Napi aktualitások a vásznakon

Egy meghökkentő alkotás Judita Čermáková felvételeKassa. Nem hinném, hogy bizonygatni kellene, milyen fontos a képzőművész-tanoncoknak a kiállítási lehetőség. A főiskolások úgy készülnek egy-egy „kipakolásra”, mint az orvostanhallgatók az első boncolásra, legalábbis a kassai képzőművészeti karon ezt a bizarr hasonlatot hallottam. Nem csupán tanáraik osztályozzák őket ilyenkor, hanem a szűkebb szakma, a barátok, valamint a betévedő közönség is. A legjobbnak ítélt művek aztán szerencsés esetben más városokban is vendégszerepelnek. Külföldre csak a legritkább esetben kerülnek ki a diákok alkotásai, akkor, ha az iskolának vannak partnerintézményei. Nos, a prágai festőakadémiának vannak. Egy ilyen határon átnyúló kapcsolat jóvoltából láthatóak a cseh diákok munkái a kassai műegyetem kiállítótermében. A helyszínválasztás remekül sikerült, A képeknek ugyanis az előadóterem-komplexus aulájában találtak helyet. ĺgy a diákság szinte beleütközik a művészetbe, legalábbis előadásra menet mindenképp át kell haladnia a soros tárlaton. Nos, ezúttal ki-ki találhat kedvencet az alkotások között. A konceptuális művektől a könnyen dekódolható figuratívakon át a korai avantgárdból építkezőkig van itt minden, ami szemnek ingere. „Az lesz a festő, az igazi festő, aki felfedezi a mai élet eposzi oldalát, s megtanít bennünket észrevenni és megérteni, milyen nagy és költői lények is vagyunk, bár nyakkendőben és lakkcipőben” – írta Charles Baudelaire az első Szalon-kritikájában, és a jövő őt igazolta. A történelmi és mitikus hősök helyébe a köznapi élet alakjai léptek, a művészet a természethez való visszatérés mellett megteremtette a nagyvárosi lét mítoszát, ezzel együtt hatalmas erővel tört fel az intimitás igénye. A témaválasztás magával hozta a műformák új rendjét és talán hierarchiáját is, és megjelennek a napi aktualitások, a háborúellenesség, a társadalomkritika, a reklámundor. Nem könnyű megmondani, lesz-e „igazi festő” a tárlaton látható művek huszonéves alkotóiból, ám a „best of” alapján a helyzet biztató. A műfaji változatosság arra enged következtetni, hogy a fiatalok többsége már megtalálta saját kifejezőeszközeit. Talán kevésbé merészen kísérleteznek, mint kassai „kollégáik”, ritkábban élnek az új médiumok nyújtotta lehetőségekkel, ám a klasszikus tradíciók újszerű felhasználásával szintén születhet hipermodern alkotás.

A kiállítás április 13-ig látható a Műszaki Egyetem Maxim aulájában. (juk)