„Nem vagyok Ákos”

PUHA JÓZSEF

Likó Marcell-lel, a Vad Fruttik együttes énekes-gitárosával, szövegírójával beszélgettünk.

Mennyire játszottak közre a véletlenek abban, hogy zenei pályán kötöttél ki?

Gyerekként arról álmodoztam, hogy rocksztár leszek. Keresztapámtól elkértem a gitárját, és az erkélyen pengettem, hogy észrevegyenek a csajok. A kezdeti szárnypróbálgatások után megismertem Gyuszkót, azaz Győrffy Gyulát, aki a Vad Fruttik billentyűse. Ez volt a fordulópont. A zenészek pályafutását az esetek többségében a váratlan fordulatok, gyors döntések alakítják.

Zenekarotok a második, Egy éjszaka Bohémiában című nagylemezzel vált igazán ismertté.

Pedig az komoly tévút volt. A dzsesszes hangzás felé fordultunk. Azt hittük, az jó, mert ez az általános nézet. Arról az albumról már csak egy-két dal szerepel a repertoárunkon. Ma már nem csinálnék olyan zenét. Ha nagyon bejött volna, s én lennék az új Frank Sinatra, nyilván másképp vélekednék róla.

A harmadik, Fénystopposok című CD-teknél látszólag már minden tudatos volt.

Láttuk, mi működik a koncerten. Ha erre gondolsz, akkor vállalom a tudatosságot. De akkortájt is születtek olyan szerzemények, amilyeneket ma már nem készítenék.

Megmondom, mire gondolok: amikor meghallottam a szívhez szóló Lehetek én is című dalotokat, a Quimby slágere, a Most múlik pontosan jutott eszembe. Nyilvánvaló volt, ezzel a számmal tarolni akartok.

Semmit nem kell mögé képzelni. Nincs olyan, hogy írok egy tuti dalt. A slágerek zsigerből jönnek. Korábban minden kritikus azt mondta, hogy szar a zenénk, ezért úgy gondoltam, a Lehetek én is sem kivétel. A közönségnek azonban bejött. A koncertváltozata szép nézettséget ért el a legnagyobb videomegosztó portálon, aztán elkezdte játszani a rádió, és forgattunk hozzá videoklipet. Mondták, hogy jó dal. Én meg csodálkoztam, hogy olyat is tudok írni.

A Nem hiszek válasz Zorán Apám hitte című slágerére?

Ha igen, nem tudatos. Az alkoholizmus volt a kiindulópont, s arra gondoltam, a végén felsorolom, miben nem hiszek. A magyar szakos tanárnők vonzódnak ehhez a Zorán-dalhoz. Ők szerettették meg velem. Annak idején sokszor előadtam a színjátszó körben, s elraktározódott az agyamban. Amikor azon kezdtem el gondolkodni, miben nem hiszek, előjöttek a sláger sorai, és továbbvittem a vonalat.

A könnyűzenében már nem igazán lehet újat kitalálni. Nektek mégis sikerült. A mondanivalóval.

Hallok ezt-azt. Például tanároktól, hogy elkezdték az órán elemezni, tanítani a szövegeimet. Azt mondják, marha jók. Nem hiszem. Kényelmetlenül érzem magam, ha piedesztálra állítanak.

A szövegeid pesszimisták. Vagy életszagúak?

Ilyennek látom a világot. Persze mindenkinek az attitűdjéből jön, mit ragad ki belőle. A Punnany Massif együttes szerint minden tök fasza, szerintem meg minden tök szar. Az igazság biztos a kettő között van.

Nem vagy kibékülve a világgal.

Lehet, hogy a világ rendben van, és én vagyok rossz felvevő. Sokan mondják, hogy van bennem egy fekete-fehér szűrő.

Szereted a verseket. Előfordul, hogy a szövegeid versnek születnek?

Nem tudok verset írni. Először azt hittem, azért, mert ahhoz tanultabbnak kellene lennem. Aztán rájöttem, az sem elég, költőnek születni kell. Szoktam írni, de azokból nem lesz dalszöveg. Azok használhatatlanok. Nem vagyok Ákos. Sajnos. De a szövegírónak nem is dolga, hogy verset írjon.

Mi inspirál?

Most egy álmom. Egy cirkuszi porondmester, egy csimpánz akarta elvágni a torkomat. Félrelöktem, s rohanni kezdtem, a csimpánz meg futott utánam. Azt üvöltötte, hogy az emberek milyen semmirekellők. Jól ment az írás a vonaton, de beült mellém a kupéba egy hattagú család, s utána már nem tudtam figyelni a gondolataimra, frusztrált lettem.

A negyedik nagylemezetek a Darabok címet viseli.

Amikor címet adsz az albumnak, próbálsz valami összefoglalót találni, ami valamennyi dalra jellemző. Géczi János költőhöz szoktam járni Veszprémbe, vele beszélem meg a világ ügyes-bajos dolgait. Kérdeztem tőle, mi legyen a cím. Az egyik szerzemény a Darabokban címet kapta, de csak annyi szerepelt a papíromon, hogy darabok. Mondta, ez jó cím, mert az összefoglaló helyett elég, ha egy részletet kiragadok az egészből. A Fénystopposok című CD néhány dalában próbáltuk megidézni a kilencvenes éveket. De az nem jó irány. Az új nagylemez a jelenről szól. Jó volna megtalálni végre a saját utunkat, s nem elidegeníteni újabb közönségrétegeket. Megszeretnek egy-egy albumot, aztán elmennek, mert elkezdünk valami merőben mást játszani.