Másfél óra sorban állás, két és fél óra műélvezet. Körülbelül erre kell számítania annak, aki egy napon elhatározza, hogy Budapesten, a Műcsarnokban megtekinti a Mesterművek – 400 év francia festészete című kiállítást. A hosszan kígyózó tömött sor azonban ne riasszon vissza senkit, viszonylag gyorsan halad. Közben lehet olvasni, bámészkodni, beszélgetni.
Mesterművek a Műcsarnokban
A bejárati ajtó mellett – mintegy jutalom a sor végén – forralt bort, teát, kávét és némi harapnivalót is lehet venni, hogy aztán felfrissülve, átmelegedve lépjen be az emberfia a művészetek templomába. Előtte azonban szigorú biztonsági ellenőrzés következik, minden fémtárgyat, kulcsot, mobiltelefont, fényképezőgépet stb. ki kell pakolni az asztalra, majd átmenni egy detektoros kapu alatt. A biztonságiak árgus szemekkel szemlélik a közönséget, nehogy valaki engedély nélkül fényképezzen. Sajnos, ennek ellenére megtörténik olykor-olykor, viszont a fényképezőgép vakuja elárulja az elkövetőt. Percenként sípol a biztonsági zóna jelzőrendszere, mert mindig túl közel hajolnak a festményekhez. Igaz, még a sasszeműek számára sem egyszerű elolvasni a feliratozást. Talán ez az egyetlen hibája a kiállításnak.
A kurátorok a 17. századi barokktól a 20. századi modernig a francia festészet 400 évének legjava terméséből olyan alkotásokat válogattak ki, amelyek a fény és az árnyék játékának szempontjából is vizsgálhatóak. Igazi nagy kiállítás ez, amilyet nem láthat bármikor az ember.
A barokk festészetet bemutató terem meleg, sötét bordó színnel festett falak között látható, hogy a félhomály hasonlatos legyen a képek tónusához. Még az ugyanolyan színű puha szőnyeggel borított padlózat sem zavar a művek élvezetében, amelyek vagyont érő keretekben, tökéletes megvilágításban jelennek meg. A képeken ábrázolt alakok pedig a kép egyes részeire irányított speciális fény hatására plasztikusan emelkednek ki a kép síkjából.
A fény hatására rejtett dimenziók tárulnak fel a szemünk előtt. Például Trophime Bigot 1620–30 között festett képén a fényforrásul szolgáló világító alkalmatosság valóban árasztja a fényt, olyannyira, hogy a néző szinte az arcán érzi annak vetülését. S nincs ez másként Georges De La Tour képén sem, amely – amellett, hogy egyszerűsége révén túlhaladja a barokk irányzat felfokozott túlzásait – a fény és az árnyék kontrasztjának mesteri megjelenítésével tűnik ki.
Ugyanez a koncepció figyelhető meg a későbbi évszázadok műalkotásait bemutató termekben, amelyek színeik révén is segítenek elkülöníteni az egyes korszakokat. Hiszen zöld, lila és kék termek között bolyong a néző, és a Műcsarnok eklektikus helyiségei azt az érzetet keltik bennünk, mintha egy főúr magánképtárában sétálgatnánk.
Kijutva az árnyékvilágból a fényre, a 20. századi művészetet bemutató termekben metsző fehérség hasít a szembe. Ezzel is mintegy feloldják a drámai hatást, amelyet a korábbi korok festményei – éppen a homályból a fény hatására kiemelkedő alakok révén – oly nagy erővel gyakorolnak ránk.
Nincs szándékomban művészettörténeti elemzésekkel traktálni az olvasót. Csupán arról szeretném biztosítani a képzőművészet szerelmeseit, hogy mindenképpen érdemes elmenni erre a nagyszerű kiállításra, hiszen az felejthetetlen élményt nyújt mindenkinek, aki a szépet szereti és becsüli.
Néhány kiegészítő szolgáltatásról is érdemes pár szót ejteni. Kérhető például idegenvezetés is, amellyel ugyan kissé hosszúra nyúlik a tárlat megtekintése, de érdemes áldozni rá. A gyerekek számára pedig vonzó kis rajzműhelyt alakítottak ki a rendezők, amelynek bútorai erős kartonpapírból készültek, és természetesen össze is lehet firkálni őket. Számítógép segítségével virtuálisan is bejárható ugyan a kiállítás, nagy hiba volna azonban felcserélni a virtuális világot a valóval. A festmények különben kirakókockák segítségével általunk is összeállíthatók a számítógépen, vagy akinek nem lett elege a sorban állásból már a jegyvételnél, akár háromdimenziós mozit is megtekinthet.
A kiállítás természetesen nem a teljesség igényével mutatja be 400 év francia művészetét, de fontos keresztmetszetét adja az adott időszakban és térségben felhalmozott mérhetetlen gazdagságnak. A rendkívül sikeres kiállítás még két hétig, azaz február 27-ig tart nyitva.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.