Nyitott ajtókkal fogadott világok

Li Yang kínai rendezőé lett a Grand PrixSITA-felvételNincsenek persze illúzióink, mert ahhoz azért egy kissé nagyobb költségvetésből kellene gazdálkodnia, vagyis nagyobb pénzügyi támogatásra lenne szüksége. Hiszen csak oly módon lehetne megoldani azt, hogy a (most még nem létező vagy nem kialakított) reprezentatív helyet jeles sztárokkal népesítse be. Cannes, Velence és az utóbbi években már Karlovy Vary is a világsztárok miatt hangos és médiacentrikus. A patinás cseh fürdőváros a rendszerváltást követő időszakban már Hollywoodot is becsalogatta, igaz, akkori álomgyári csillaga, Leonardo DiCaprio még nyugodtan végigsétálhatott őrző-védő kíséret nélkül a híres sétányon, nem zaklatták, mi több, talán meg sem ismerték, holott akkor már túl volt első Oscar-jelölésén – a Gilbert Grape című filmben nyújtott alakításáért jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Mostanában már a legmenőbbek, az éppen befutottak és csúcson lévők is szívesen látogatnak el Karlovy Varyba, és csillognak-villognak vörös szőnyegén. Megfordult már ott Gael García Bernal, Scarlett Johansson, Keira Knightley vagy Hugh Dancy (ez utóbbi itt volt ugyan Pozsonyban is, de csak a vásznon: a Tom Kalin rendezte Savage Grace című spa?nyol–ame?rikai–francia drámában).

Korábban a pozsonyi szemle szervezői is megpróbáltak elmozdulni ebbe az irányba. Volt egy-két próbálkozás, de inkább az idősebb (talán a tiszteletdíjat vagy gázsit illetően jobban elérhető-megközelíthető) nemzedék képviselői váltottak jegyet a pozsonyi járatra. Bár idén is voltak vendégek, ők azonban „csendesebb hátszéllel” érkeztek és voltak jelen a szemlén. Elkísérte a filmjét az idei nagydíjas Li Yang, aki járt már nálunk. 2003-ban, előző munkájának bemutatóján is itt volt, akkor a rendezésért járó díjjal utazhatott haza. Új filmjét, a Boldog új életet „hozta” Pozsonyba Bogdán Árpád rendező. Eljött, s egyben vállalta a zsűrielnöki tisztet Jan Harlan német származású brit producer. Itt volt Ulrich Seidl osztrák rendező, aki előtt egyrészt filmjeinek retrospektív vetítéseivel tisztelgett a fesztivál, másrészt Vanessa Redgrave és Jan Tříska után ő is átvehette azt a díjat, amellyel a világ filmművészetét gazdagító művészi kivételességet ismeri el a pozsonyi szemle.

Nyitott szemlélet

A vörös szőnyeges puccos felvonulást és a vakuk villogásának intenzitását leszámítva a 8. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivállal kapcsolatban megállapítható, hogy minden egyébbel megüti a nagy nemzetközi szemlék nívóját. Legfőképpen mindenre nyitott szemléletével és a filmkínálatával. Ezekkel semmiképpen nem marad alul korosabb „testvé?reivel” szemben. Nyolcéves létére eddig se volt gyenge, de idén igazán megerősödött. Erősítette a közönség is: a rendezvénynek ott?hont adó Palace Cinemas előcsarnoka a szemle teljes ideje alatt tömve volt fiatalokkal, főleg diákokkal, hiszen számukra igen kedvezményes volt a bérlet. Korábban nem tapasztalt kígyózó sorokat kellett végigállni a jegypénztáraknál. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebb jegykiadót helyeztek üzembe, mint az előző években, hanem hogy a szemle nyolcéves léte alatt az idei volt a leglátogatottabb. Ennek igazolására jöjjön egy kis statisztika: a 38 országból a programba beválogatott 196 filmet 135 vetítésen több mint 21 ezren látták – egy-egy vetítésen átlagosan 157 néző ült a teremben.

