Mesterművek a Műcsarnokban

Másfél óra sorban állás, két és fél óra műélvezet. Körülbelül erre kell számítania annak, aki egy napon elhatározza, hogy Budapesten, a Műcsarnokban megtekinti a Mesterművek – 400 év francia festészete című kiállítást. A hosszan kígyózó tömött sor azonban ne riasszon vissza senkit, viszonylag gyorsan halad. Közben lehet olvasni, bámészkodni, beszélgetni.

A francia mesterművek még két hétig láthatók a MűcsarnokbanA szerző felvételeAz oldalsó bejárat előtt olyanok állnak, akik a világhálón rendelték meg vagy elővételben vásárolták a jegyeket, ők „mindössze” háromnegyed órát ácsorognak, hogy bejussanak. Mielőtt még bárki azt mondaná, hogy akkor ezt inkább kihagyja, azt tanácsolom, ne tegye. Saját tapasztalatom azt mondatja velem, hogy nagyon jól megvan ez azért szervezve, csupán arról van szó, hogy rengetegen szeretnék látni a kiállítást. Különben minden olajozottan működik.

A bejárati ajtó mellett – mintegy jutalom a sor végén – forralt bort, teát, kávét és némi harapnivalót is lehet venni, hogy aztán felfrissülve, átmelegedve lépjen be az emberfia a művészetek templomába. Előtte azonban szigorú biztonsági ellenőrzés következik, minden fémtárgyat, kulcsot, mobiltelefont, fényképezőgépet stb. ki kell pakolni az asztalra, majd átmenni egy detektoros kapu alatt. A biztonságiak árgus szemekkel szemlélik a közönséget, nehogy valaki engedély nélkül fényképezzen. Sajnos, ennek ellenére megtörténik olykor-olykor, viszont a fényképezőgép vakuja elárulja az elkövetőt. Percenként sípol a biztonsági zóna jelzőrendszere, mert mindig túl közel hajolnak a festményekhez. Igaz, még a sasszeműek számára sem egyszerű elolvasni a feliratozást. Talán ez az egyetlen hibája a kiállításnak.

A kurátorok a 17. századi barokktól a 20. századi modernig a francia festészet 400 évének legjava terméséből olyan alkotásokat válogattak ki, amelyek a fény és az árnyék játékának szempontjából is vizsgálhatóak. Igazi nagy kiállítás ez, amilyet nem láthat bármikor az ember.

A barokk festészetet bemutató terem meleg, sötét bordó színnel festett falak között látható, hogy a félhomály hasonlatos legyen a képek tónusához. Még az ugyanolyan színű puha szőnyeggel borított padlózat sem zavar a művek élvezetében, amelyek vagyont érő keretekben, tökéletes megvilágításban jelennek meg. A képeken ábrázolt alakok pedig a kép egyes részeire irányított speciális fény hatására plasztikusan emelkednek ki a kép síkjából.

A fény hatására rejtett dimenziók tárulnak fel a szemünk előtt. Például Trophime Bigot 1620–30 között festett képén a fényforrásul szolgáló világító alkalmatosság valóban árasztja a fényt, olyannyira, hogy a néző szinte az arcán érzi annak vetülését. S nincs ez másként Georges De La Tour képén sem, amely – amellett, hogy egyszerűsége révén túlhaladja a barokk irányzat felfokozott túlzásait – a fény és az árnyék kontrasztjának mesteri megjelenítésével tűnik ki.

Ugyanez a koncepció figyelhető meg a későbbi évszázadok műalkotásait bemutató termekben, amelyek színeik révén is segítenek elkülöníteni az egyes korszakokat. Hiszen zöld, lila és kék termek között bolyong a néző, és a Műcsarnok eklektikus helyiségei azt az érzetet keltik bennünk, mintha egy főúr magánképtárában sétálgatnánk.

Kijutva az árnyékvilágból a fényre, a 20. századi művészetet bemutató termekben metsző fehérség hasít a szembe. Ezzel is mintegy feloldják a drámai hatást, amelyet a korábbi korok festményei – éppen a homályból a fény hatására kiemelkedő alakok révén – oly nagy erővel gyakorolnak ránk.

Nincs szándékomban művészettörténeti elemzésekkel traktálni az olvasót. Csupán arról szeretném biztosítani a képzőművészet szerelmeseit, hogy mindenképpen érdemes elmenni erre a nagyszerű kiállításra, hiszen az felejthetetlen élményt nyújt mindenkinek, aki a szépet szereti és becsüli.

Néhány kiegészítő szolgáltatásról is érdemes pár szót ejteni. Kérhető például idegenvezetés is, amellyel ugyan kissé hosszúra nyúlik a tárlat megtekintése, de érdemes áldozni rá. A gyerekek számára pedig vonzó kis rajzműhelyt alakítottak ki a rendezők, amelynek bútorai erős kartonpapírból készültek, és természetesen össze is lehet firkálni őket. Számítógép segítségével virtuálisan is bejárható ugyan a kiállítás, nagy hiba volna azonban felcserélni a virtuális világot a valóval. A festmények különben kirakókockák segítségével általunk is összeállíthatók a számítógépen, vagy akinek nem lett elege a sorban állásból már a jegyvételnél, akár háromdimenziós mozit is megtekinthet.

A kiállítás természetesen nem a teljesség igényével mutatja be 400 év francia művészetét, de fontos keresztmetszetét adja az adott időszakban és térségben felhalmozott mérhetetlen gazdagságnak. A rendkívül sikeres kiállítás még két hétig, azaz február 27-ig tart nyitva.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?