Orhan Pamuk kapta az irodalmi Nobel-díjat

A török Orhan Pamuknak ítélték oda tegnap az idei irodalmi Nobel-díjat. Pamuk a török posztmodern irodalom emblematikus alakja, könyveiben rendszerint az Európa és az iszlám világ között rekedt Törökország identitászavarait mutatja be; eddig megjelent műveit több mint negyven nyelvre fordították le.

Ferit Orhan Pamuk 1952. június 7-én született Isztambulban. Testvére, Sevket Pamuk nemzetközileg is elismert történelemprofesszor, aki az író több művében is megjelenik. Pamuk 1974-ben kezdett írni, s már első regényével, A sötétség és fénnyel komoly sikereket ért el. Az egy gazdag isztambuli család három generációjának történetét elmesélő Cevdet bej és fiai című regényével 1983-ban Orhan Kemal-díjat nyert. 1984-ben Madarali-díjjal tüntették ki A csendes ház című könyvéért, amelynek francia fordítása 1991-ben a legjobb külföldi könyv díját érdemelte ki. Az 1985-ben íródott A fehér kastély című regénye (amellyel 1990-ben nyert díjat), széles körben ismert szerzővé tette, a török írót a The New York Times kritikusai új csillagként emlegették.

Időközben Pamuk stílusa változáson ment keresztül, a korábbi műveiben tapasztalható naturalista vonásokat posztmodern irodalmi stílus váltotta fel. S bár külföldön egyre népszerűbb lett, hazájában csak a 90-es évek elején vált igazán ismertté. Az 1990-ben írt A fekete könyv a török irodalom egyik legnépszerűbb, ugyanakkor legellentmondásosabban megítélt alkotása lett. Két évvel később regényéből ő maga írta meg a Titkos száz című film forgatókönyvét. 1995-ben jelentkezett Új élet című regényével, amelyet már megjelenése pillanatában szétkapkodtak a török könyvesboltokban.

Orhan Pamuk nem csak irodalmi teljesítményével hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Hazájában sokan és sokat kritizálták politikai nézetei és cikkei miatt, amelyekben bírálta a kormánynak a kurd kisebbség iránt tanúsított magatartását, e cikkek nyomán írta meg 1999-ben A többi szín című regényét. Pamuk a szólásszabadság harcos képviselője, annak idején pedig ő volt az első muzulmán értelmiségi, aki kiállt a fatvával sújtott Salman Rushdie mellett.

Legutóbbi, a Hó címet viselő könyve azokat a – napjaink Törökországát jellemző – társadalmi feszültségeket ábrázolja, amelyek az iszlámista és az elnyugatiasodott modern Törökország között mutatkoznak. A könyvet 2004-ben a The New York Times az év tíz legjobb regénye közé választotta. Rengeteg elismerése mellé 2005-ben a Német Könyvpiac Békedíjával is kitüntették.

Tavaly török nacionalisták támadásainak kereszttüzébe került, mert egy svájci lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy nyíltan kell beszélni a hazájában tabunak számító örmény népirtásról és hozzátette: 1915-ben egymillió örményt öltek meg Törökországban. Számos életveszélyes fenyegetés, sajtóbeli hecckampány után eljárás indult ellene. A vádakat végül idén január 22-én ejtették.

Könyveit a külföldi kritikusok gyakran hasonlítják Umberto Eco, Italo Calvino és García Márquez műveihez. A regényekben megjelenő konfliktusok felkavaróak, cselekményük összetett, a karakterek pedig jól kidolgozottak. Nemrég a The Guardian a 21. század 21 legjobb írója közé választotta a „mágikus realizmus” zseniális török képviselőjét.