Mindig fáj, ha felbomlik a család

Aztán jönnek a józan hétköznapok, a megpróbáltatások, csalódások. Néhány év, és az egykor csodaszép menyasszony és a boldog vőlegény nyúzott arcú, dühödt ügyfélként keresi fel az ügyvédi irodát. Az elhatározásuk sziklaszilárd: válunk! Hogy hogyan? Erről szól az alábbi összeállítás.

Hárman egy kapcsolatban

Dóri 21 éves hajadon, szülei máig harmonikus házasságban élnek, ő mégis azt állítja: egy válási procedúra áldozata.

„Tavaly két hónapot Ausztriában dolgoztam. Reggeltől estig paradicsomot szedtünk. Egyedüli szórakozásunk az volt, hogy esténként néhány szót váltottunk a folyosó másik végén lakó fiúkkal. Ott ismertem meg Tomit. Már az elején feltűnt nekem, hogy nem olyan harsány, mint a többiek. Egy este elmondta, nős, van két kisfia, de a házassága romokban hever. Szó szót követett, mire végeztünk a paradicsomszedéssel, már jártam Tomival, és meg voltam győződve arról, hogy a neje egy házsártos hárpia, akivel képtelenség együtt élni. Néhány héttel a hazaérkezésünk után be is költöztünk egy közösen bérelt garzonba. A barátom rögtön beadta a válókeresetet. Nekem azt mondta, hogy a válással a felesége is egyetért. Márciusban volt az első tárgyalás. Ott a felesége bejelentette: nem akar válni, szerinte a férjével a kapcsolatuk nem romlott meg helyrehozhatatlanul, és a gyerekek érdeke is az, hogy teljes családban nőjenek fel. Az én mulya barátom nem tiltakozott. Azt mondta, nem akart a nejével a bíróságon veszekedni, de ő továbbra is válni akar. Most az a helyzet, hogy várunk, és keresünk egy új ügyvédet. Őszintén szólva, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen idegtépő egy válás. Néha azt hiszem, már nem bírom tovább” – panaszolja Dóri.

Tomi is azt állítja, számára Dóri az igazi, ő élete asszonya, és vele szeretne élni, de...

„Mit gondol, ha azt a kevés vagyont, amit eddig kemény munkával összeszedtem, el kell osztani a feleségemmel, mi marad nekem? – kérdezi, aztán gyorsan meg is válaszolja: – Semmi. A gyerekek nála maradnak, tehát övé lesz az egyszobás lakás, amit hitelre vettünk. A kölcsönt természetesen én törlesztem. A feleségem nem dolgozik. Valószínűleg asszonytartást is kell majd fizetnem, úgyhogy megint teljesen nullán leszek, holott évek óta csak gürizek. Andreával, a feleségemmel mindössze három hónapig jártunk. Terhes lett, gyorsan összeházasodtunk. Tizennyolc volt, én meg húsz, amikor megszületett az első fiunk. Két évvel később jött a második. Andrea a kicsikkel otthon van, életében még egy napig sem volt munkaviszonyban, ennek ellenére jobban szeretne élni, mint az, aki reggeltől estig dolgozik. Állandóan követelődzik. A gyakori telefonálgatásokkal megmérgezi a Dórival való kapcsolatomat. Nem én kellek neki, hanem a pénzem” – állítja Tomi.

Andrea teljesen másképpen látja a dolgokat. Házasságuk Tomival jól működött. A problémák akkor kezdődtek, amikor a férje megismerkedett Dórival.

„Tomi ügyvédje azt mondta a tárgyaláson, hogy a férjem érzelmileg teljesen elhidegült tőlem. Ez nem igaz, ha nem bukkan fel az a nő, mi ma is boldogan élünk. Ott követtem el a hibát, hogy elengedtem Ausztriába. Akkor éppen nem volt munkahelye, a kölcsönt meg törlesztenünk kellett. A pénz mellé hozott egy barátnőt is. De nagyon téved, ha azt hiszi, ilyen könnyen lerázhat” – hangoztatja a feleség.

Ez az eset egy a sok ezer válás közül. A családjoggal foglalkozó ügyvédek, bírák szerint valamennyi válóper hasonló, de korántsem azonos.

Hiányzó intézmények

Dr. Csontos Éva ügyvéd több mint három évtizede dolgozik az igazságszolgáltatásban. Tapasztalata szerint a válási okok között a leggyakoribb a szociális bizonytalanság, a házastársak különböző természete és bármilyen furcsa, az anyagi jólét.

„Elsősorban a fiatalabbak válnak. Sokan hirtelen felindulásból döntenek így. Én ügyvédként úgy intézem, hogy még a válókereset beadása előtt békülési tárgyalást indítok a felek között. Volt már rá példa, hogy a békéltetés sikerült, de az is előfordult, hogy a felek továbbra is kitartottak az eredeti elhatározásuk mellett. Nagyon gyakori az elválás a hirtelen meggazdagodottak között, akik korábban szerényebb körülmények közt éltek, szegényebb családból származnak, aztán valamilyen vállalkozás révén sikerült nagyobb vagyonra szert tenniük. Ilyenkor hamar a fejükbe száll a dicsőség. A pénzt sok esetben már nem az üzlet gyarapítására fordítják, hanem saját élvezetükre, ezzel általában a szerető is együtt jár, ami aztán a házasság felbontásához, a család széteséséhez vezet” – állítja az ügyvédnő. Elmondása szerint a válásoknál a legnagyobb problémát az anyagiak okozzák.

