Mozart táncok rafinált rokokó erotikával

A Mozart-év jegyében született az a három koreográfia, amelyet szombaton láthatott Pozsonyban a Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház együttesének előadásában a Hviezdoslav Színház közönsége.

„Fiatal alkotókat kértem fel arra, hogy közösen hozzunk létre egy táncestét, mivel kíváncsi voltam, hogyan gondolkodnak, hogyan éreznek Mozart zenéjével kapcsolatban. Olyan műveket választottunk, melyek könnyedségükkel, táncosságukkal a mozarti életmű vidám, buffo oldalát mutatják meg, annak sokszínűségét, virtuozitását” – olvashattuk a műsorlapon az együttes vezetője, Juronics Tamás érdemes művész sorait. Ezek egyben választ adnak arra, miért sikerült kissé egysíkúra az egész produkció, amelyből épp az ígért sokszínűség hiányzott. Néhol – a túl gyakran ismétlődő mozdulatsoroknál – a könnyedség is, az invenció, a sziporka. Inkább a helyszínek, a szituációk ötletesek, a „zuhanyozás Mozarttal” (Kis semmiségek, koreográfus: Fodor Zoltán) vagy az uszoda (A piacere, koreográfus: Nagy Zoltán), rizsporos parókákat idéző fehér úszósapkákkal, Mozart-korabeli viselethez hasonló fürdőköpennyel. Gyakran támadhatott a nézőnek olyan benyomása, mintha nem okvetlenül a felhasznált Mozart-műben gondolkodtak volna az alkotók, különösen az est nyitó száma, a Kis semmiségek keltett olyan érzést, mintha Mozart zenéje bármilyen mással helyettesíthető lenne. A legszellemesebb az utolsóként bemutatott Púder volt, Barta Dóra koreográfiájában, a címben szereplő púderrel bőven élő, bájosan nyegle ösztönlény-rokokó dámát is ő alakította. Ennek a darabnak volt a legváltozatosabb a mozgásnyelve. Barta a ma használatos mozgásvilág gazdag tárházából merített, megfűszerezve a klasszikus balett olyan lépéseivel – entrechat trois, cabriolete stb. –, amelyek már Mozart korában is léteztek. Üdítően hatottak a felvillantott kultúrtörténeti mazsolák is: a minden hevesebb mozdulatnál elszabaduló, tüsszögésrohamot kiváltó rizsporfelhő, a paróka alatt nyüzsgő tetvek okozta viszketés „kezelése” a hosszú elefántcsont pálcikával stb.

Lényegében mind a három darab a flörtről, az unaloműző kalandról szólt, a rokokó rafinált erotikáját, frivolságát állítva középpontba, néhol összekötve azt a 21. századi reality show-k gátakat és gátlásokat átlépő attitűdjével.

Az est egészét tekintve az aktuális trendet szorosan követő produkciót láthattunk, amelyből nem hiányoztak a „modernség” máris kialakult kliséi, felszínes sztereotípiái, de a szépen megformált részletek, érdekes megoldások sem. A kortárs tánc technikáját jól bíró, nagyon jól képzett táncosokat láthattunk, megérdemelték a közönség lelkes tapsát.