Rohácsok: a Nyugati-Tátra „szarvai” közt

Ha a tavaly nyáron közölt alacsony-tátrai cikk címében azt írtam, hogy „ezerarcú” túra, akkor a Rohácsok esetében egészen nyugodtan írhatom azt, hogy: tízezer arcú! Az egymást ütemesen követő 2000-es csúcsrengeteg ugyanis elképesztő formagazdagsággal bír. „Szarvak”, púpok, hátak, gerincek, masszív tömbök váltogatják egymást, amelyek meglepőbbnél meglepőbb arcukat mutatják aszerint, hogy milyen szögből nézzük őket. Ha pedig ezt még egy kis magashegyi légköri, váltakozó mutatvány színesíti, akkor végképp érthető, hogy miért vonzza szinte mágnesként a túrázók képzeletét.

A Rohácsok terepjellemzői kissé olyanok, mintha valaki ötvözte volna az Alacsony- és a Magas-Tátra adottságait. Az előbbi „gyephavasos” megjelenése ugyanúgy jellemzi az itteni hegyeket, mint a szlovákiai hegységek királyának vadsága. Nem kell azonban, hogy ez bárkit is elriasszon. Aki tart a technikásabb trekkingtől, az kiszemelheti magának az itteni szelídebb csúcsokat is.

Maga a hegység egyébként a Nyugati-Tátra „geomorfológiai része”. Az Osobitá, a Sivý vrch, ill. a Liptói-Tátra ölelik körbe – utóbbiban található az egész Nyugati-Tátra legmagasabb pontja, a Bystrá (2248 m). Mivel a Rohácsok meglehetősen „belül” vannak, ezért sokszor szinte elkerülhetetlen, hogy a szomszédba is átnézzünk: így érinthetjük a Liptói-Tátra részét képező Baranec-csúcsot is.

Az útvonal

A Rohácsok bejárásának nyilvánvalóan számos módja van. Mivel a csúcsok egymást követik, ezért logikusnak tűnik az összefűzésük, bármelyik irányból is cserkésszük be a hegységet. Dél, ill. a Liptói-medence felől közelítve magától értetődő célnak tűnik, hogy a Zsári-völgyet (Žiarska dolina) övező csúcskoszorút járjuk be.

Ha a völgy bejáratánál található parkolótól számítjuk a kiindulási pontot, akkor a csúcsok összekötése nagyjából 21,5 kilométeres távot és mintegy 2000 méteres szintkülönbséget ölel fel. Már pusztán ebből a két számból látszik, hogy nem épp a legegyszerűbb túráról van szó, amire egy egész napot, s legalább 10 órát, de inkább többet kell szánnunk. A bemutatott útvonalon azonban minimálisan nyolc darab különálló, 2000 méter fölötti hegy tetejére hághatunk fel.

A túra

Mivel egy magashegyi túra végén, fáradtan gyalogolva sokkal kellemesebb egy enyhe lejtésű terepen végigbaktatni, ezért nem a völgy, hanem egyenesen a túra legmagasabb csúcsa, a Baranec (2182 m) irányába érdemes elindulnunk a sárga jelzésen a Zsári-völgy parkolójától (890 m). Nincs közel: bő hat kilométert kell megtennünk, amihez mintegy három órára lesz szükségünk egy folyamatosan, 1300 méteres szintemelkedést jelentő terepen még a Liptói-Tátrában. Ez akár önmagában egy teljes értékű túra lehet!

Legalább másfél órára van szükségünk ahhoz, hogy átfúrjuk magunkat a Baranec délnyugati lábát jelentő gerincet borító, egyébként nagyjából háborítatlan, igazi tátrai fenyőerdőn. Ezen az oldalon viszonylag elég sokáig, majdnem 1900 méteres tengerszint feletti magasságig tart a törpefenyők sávja. Az első valódi pihenőhelyet a Holý vrch alatti elágazásnál (1660 m) találjuk, ahonnan viszonylag már jó kilátás is nyílik dél felé. Ám nem itt kell elidőznünk, hanem a feljebb, 1880 méteren levő Kečka sziklataréjánál, ami szinte a Zsári-völgy felett lebeg. Innen már tényleg csak egy „kicsi” hiányzik a Baranec csúcsáig, amit bátran nevezhetünk a Liptói-medence egyik ékének. Legalábbis Liptószentmiklós környékének ez a hegy az egyik uralkodó tereptárgya, s bárhonnan nézzük, tiszteletet parancsol a tömege. A reggeli felhős időjárás és az erős szél miatt az égvilágon semmit sem láttam a csúcsról, de mások fotói alapján biztonsággal állítható: fejedelmi kilátás nyílik innen Liptóra.

A Baranec északi gerince aztán máris egy kis ízelítőt nyújt a környező hegyek kétarcúságából: meredek, sziklás, de nem veszélyes terepen kell alászállnunk. Innen, ha tiszta a levegő, bőven beláthatjuk az egész útvonalunkat.

