Művészek ajándékba

Az anyag egy lelkes holland származású venezuelai gyűjtő, Karl van Stuijvenberg jóvoltából érkezett a kontinensre, az elsőség a duncsúni (Čunovo) Danubiana Kortárs Művészeti Múzeumé. A határ közelsége miatt azonban bátran állítható, hogy nemzeti ünnepünkön, március 15-én délután 4 órakor Magyarország két jelentős szülöttét fedezheti fel, illetve „kapja ajándékba”.

Keményék meglehetősen vissza?vonultan éltek Zürichben. Keveset utaztak, idejüket és energiájukat pedig sokáig megosztották a mindennapi megélhetést biztosító divatrajzolói szakma és a művészi alkotómunka között. Ám épp ennek az elszigeteltségnek köszönhető, hogy mindketten kivételesen autentikus, rendkívüli műveket hoztak létre.

Kemény Zoltán asztalossegédként kezdte, és a Velencei Biennále nagydíjas szobrászáig vitte 1964-ben. A sors abszurditása, hogy ezt a jelentős sikert halála előtt egy évvel aratta. Ez az önmagát festőnek tartó szobrász a kézműves gyakorlat és a modern technika adta új anyagok ötvözéséből formálta meg saját világát. 1930-ban, huszonhárom évesen költözött Párizsba, ahol munkáira hamar felfigyelt a szakma. Gyerekrajzokra és a primitív művé?szet?re emlékeztető korai képeit rafinált felülethatások jellemzik, különféle anyagokat (gyöngy, cserép, kavics) használt fel munkáin. 1951-ben a fényhatások alkalmazásával kísérletezett üveglapra helyezett különféle anyagokból épített csendéletein.

„Kemény Zoltán domborművei különböző szerkezetekből, kinövésekből, esővíz alkotta hegyi patakokból, T alakú csillagokból, vörös szögekből összeálló könnycseppekből, borotvaéles rézhullámokból, hallucináló geometriákból, ismeretlen bolygók térképeiből, szorongást kiváltó ásványok csoportosulásaiból létrejött különös szimfóniák. Képei nyugtalanító jelenésekként kilépnek a keretből, kitüremkednek a falból. Látjuk, ahogy éleik, erkélyeik és élveteg fülkéik rügyként kinőnek, kifelé tartanak. Világos helyeik és íveik vannak, fogaskerékhez hasonlítanak. Vannak, amelyek nőnek, érnek, úgy ragyognak, mint a fák szíve. Másokon kizökkent nyúlványokat látunk. Ismét mások pedig olyanok, mint a nevezetes kockák, amelyeket Mallarmé dobott el” – írja róla Michel Ragon.

Kemény életművének nincsenek se előfutárai, se követői, ez a mű továbbra is elszigetelt, nagyszabású és titokzatos marad.

Szemere-Kemény Madeleine festőművész egymással összevegyített anyagokkal – kavics, porfesték, tus, homok, lakk, zománc, pasztell – teremtett különleges világot, amelyben a női alakok domináltak. Deformált, összetört nőket látunk, fából faragott, nyomorúságos gyöngyök ékesítik őket, kendőjük szorosan a nyakuk köré van csavarva. A képeken gyakran visszatér a hímzőnők motívuma.

„Az ötvenes évek elején Zürichben divatrajzolóként felkerestem egy hímzőműhelyt. A tarka hímzések fölött görnyedő nők szürkesége mély benyomást tett rám. Nagyon sűrűn hímeztek, s egyik flittert a másik után varrták fel. Belső szerveik összenyomódtak, mellkasuk behorpadt, fejüket állandóan előrehajtották, s ez így ment napról napra, hétről hétre. Gyorsan haladó, ugyanakkor monoton munka. Az embernek az volt a benyomása, hogy ezek a nők a sors rendeléséből végzik ezt a munkát. Ezután minden nőben sokáig hímzőnőt láttam…”

A téma látszólagos jelentéktelenségét olykor a színes kivitelezés szépsége kompenzálja. A tónusok azonban gyakran földszí?nűek, okkersárgák. Úgy tűnik, hogy ezek az alakok képtelenek teljesen megszabadulni az őket körülvevő szennytől.

Jellemző adalék, hogy Madeleine először csak férje munkáit mutatta meg a hozzájuk látogató Karl van Stuijvenbergnek, saját alkotásaival nem dicsekedett el, annak ellenére, hogy Jean Dubuffet is sokra tartotta őket. Az ismert francia festő az asszony szemére is vetette: túl keveset foglalkozik festészettel. „Állandóan vetélkednem kellene a férjemmel, és ez tönkretenné a kapcsolatunkat” – hangzott a válasz. Madeleine többször, hosszabb időre felhagyott a munkával, és Zoltán nép?szerűsítésének szentelte idejét. Mindazonáltal a Cobra csoport és az art brut felívelésének időszakában kétségkívül az ő műve volt erőteljesebb. Neve ugyan nem merült feledésbe, ám még nem foglalta el azt a helyet, amely megilletné.

Egy különleges művészpár kiállítása egy különleges kiállítóhelyen, a Danubianában.

A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének társrendezésében megvalósuló tár?lat június 8-ig látható. Bővebb információt a www.danubiana.sk és a www.holnap.sk honlapokon találnak az érdeklődők.