Ritchie Blackmore 70

MTI-ÖSSZEFOLALÓ

A délnyugat-angliai Weston-Super-Mare-ban született fiú tizenegy évesen kérte a szüleitől első gitárját. Apja csupán egyetlen feltételt szabott: vagy megtanul a hangszeren rendesen játszani, vagy a fején töri ketté. Ritchie az apai szigor hatására klasszikus gitárleckéket vett, ez alapozta meg technikai tudását.

Az iskolát tizenöt évesen hagyta ott, mert magával ragadta a rockzene. A hatvanas évek elején a korszak több rövid életű formációjában felbukkant, stúdiózenészként is dolgozott, mígnem 1968-ban beszállt a Roundabout zenekarba, amely később Deep Purple néven vált ismertté. Az együttes nevét az 1930-as évek egyik slágere után kapta, amely Blackmore nagyanyjának kedvence volt.

Az együttesben akkor rajta kívül a Hammond orgonát mesterien kezelő Jon Lord, a basszusgitáros Nick Simper, a dobos Ian Paice és Rod Evans énekes zenélt, első albumukról a kislemezként is megjelent Hush Amerikában a lista negyedik helyéig jutott. Az együttes, amelyben már Ian Gillan énekelt és Roger Glover basszusgitározott, 1970-ben forradalmi lemezt készített a londoni Royal Filharmonikus Zenekarral. A kritikusok nem győzték dicsérni őket, a közönség azonban nemigen vásárolta a korongot, ezért Blackmore nyomására a gitárcentrikus hard rock felé fordultak.

Sorra követték egymást a jobbnál jobb (milliós példányszámban fogyó) albumok, az In Rock, a Fireball, a Machine Head és a Japánban készült dupla koncertlemez. A virtuóz stílusával iskolát teremtő Blackmore gitárszólói legendássá váltak, a Smoke on the Water című dal riffje pedig a Deep Purple védjegyévé vált.

Az önfejű és összeférhetetlen gitáros egyre gyakrabban keveredett szakmai és személyes vitába Ian Gillannal, még a színpadon is összeverekedtek, amit a közönség a show részének hitt. Blackmore 1974-ben, miután nyíltan kifejezte nemtetszését a Stormbringer című albumon felhasznált funk és soul elemekkel kapcsolatban, otthagyta az együttest. A karizmatikus énekes, Ronnie James Dio oldalán alapított zenekart Rainbow néven. A formáció a korszak egyik legsikeresebb hard rock zenekara lett, ám a tagok gyakran cserélődtek, maga Dio is távozott 1979-ben.

Az eredeti tagok 1984-ben újra összeálltak, a Deep Purple felvett két stúdió- és egy élő albumot, de a személyes ellentétek ismét szétfeszítették az együttest. Blackmore és Gillan ellenségeskedése kiújult, és az énekes 1989-ben kilépett. Glover, Lord és Paice 1992-ben visszaédesgették őt, így 1993-ban, a Deep Purple huszonötödik évfordulóját ünneplő koncerteken ismét a nagy felállás lépett fel és készítette el a The Battle Rages On című lemezt. Az album turnéja feszült légkörben kezdődött, aztán az év novemberében Helsinkiben Blackmore egyszerűen lesétált a színpadról, és végleg otthagyta a zenekart.

A gitáros 1994-ben ismét feltámasztotta a Rainbow-t, amely három évig létezett. Életében 1997-ben következett be újabb fordulat, amikor menyasszonyával, Candice Night énekesnővel „reneszánsz folkzenét” játszó együttest alapított Blackmore's Night néven. Shadow of the Moon című bemutatkozó lemezük óriási sikert aratott Európában, Japánban aranylemez lett. Zenéjük az akusztikus gitármelódiákkal, Candice Night éteri hangjával, mandolinok, billentyűs hangszerek, hegedűk, katonai dobok kíséretével Blackmore szerint úgy hangzik, mintha Mike Oldfield találkozott volna Enyával. A formáció eddig kilenc stúdióalbumot adott ki, a legutóbbit 2013-ban Dancer and the Moon címmel. Ezen található egy gyönyörű dal, amelyben Ritchie Blackmore a Deep Purple akkor elhunyt billentyűsétől, Jon Lordtól búcsúzik.

Néhány válással és szerelmi ügyek sokaságával a háta mögött Blackmore végül 2008-ban megállapodott, feleségül vette Candice-t, akitől két gyermeke született.