A következő mérföldkő a Smrek (2074 m) gyeppel borított csúcsa, ahonnan a Zsári-nyeregbe (Žiarske sedlo) kell leereszkednünk, hogy aztán nekiveselkedjünk a Plačlivé (2125 m) embert próbáló déli gerincének. Gyakorlatilag innen kezdődnek a Rohácsok. Igazi meredek „lépcsőház” ez, de a kaptatás után olyan kilátásban lesz részünk a szinte „szarvban” végződő tetőn, ami párját ritkítja. Nemcsak a Ostrý Roháč és más csúcsok lebegnek körülöttünk kárnyújtásnyira, de belátunk Lengyelországba, látjuk Árva jelentős részét (Námesztó és Turdossin környékét), a Rohácsok tengerszemeit és még sok minden mást. Ideális hely egy hosszabb pihenőre.A csúcsról nyugati irányban meginduló, a gerinc tetején futó piros jelzésen már kaphatunk némi benyomást arról, hogy mi vár ránk a következő három kilométeren. A terep kissé „elvadul”, s itt-ott az is látszik, hogy a gerinc északi oldala meredek falakkal szakadt le az alanti völgybe. A Nohavica (2051 m) szinte észrevehetetlen csúcsa után következik a Szomorú-nyereg (Smutné sedlo), majd innen indul a szlovákiai magashegyi túraútvonalak egyik legtechnikásabb két kilométere.

Először csak egy meredek, törmelékes kaptatót kell letudnunk, de a Tri Kopy (2136 m) jellegzetes hármas csúcsán (fogain, szarvain) csak óvatosan, megfontoltan közlekedhetünk a kitett, láncokkal biztosított szakaszokon. Ha sok ember van ezen a részen, megeshet, hogy várni kell másokra. Figyeljünk oda, hogy még véletlenül se billentsünk ki egy-egy ingatag szikladarabot haladás közben!A Hrubá kopa (2166 m) aztán újra egy kellemes, tágas csúccsal örvendeztet meg minket, ám itt még korántsem érnek véget a sziklás, kitett gerincrészek. Innen csak a Baníkov (2178 m) lehet a következő célunk, amelynek csúcsrégiója újfent láncos, exponált szakaszokból áll. A Baníkov teteje vadabb, sziklás terület, ahonnan keleti irányba már szépen azonosíthatóak a Magas-Tátra egyes csúcsai is. Innen valamivel könnyebb úton, a déli gerincen haladó zöld jelzés segítségével érhetjük el az utolsó csúcsunkat, a Príslopot (2142 m). A gerinc ezt követően szelídül meg teljesen, kényelmesen ereszkedhetünk le a Jalovec-nyeregbe (Jalovecké sedlo), amelynek tágas füves rétje tényleg egy idilli pihenőhely. A zöld jelzés innentől kezdve egyenesen a völgybe, a Zsári menedékházhoz vezet, ahol felfrissíthetjük magunkat (nem mellesleg: meg is szállhatunk), de egy lendülettel végigmehetünk az enyhe lejtésű kék útvonalon délnek, s öt kilométer után elérjük a parkolót az autónkkal.

Jól jön a tapasztalat!

Aki kezdő vagy kevéssé tapasztalt túrázó, annak a Tri Kopy környékének bejárása előtt érdemes máshol kipróbálnia magát. Még ha furán is hangzik, egy-egy magas-tátrai túra (pl. Kriván) kitettebb sziklás szakaszait is érdemes lehet előzetesen letudni. Emellett a via ferrata vagy kimondottan a sportmászás kipróbálása is ajánlott. Nem szerencsés az a helyzet, ha életünkben először az ország egyik legnehezebb túraútvonalán találkozunk az exponált magashegyi sziklás tereppel. Jegyezzük azonban meg: akár a Baníkov, akár a Szomorú-nyereg felől közelítünk, mindkét irányból sarkon fordulhatunk az első láncokkal biztosított szakasz előtt, ha túl nehéznek érezzük a kihívást.

Ha csak a szelídebb csúcsokat van kedvünk kipróbálni, akkor a Zsári menedékháztól is felmehetünk akár a Príslopra, akár a Plačlivé és a Baranec közti szakasz bármelyik pontjára, kihagyván így a láncokkal biztosított gerincrészt.

Valójában mennyire veszélyes a sziklás gerincszakasz? Minden egyes nyári napon és jó időjárás mellett akár százak is átkelhetnek a kitett sziklás részeken, s ritkán hallani balesetekről. Teljes joggal állítható: kockázatosabb beülni egy autóba, majd levezetni 100 kilométert bármelyik közúton, mint a Tri Kopy és a Baníkov közt túrázni. Viszont azért nem árt odafigyelni és felkészülni...

Jó tudni!

Július ide, július oda, a magashegyek időjárását tiszteletben kell tartani. Esetemben reggel fél hattól egészen délelőtt tízig sűrű felhők és közepesen erős szél uralta a Baranec környékét. A Baranecről lefelé olyan metsző szél fújt, hogy a vastagabb kesztyűmet is elő kellett vennem, hogy aztán egy óra múlva már a perzselő napon meneteljek. Tehát kicsit bizonytalanabb idő esetén nem árt több mindenre felkészülni – még akkor is, ha csak fél órára lesz szükségünk egy-egy melegebb ruhadarabra.

A völgyekben igen, a magasabban fekvő hegyoldalakon viszont nincs lehetőség vízvételre. Ezért legalább kétliternyi folyadékkal vágjunk neki a gerinctúrának, ám a napsütéses nyári időben a nagyobb mennyiség sem fog megártani.

A Zsári-völgy bejáratánál található parkoló tágas, még a hétvégi napokon is jó eséllyel találunk helyet a kocsinknak. A parkolórendszer zsetonos, ill. automatizált, 0–24-es időtartamban működik. Egy egész napos parkolásra öt eurót kell behajítanunk az automatába – ám nem fizethetünk bankkártyával.