A legjobbakat kifogva

Annak idején a szervezők szándékosan választották a téli időszakot, december első hetét. Így nem kell tippelgetve válogatni az adott évi filmtermésből, megteszik azt már az előző fesztiválok: a pozsonyi szekcióelnököknek „mindössze” meg kell szerezniük az egyes alkotásokat. Láthattuk a román Cristian Mungiu Cannes-ban Arany Pálmát „szakított” és Európai Filmdíjjal kitüntetett 4 hónap, 3 hét, 2 nap című munkáját, továbbá a locarnói Arany Leopárddal díjazott opust, Masahiro Kobayashi Újjászületés című munkáját, Ang Lee új, Se, jie című opusát, amely Velencében „ragadta magához” az Arany Oroszlánt, a kínai Wang Quanan filmjét, a Tuya házasságát, amely viszont Berlinben szerezte meg az Arany Medvét.

Amint a legek e rövid sorából is kiderült, a pozsonyi szemle megfelelt annak a trendnek is, amely – mint ahogyan az a rangos nemzetközi mustrákra is érvényes – kaput nyitott a Távol-Keletnek. A szemle nyitottságát mutatja ez is, nemkülönben az, hogy Szabad övezet: Britisch Queer Cinema címmel külön szekciót, mintegy külön kis szemlét nyitott-teremtett a meleg-, leszbikus és transszexuális filmeknek.

Folytatva a legek sorát, több olyan produkciót is sikerült megszerezni, amelyet hazájában Oscar-díjra neveztek, a külföldi film kategóriát megpályázva. Ilyen A sírás művészete, amelyért a dánok szeretnék megszerezni a szobrocskát, de bemutatták a németek favoritját is, a török származású Fatih Akin A másik oldalon című megrendítő opusát.

A díjazottak

Továbbra is a legekről lesz szó, de a Pozsonyban szerzett legekről. A fesztivál fő szekciójában, az első- és másodfilmesek munkáinak versenyében tizenhat alkotás közül válogatott, majd ítélkezett fölöttük a nemzetközi szakmai zsűri. Idén magyar film nem, de szlovák (Vlado Fischer A széthullás félideje című munkája) szerepelt a versenyprogramban. A legjobb filmért járó Grand Prix-t Li Yang Vakhegy című kínai, hongkongi és német koprodukcióban készült munkája nyerte el, amely a női sorsra ránehezülő, azt megbénító, esetenként ellehetetlenítő „vakhegyekre”, vagyis a világ sok pontján máig élő, erősen tradicionális, szemellenzős nézetekre világít rá.

A rendezésért járó különdíjjal az észt Veiko Ounpuu rendező Őszi bál című munkáját jutalmazták, amely azokra a zátonyra futott viszonyokra nyit ablakot, amelyekbe a szocializmusban épült embertelen-arctalan lakótelep-labirintusba bezsúfolt, s máig ott élő emberek kényszerültek.

A legjobb női alakítás díja Julie Kolbecké, a legjobb férfialakítás díja pedig Sam Rileyé lett. Az előbbit Peter Schonau Fog A sírás művészete című dán, az utóbbit pedig Anton Corbijn Control című angol produkciójában láthatta a pozsonyi közönség.

A zsűri különdíját Etgar Keret, Shira Geffen Medúza című közös rendezése érdemelte ki – nem véletlen a pozsonyi szakmai siker, hiszen a film Cannes-ban is aratott, Arany Kamerát kapott a legjobb elsőfilm kategóriában.

A FIPRESCI-díj Lengyelországba vándorolt: Andrzej Jakimowski Apró varázslatok című munkáját ismerve el.

A közönségdíj azonban itthon maradt: Vlado Fischer A széthullás félideje című, városi környezetben játszódó tragikomédiája tetszett legjobban a szemle nézőinek. Ilyen is ritkán történik meg hazai film esetében, ami biztató, avagy a fordulat jele is lehet(ne), mivelhogy idén külön szekció foglalkozott a szlovák filmmel.

A következőkben az egyes filmek között szemlézünk majd.