapok gyönyöreit? Hogyan lehet összeegyeztetni az emberi gyarlóságot, az esendőséget a legnemesebb célokkal, a szent élettel? Mi van akkor, ha a legerkölcsösebb személy képmutató szélhámos, ha csak kihasznál mindenkit maga körül? Mi van akkor, ha a vakhit egészen eluralkodik a rendre, szebbre-jobbra vágyó tisztes polgárokon? Le lehet-e győzni a morális fölényt hirdető hazugságot? Meg lehet-e győzni azt, aki hinni akar a tökéletesben és feddhetetlenben? A buta vagy az okos gyarlóság az igazán veszélyes? A helyzetek egyre hihetetlenebbek, egyre kacagtatóbbak és egyre keserűbbek. Egyre fájdalmasabb a szélhámosság anatómiája. Valóban bűn élvezni az életet? Van kiút a szent szélhámos labirintusából? Felismerhetők a valódi eszmék?

A Tartuffe először 2024 decemberében látható majd a Thália színpadán.

A szezon harmadik saját bemutatója Anton Pavlovics Csehov kevésbé ismert, korai színdarabja, A manó. Több szempontból is különleges szövegről van szó. Egyrészt maga Csehov megtiltotta a színpadra állítását, másrészt ugyanezt a történetet a szerző később megírta még egyszer, és Ványa bácsi címen az író legsikeresebb, leggyakrabban játszott darabjai közé tartozik, harmadszor a tiltás és a második verzió ellenére, időről időre mégis előveszik a színházi alkotók A manót. Valami izgatja őket ebben a sokszereplős, kanyargós, különös hangulatú, sokféle értelmezést kínáló komédiában. A Thália Színház hosszú idő után először vállalkozik Csehov-bemutatóra, utoljára Verebes István rendezte meg a szerző négy egyfelvonásos tréfáját, még 1997-ben. Az igazi csemegének számító, finom szövésű, egyszerre érzékenyen és sodró lendülettel megírt darabot Czajlik József rendezi. A rendezőt többek között az érdekli, miképpen működik vagy nem működik egy közösség és mit jelentenek a hétköznapokban a csodák.

Érdekes emberek, sajátos különcök gyűlnek össze ezen a birtokon. Vannak vágyaik, álmaik, de inkább csak lézengenek, bóklásznak. Vannak tehetségeik, képességeik, de inkább csak beszélnek, egy helyben toporognak. Van fantáziájuk, érzékenységük, de inkább leragadnak és merengenek. Születésnapot ünnepelnek, kedveskedni akarnak a másiknak, de öröm és jókedv helyett valahogy minden elromlik, az ünnep kínosan kisiklik. Az otthon egy nyomasztó kísértetház, ahol mindenki virraszt, keresi a helyét, nem tud aludni, egy zsarnoki beteg ember telepszik rá a családra. Az üzleti tanácskozás, a praktikus ügyek katasztrófába torkollnak, egyszerre nevetségesek és tragikusak. A természet marad az egyetlen remény, hogy talán oda, mint egy oázisba el lehet menekülni, de képesek-e ezek az egyszerre szépre és finomságra áhítozó, hihetetlenül élni vágyó, de egyszerre bizonytalan, önző, sértettségeiket őrizgető emberek megváltozni? Szeretetre és elismerésre vágynak, van humoruk és öniróniájuk, de mégis térdig gázolnak a melankóliában és ott megy el mellettük szinte minden lehetőség észrevétlenül. Szerelemre, értelmes életre, elismerésre vágyik mindenki. De ki adja ezt meg nekik? Meddig lehet várni a másikra? Miért nem tudják, mit kellene tenni? Az önsajnálat és a másikon való csüggés egyszerre uralja az életüket ezeknek a kallódó, elvarázsolt, különös, mégis nagyon is hétköznapi embereknek. Olyan jó lenne csak egyszerűen élni, de miért gondolkodnak mégis, miért elemeznek mindig, miért cincálják szét a látszólag egyszerű dolgokat? Miért olyan bonyolult az egész, ha látszólag nem történik semmi különös? A groteszk helyzetek sora mutatja, hogy a zsákutcában is lehet komikus az élet, de persze a humor könnyen átcsap mélabúba, az energikusság zavart sodródásba, a szeretet fojtó kétségbeesésbe. Persze nem sötét ez a világ, nem fekete ez a kilátástalanság, nagyon emberi, nagyon esendő, nagyon finom szövésű. A legnagyobb kérdés, mi a saját felelősségünk abban, hogy hogyan alakul a sorsunk?

Csehov A manójának a bemutatója 2025. március 27-én, a Színházi világnapon lesz.

A 2024–25-ös évad negyedik felnőtt bérletes előadásaként a Thália a Komáromi Jókai Színház Jordi Galceran Burundanga című vígjátékát kínálja a közönségének. A kortárs katalán színdarabot Matusek Attila rendezte, zömmel a komáromi társulat legfiatalabb tagjaival. (PR)