Chefs-d’oeuvers címmel rendeztek kiállítást a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában a Saint-Étienne Métropole-i Modern Művészeti Múzeum anyagából. A francia intézmény igazgatója, Hegyi Lóránd művészettörténész, a tárlat kurátora tíz neves művész huszonegy munkáját válogatta be a műtárgykollekcióba.
Rejtett narratívákat kutatva
A Chefs-d’oeuvers kb. húszévnyi periódust, a 80-as, 90-es évek időszakát mutatja be, de a legutolsó mű, az extravagáns alkotópáros, Gilbert és George 2003-ban készült műve már a 21. század szelét érzékelteti. Ahogy Hegyi Lóránd elmondta, a bemutatott művek és alkotóik alapvetően három csoportra oszthatók. Az első a Marcel Duchamp-i ready made-hagyományokra reflektál, arra a konceptuális tradícióra, hogy a művész valóságos tárgyakkal, ipari késztermékekkel helyettesíti a kézzel létrehozott műalkotást. Ezekkel az objektekkel a művészet funkciójára kérdez rá, s annak funkcionalitását demonstrálja. A második csoportba a líraibb, személyesebb hangvételű művészet tartozik. Ez az irány az európai modern festészet újragondolása és újraértékelése. A kurátor szavai szerint ebbe a fotográfia, az objektek és a szobrok is beletartoznak. Vagyis mindaz a vizuális anyag, amely a modern művészet fejlődésében, a különböző irányzatokban, izmusokban felhalmozódott, hiszen azzal a mai művész, mint egy hatalmas tárházzal rendelkezik, s a dekonstrukciós módszer alapján eklektikusan válogat a technikák és a stílusok között.
„A harmadik, számomra talán a legfontosabb része a kiállításnak – mondta Hegyi Lóránd – az ún. individuális mitológiák művészete, például Christian Boltanski vagy Gilbert és George munkássága. Ez az irány a nagy kollektív narratívák krízisének idején alakult ki, mégpedig azzal, ahogy a művész felfedezi az egyéni történelmet, felfedezi a mikrotörténelmet, vagyis felfedezi a minden partikuláris világban benne rejlő kulturális és antropológiai értékeket.”
Boltanski Pozsonyban kiállított, Az elhunyt svájciak archívuma című művével a memória hatalmas archívumát hozza létre eltűnt, általunk ismeretlen emberek kis fényképét felragasztva apró dobozokra, amelyek sírba vitt titkukat rejtik. Gilbert és George monumentális képe, a Tizenöt akasztott ugyanúgy a kis történeteket, a rejtett narratívákat kutatja, ironikusabb hangvétellel, frivolabb és angolszászabb attitűddel. De ugyanarra kérdez rá: hol élünk, mi az a rengeteg ezernyi apróságból öszszetevődő valóság, amelyben leéljük az életünket, az életünket, amelyben minden apróság érték.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.