„Komoly problémát okoz a tartásdíj megállapítása. A munkáltatók sok esetben „papíron” a minimálbérre veszik fel az alkalmazottat, de valóságban többet fizetnek neki. A bíróság azonban a kimutatott keresetből állapítja meg a tartásdíjat. A második legnagyobb problémát a lakáskérdés jelenti. Az a fél, amelyik megkapja a lakást, általában nincs olyan anyagi helyzetben, hogy a másik félnek pótlakást biztosítson. Ezért tartanak hoszszabb ideig a vagyonmegosztási perek. Egyébként nagyon igazságtalannak tartom, hogy az a fél, amelyik nem kapja meg a lakást, gondolok itt a szövetkezeti lakásra, megkapja az ingatlan ellenértékét. De itt nem a piaci árat számolják, hanem a szövetkezetben felmutatott tagsági rész ellenértékét.”

Családjogi törvény

Éppen most dolgoznak az új családjogi törvényen, s ennek kapcsán a szakemberek között egyebek mellett az új jogintézményekről, például a házasságkötés előtti szerződés és az ún. megegyezéses válás bevezetéséről folyik a vita. Az ellenzők főleg azzal érvelnek, hogy a házassági kötelék holtomiglan-holtodiglan szól, éppen ezért nem szerencsés, ha egy házasság már úgy indul, hogy a felek megegyeznek az esetleges válás vagyonjogi kérdéseiben. A megegyezéses válás pedig azért nem jó szerintük, mert lényegesen megkönnyíti a dolgot, ami esetleg ahhoz vezethet, hogy egy komolyabb vita után a felek azonnal benyújtanák a válókeresetet.

Csontos Éva doktor viszont a házasságkötés előtti szerződés intézményét nagyon okosnak tartja. „Vannak olyan esetek, amikor éppen az vezet a váláshoz, hogy a felek nem tudnak megegyezni a vagyoni kérdésekben, és a vagyon megosztásával próbálják magukat bebiztosítani” – mondja.

Véleményével egy családjoggal foglalkozó másik jogász, Elena Szabová is egyetért.

„A házasság előtti szerződések világosan és minden kétséget kizáróan meghatározzák, milyen volt a felek házasság előtti vagyona. Vannak olyan országok, ahol a jogrend lehetővé teszi, hogy a házastársak olyan szerződést kössenek, amelyben megegyeznek a közös vagyon felbontásáról válás esetére. Véleményem szerint egy jól kidolgozott házasság előtti szerződés jelentős mértékben megelőzheti a válással járó vagyonmegosztási vitákat. Egyébként a családjogi törvény 1963 óta nyolcszor volt módosítva, ebből hét esetben 1989 után. Egyelőre még sok, a családjoggal összefüggő kérdést, például a házastársak közötti vagyoni viszonyt vagy a lakás közös bérléséből adódó viszonyt a polgári törvénykönyv rendez, az eljárásjogi kérdéseket pedig a polgári perrendtartás. Az új családjogi törvény valószínűleg egy jogi normában tartalmazza majd a családjoggal kapcsolatos valamenynyi anyagi jogi kérdést” – véli a jogásznő. Az ő tapasztalata szerint napjainkban a válási indokok között leggyakrabban a felek különböző természete, az alkoholizmus vagy más függőség, valamint a munkanélküliség, pontosabban a család anyagi bebiztosításának hiánya szerepel.

„Jogrendünkből hiányzik a megegyezéses válás. Ez azt jelenti, hogy ha a házastársak megegyeznek abban, hogy a házasságuk formális, mindenképpen válni szeretnének, nálunk a bíróság előtt ebben az esetben is olyan komoly okot kell felhozniuk, amely alapján az megállapíthatja, hogy a házasság valóban nem tölti be társadalmi szerepét” – teszi hozzá a jogásznő. Mint mondja, a válásoknál a legérzékenyebb kérdést a gyermek elhelyezése, a tartásdíj nagyságának megállapítása és a kiskorú látogatásának kérdése jelenti. Jogrendünk elég eljárási eszközt biztosít ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos vitákat a volt házastársak egymás ellen használják fel.

ĺgy válnak külföldön

Európában a válási statisztikát Franciaország, Nagy-Britannia és a skandináv államok vezetik. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy ezekben az államokban viszonylag egyszerű a válás. A svéd jog szerint elég ha a házastársak kijelentik a bíróság előtt, hogy a továbbiakban nem akarnak együtt élni, s ha nincs közös gyermek, a házasságot azonnal felbontják. Abban az esetben, ha a házastársaknak van kiskorú gyermekük, kötelező a hat hónapos gondolkodási idő. Németországban a gyermekes pároknak három évig kell külön élniük a válás előtt, ha nincs gyermekük, elég az egyéves különélés.

Az európai országok közül legkevesebb a válóper a déli államokban, ahol – ez különösen Olaszországra jellemző – a katolikus egyház befolyása is jelentős. Az olasz jog nem ismeri a megegyezéses válást, a feleknek legalább öt év különélést kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy a bíróság felbontsa a házasságot. Spanyolországban csak újabban van lehetőség a válásra, korábban – egészen az 1970-es évek végéig – büntették a házasságtörést. Egyébként mindenütt a közös vagyon elosztása okozza a legcsúnyább vitákat, ezért számos európai államban gyakorlattá vált, hogy a felek a házasságkötés előtt szerződésben állapodnak meg a külön vagyonról.