Mi még a sikereinktől is félünk

Németh Zoltán és Garaczi LászlóSomogyi Tibor felvételeAz intézet ezzel az esttel indította újra egy régebbi, az Irodalom és… című sorozatát, amelyen neves irodalmárok egy konkrét téma köré fűzik a beszélgetést.

Ezúttal a kreatív felejtés és az irodalom kapcsolatát boncolgatta Garaczi László és Németh Zoltán, aki bevezetőjében megjegyezte: számára az irodalomban inkább a kreatív emlékezés lenne a kézenfekvő, nem a felejtés. Emlékezés azonban nincs felejtés nélkül, véli Garaczi László, hiszen az emlékezés szelektív folyamat, amely kiválaszt bizonyos tényeket és emléknyomokat. Az est témáját egyébként ő maga javasolta, árulta el, mivel egy hónap múlva Berlinben hasonló címmel rendeznek konferenciát, amelyen ő is részt vesz, s amely azt vizsgálja majd, hogyan tudunk a múltunkkal szembesülni, illetve hogy a 20. századi történelem nagy traumái hogyan jelennek meg az irodalomban.

Garaczi szerint érdekes, hogyan viszonyulnak a különböző nemzetek a történelmükhöz. Egy berlini élményét hozta fel példaként, ahol az egyik forgalmas metrócsomópontnál nagy fekete tábla áll a koncertrációs táborok neveivel. „Mindig meglepett, milyen szisztémával emlékeznek a németek” – mondta, hozzátéve, hogy nehezen tudna elképzelni magyar viszonyok között hasonló dolgot. (Például az Astoriánál egy „Mohács” feliratú táblát.) Ám úgy látja, mintha hatásosabb lenne az a módszer, ahogyan a németek a saját múltjukat feldolgozzák, mint a magyarokra jellemző elfojtás, amely viszont ha kirobban, túlzott energiákat hevít. „Nem tudom, mi ennek az oka. Lehet, hogy csak a kulturális méretkülönbségeken múlik. A német kultúrának nagyobb lehetőségei vannak, hogy szembenézzen a bűneivel, a tévedéseivel. Mi még a sikereinktől is félünk. Számunkra a kudarc a jó alaphelyzet” – jegyezte meg Garaczi László. Vannak persze különböző teóriák, amelyek megpróbálják megmagyarázni a magyar mentalitást, és többek között „genetikailag kódolt bizonytalanságról” beszélnek, de ő ebben nem nagyon hisz.

S hogy lehet-e a kreatív felejtésnek teljesítménynövelő hatása az irodalom területén? Az író úgy látja, azok az emberek, akiknek fantasztikus a memóriájuk, általában nem igazán magasodnak ki a művészi kreatív munkában. Nem mindig jó ugyanis, ha az ember rengeteg tény birtokában van, mert nem az adathalmaz számít, hanem hogy a művész új szempontból tudjon láttatni valamit. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tények, adatok gyűjtése mellőzhető. Mielőtt belekezdett nagy sikert aratott „lemurregényeinek”, a Pompásan buszozunk!-nak és a Mintha élnélnek az írásába, Garaczi László is rengeteg tényt gyűjtött össze az adott korról.

Legújabb regénye, a Metaxa egy internetes pályázatra született, árulta el, könyv alakká formálódása azonban hat évig tartott, és többször is nekifutott, újraírta, mire elégedett lett az eredménnyel. „Egy mondat, két nő, és a férfi (majdnem) belehal. A MetaXa hőse két asszony szerelme közt őrlődik. Művészlélek, aki a helyét nemcsak az érzelmek világában, de általában véve a világban sem leli. Megcsömörlik és elkárhozik.” Ennyi dióhéjban a történet, amelynek főhőse egy pszichiátriai osztályra kerül. A regény kapcsán szó esett a pszichoanalízisről is, amely, mondta Garaczi, a tudomány mai állása szerint nem mindenki számára megfelelő gyógymód. „Olykor nagyon veszélyes a saját démonaink szemébe nézni. Nem feltétlenül önmagunk elemzése és a múlt feltárása az, ami eredményt hozhat bizonyos embereknél.” Vannak dolgok, amelyeket nem érdemes feszegetni. Vagy foglalkozni velük. Garaczi László könyvei azonban nem ezek közé a dolgok közé tartoznak.

NÉVJEGY

Garaczi László ĺró, költő, drámaíró, műfordító

Plasztik (novellák) Magvető, 1985.

A terület visszafoglalása a madaraktól (versek) Magvető, 1986.

Tartsd a szemed a kígyón! (vegyes műfajú) Holnap, 1989.

Nincs alvás! (novellák) Pesti Szalon, 1992.

Bálnák tánca (három színpadi játék) Pesti Szalon, 1994.

Mintha élnél. Egy lemúr vallomásai 1. (regény) Jelenkor, 1995, 1999.

Pompásan buszozunk! Egy lemúr vallomásai 2. (regény) Jelenkor, 1998, 2001.

Az olyanok mint te (drámák) Jelenkor, 2000.

Nevetnek az angyalok (47 bagatell) Jelenkor, 2002.

Gyarmati nő (válogatott próza) Jelenkor, 2005.

MetaXa (regény) Magvető, 2006