Musical musical hátán

Csak Vašo Patejdl zenéje dícsérhető a Hasfelmetsző Jack előadásánRichard Kocourek felvételeNemrég írtunk az azóta tragikusan elhunyt Karel Svoboda Gólem c. musicaljének a bemutatójáról, amellyel új színházépületet is avattak. Az előadásra rekordmennyiségű jegyet adtak el, s Svoboda halála még inkább felkeltette az érdeklődést a musical iránt.

Egy hét leforgása alatt két vadonatúj zenés darab került színre a cseh fővárosban. A Broadway Színház Michal David harmadik musicaljét, az Angelikát mutatta be, míg a Kalich Színház Daniel Landa Titok c. dirty musicalje után szlovák szerzővel próbálkozott: Vašo Patejdl ezúttal Hasfelmetsző Jack történetét vitte színpadra. Két előadás, amely valószínűleg rengeteg nézőt vonz majd ezekbe a színházakba, de számottevő szakmai hozadék nélkül. Mondhatnánk azt is, hogy tucatmunkákról van szó.

Vašo Patejdl, a legendás Elán együttes tagja és zeneszerzője nem először találkozott a színpaddal, több musicalt is jegyez már. 2003-ban Jozef Bednárik rendezésében Nyitrán mutatták be az Adam Šangala c. opust, amelynek forgatókönyvét Jozef Pašteka írta Ladislav Nádaši-Jégé regénye alapján, a dalszövegeket Kamil Peteraj jegyezte. (Milyen kár, hogy a prágai előadásokkal ellentétben a dalok nem jelentek meg cédén, de ebben a tekintetben messze vagyunk még Prágától.) Az eléggé lecsupaszított, naturalista kisregénytől eltérően a nyitrai előadás hatalmas tablókép, misztériumjáték, amelyben maga az Isten, avagy a Bábjátékos irányítja a szálakat, s ahogy Bednáriktól megszokhattuk, egy több mint háromórás show-műsort kapunk kiemelkedően jó színészi teljesítményekkel, hallgatható dalokkal, többszörös befejezéssel. Kár a giccses, optimista végért, ami távol állt Jégétől. A Napfényes államból már megismert Ivan Martinka az előadás igazi fénye, játékában az élettel és az Istennel szüntelen harcban álló, a boldogság után sóvárgó esetlen kisember megannyi vonásával, de nagyon jók a többiek is.

Nincs ekkora szerencséje Patejdlnek a Hasfelmetsző Jackkel, amely a történet sokadik feldolgozása. Hasfelmetsző Jack a fedőneve annak a londoni sorozatgyilkosnak, aki 1888-ban öt nőt ölt meg ritka kegyetlenséggel. Negyedik áldozatának meggyilkolása után egy levelet küldött a rendőrségnek, az áldozat egy veséjét mellékelve, melyben azt üzente, hogy a másik vesét megsütötte és megette. Ebben a levélben azt is kijelenti, hogy soha nem fogják elkapni. A rendőrség indoklás nélkül zárta le az ügyet, néhány heti nyomozás után. Egyesek arra gondoltak, a labilis elmeállapotú Clarence herceg unokája lehetett a bűnös, de valószínűleg a sikertelen ügyvéd, Montague John Druitt volt a tettes, aki köztudottan nőgyűlölő volt, és a Whitechapel negyeden át gyakran járt anyjához, akit elmegyógyintézetben ápoltak. Druitt bűnösségét az is erősíti, hogy a rendőrségi nyomozás lezárását megelőzően vetette magát a Temzébe. Nemrég újabb fejlemények is napvilágot láttak (miszerint nő volt az elkövető), ahogy az évek során számtalan művészi feldolgozás is próbálta megfejteni a rejtélyt. Patejdl musicalje nem tartozik a legsikeresebbek közé. A Kalich Színházban nagyszerű ötlettel indítják az előadást, két prosti a panoptikumban hallgatja a tárlatvezető előadását az egykori eseményekről, s mit ad Isten, Jack figurája megmozdul. A rádió nem sokkal ezután bejelenti, hogy Londonban megöltek két prostituáltat. A folytatás sajnos annál kiábrándítóbb, Ivan Hejna szokványsztorit fabrikál hozzá, amelyben egy nőknél sikertelen orvostanhallgató a színen is megjelenő Ördög sugallatára elkezdi gyilkolni az őket kigúnyoló prostikat. Az első áldozat, Polly húga, Gloria idővel szerelmes lesz a nyomozást vezető fiatal rendőrtisztbe, aki nem is sejti, hogy a rendőrminiszter Gloriát szemeli ki csalétkül a tetteitől egyre jobban megundorodó Jack elfogására. A csapda működik, Jack a mélybe veti magát, a szerelmesek egymáséi lesznek. Az előadást a fojtogató hangulatot árasztó díszlet (Šimon Caban) mellett pár színészi teljesítmény (Jiří Langmajer, Zdeněk Podhůrský, Michaela Kuklová) és Vašo Patejdl menti meg, aki írt pár fülbemászó számot a darabhoz. S ne feledkezzünk meg Hana Zagorováról, akinek szerepe nincs, de van két jó száma.

Michal David a Kleopátra és A három testőr után egy hatvanas évekbeli sikersztori, az Angelika népszerűségét szerette volna megfejelni. Az Anne Golon regényéből készült többrészes kalandfilm kultuszfilm lett az egykori Csehszlovákiában, Michele Mercier fotói ott lógtak a kamaszok hálószobáinak falain. Ezt a legendát újította fel Michal David a rendező és forgatókönyvíró Jozef Bednárikkal, a dalszövegeket jegyző Lou Fanánek Hagennel, a díszlettervező Šimon Cabannal és a parádés jelmezeket tervező Roman Šolccal.

Bednárik is keretbe helyezi a történetet, ahol a már megöregedett színésznő, M. M. az egykori forgatás színhelyén járva, feleleveníti a történet egyes epizódjait. Angelika, ahogy egykoron, most is révbe ér, legfeljebb a nézői tűrőképességre hivatkozva a szenvedés kevesebb. Cabannak a Hasfelmetsző Jack mellett mintha már nem jutott volna elég ötlete ehhez az előadáshoz, díszlete nem túl ötletdús, szerencsére kárpótolnak Šolc parádés kosztümei, amelyek a költségvetés jelentős részét felemésztették. Bednárik, aki maga is giccsnek nevezte a művet, még az eredeti darabra is rátesz egy lapáttal, s már a bevezetőben figyelmeztet a pézsé időbeli begyűjtésére. Erre végül is nem lesz szükség, a cselekmény laza unalommal elér a boldog véghez. Michal David zenéje néha egészen andalító, de többször támad az az érzésünk, hogy ezt már hallottuk valahol. A Hasfelmetsző Jackkel ellentétben itt jóval kevesebb a szöveg, de képzettebbek az énekesek, s néhányan, mint Monika Absolonová, Marian Vojtko, Dušan Kollár, Ali Amiri, Linda Finková vagy Alan Bastien egészen kiváló teljesítményt nyújtottak.

Mire ezek a sorok megjelennek, Prágában már újabb bemutatón lesznek túl, megújult változatban Limonádé Joe édesbús történetén enyeleghetnek a musical szerelmesei.