Spartacus „neoantik” csomagolásban

Két olyan balett szerepelt eddig a Szlovák Nemzeti Színház repertoárján, amely témájával a régmúltba nyúl vissza, és híres történelmi személyiségek cselekedeteit helyezi középpontba. Az orosz múltból Raszputyin alakját állították balettszínpadra, a római történelem fejezeteibol pedig Caligula császár kegyetlen tetteit beszélik el táncban. A sort a színház újabb bemutatóval bovíti: ma este tartják a Spartacus premierjét. Az örmény zeneszerzo, Aram Hacsaturján balettjével ugyancsak a Római Birodalom kel életre a nemzeti deszkáin. Azaz nem teljesen! Éppen azt elkerülendo, hogy két balettbol is ugyanaz a történelmi levego áradjon, a Spartacus római atmoszféráját kissé modernesítették. Ahogy a bemutató elotti sajtótájékoztatón elhangzott, amolyan „neoantik” stílusban készítették a jelmezeket és a díszletet. A római host bemutató balettet a nemzeti színház harmadszor tuzi musorára. Eloször 1981-ben állították színpadra, akkor negyvenhét eloadást élt meg. 1998-ban ismét bemutatták, akkor viszont mindöszsze tizennyolc estén kerülhetett színre. Most, hogy hat év után újra elovették, remélhetoleg tovább tudják musoron tartani, mint elozo alkalommal. Erre talán némi garancia az eloadás rendezoje és koreográfusa, Ján Iuroveík, aki nem azt kínálja, amit a korábbi Spartacus-adaptációk. A Spartacus az o felfogásában nem a heroikus figuráról, a mintaemberrol szól, akinek nincsenek gyengéi, hanem az egyszeru halandóról, aki nem mindig áll a helyzet magaslatán, néhányszor o is csodöt mond. Iuroveíknál Spartacus ellenfele, Crassus is más egy kicsit: nem menthetetlenül negatív figura. Vannak tettei, amelyeket pozitív érzelmek motiválnak. A már említett „neoantik” olyan kort jelöl, amelyet nehéz lenne történelmi idoben elhelyezni, illetve bármely történelmi idoben elképzelheto, mivelhogy a darabban vázolt viselkedésminták minden korban érvényesek. Amit viszont a rendezo koreográfus ígér, hogy ez az eloadás azt nyújtja majd, ami e balettben benne van: a mozgás és a férfiero ünnepét, a férfitánc muvészi tökéletességét. Ehhez mindenképpen hozzájárul a Spartacust táncoló ifj. Jozef Dolinský, aki a ’89-es verzióban már megformálta a római host. A díszlet Boris Kudlieka munkája, aki korábbi hazai munkájáért, a Raszputyinhoz készült díszletért megkapta a legjelentosebb szlovákiai színházi elismerést, a Dosky díjat. E mostani színpadkép is bizonyára igencsak figyelemfelkeltore sikerült, hiszen e teátrumban ez az elso olyan baletteloadás, amelyben víz folyik a színpadon. Mivelhogy – az eloadás színpadra állítói szerint – medence nélkül, amely abban a korban és napjainkban is a gazdagság jelképe, nem Spartacus a Spartacus.