Kultúra és irodalom a világhálón

A kora őszi sípálya-szemle előnye a sokszínű természet látványa mellett a (viszonylag) biztonságos lejutás. A közelben legelésző pacikat pedig nyugodtan lehet irigyelni, mert munkaidő után tényleg övék a világ, és munkájuk egyben szórakozás is. Felnyergelve poroszkálni fel és alá nem lehet túlzottan megterhelő, főleg azoknak, akiket annyira szeretnek, mint amennyire Hanyus Erik főlovász szereti a rimakokavai lovakat. A fiatalember ámulatba ejtő tudással rendelkezik ló-ügyekben, úgy löki az adatokat, mint egy igyekvő PR-menedzser, és a leggyávábbakat is rá tudja beszélni a nyeregbe ülésre.

De nem lovakról lesz most szó itt, megrántom a kantárt, pedig telenyargalhatnám a hasábokat, mert nincs annál poétikusabb, mint amikor egy nagyvárosi szobrászművész, vagy egy kisvárosi grafikus ötperces ügetés után felfedezi magában a kovbojt. A sízésről meg tényleg csak egy bővített mondatocska: Rimakokava ideális téli paradicsomnak tűnik a kispénzű, kevésbé igényes klientúra számára, érdemes leautózni a térképről és szobát bérelni valamelyik retro-turistaházban, ahol valódi kandallókban pattog a tűz, a falakat hímzett vadászjelenetek díszítik, a tévében csak három csatorna fogható, és a második napon már ez is soknak tűnik.

Látják, ha kikerülök a bérházak közül, mindjárt megbillenek, és elfelejtem, mi célból vagyok ott, ahol. De végül is ez a legszebb a gondolatokban, hogy szabadon szárnyalnak, röpködnek, nem könnyű összegereblyézni őket, mint az engedelmes, száraz lócitromot. Tulajdonképpen az internetes irodalomról kellene írnom.

Egy ideje nyilvánvaló, hogy a világhálón való kultúraterjesztés jóval olcsóbb és hatékonyabb, mint a nyomtatott orgánumok célba juttatása. A kortárs írók, költők lassan kezdenek megbarátkozni ezzel a közlésmóddal, nem ragaszkodnak többé a nyomtatott publikáláshoz, sőt sokan komoly eredménynek tekintik, ha felkerülnek egy-egy fontos internetes irodalmi portálra. A képzőművészeknél ugyanez a helyzet, a külföldön már mindennapos virtuális kiállítások mintájára idehaza is elkezdődött valami, aminek a www.rovart.com szerkesztői nagy jövőt jósolnak. Ez a honlap egy baráti társaság kezdeményezésére keletkezett, mára viszont országos jelentőségű fórummá nőtte ki magát. Képzőművészetről, irodalomról, filmről, zenéről és különböző kulturális eseményekről vagyon írva a fent nevezete helyen, meglepően magas színvonalon. (Be kell vallanom, eleinte kissé belterjes dolognak tekintettem az egészet, aztán felül kellett bírálnom saját magamat. Zavarom akkor lett teljes, amikor szombat délután megtudtam, hogy az általam oly gyakran látogatott www.spanyolnatha.hu honlap nem is egy csoport, hanem egyetlen ember, Vass Tibor költő honlapjából fejlődött azzá, ami jelenleg. Tessenek csak rákattintani.) Az irodalom, illetve a művészetek tehát ma már nem csak a hagyományos csatornákon keresztül terjednek. És amennyiben elfogadjuk, hogy az internet elsősorban a fiataloké, evidens konklúzió lehet, hogy az elitkultúra terjesztésének ez a jövője. A Rovás Polgári Társulás illetékesei is eljutottak idáig, ezért szervezték meg Rimakokaván, ezen a zavarba ejtően szép helyen a magyarországi, szlovákiai és erdélyi irodalmi, művészeti és kulturális weboldalak szerkesztőnek találkozóját.

Hatan fogadták el a meghívást, Erdélyből az Irodalmi jelen, valamint a www.varad.ro, Magyarországról a www.spanyolnatha.hu, és személyes kedvencem, a www.litera.hu, kis hazánkból pedig a rovat mellett a Szlovákiai Magyar írók Társaságának alig néhány hónapja működő internetes portálja, a www.szmit.sk Az egyes honlapok részletes bemutatásától most eltekintenék, akit érdekel, rákattinthat, akit nem, annak úgyis mindegy.

A dolog persze nem ilyen egyszerű, a Rovás-tagok épp arról vitáztak péntek este az Ipel turistaház barátságos kocsmájában, hogy miként reklámozhatnák önmagukat széles e hazában, sőt azon is túl. Feltett szándékuk ugyanis a szélesebb rétegek elérése. Ezzel kapcsolatban kissé szkeptikus vagyok, ám mivel rám kulturális kérdésekben eleve nem jellemző a túlzott optimizmus, inkább tartózkodom a vélemény-nyilvánítástól, és némán szurkolok.

„Azt szeretnénk elérni, hogy bannercserékkel, szerzők és cikkek, információk és alkotások egymás közötti cseréjével minél közelebb hozzuk egymáshoz, és főleg az olvasóhoz a mai irodalom, kultúra és művészet aktuális történéseit” – nyilatkozta Szabó Ottó grafikusművész, a Rovás elnöke a találkozót megelőzően. A kezdeményezés, úgy tűnik, sikeresnek bizonyult, a helyszínen megjelent portálok képviselői legalábbis „ezerrel” támogatják a Rovart javaslatainak többségét. A részletekről majd szép lassan, a maguk idejében, nem lóhalálában, mert hiszen az ostort csak a legvégső esetben illik alkalmazni, ahogy azt Erik barátunk is hangsúlyozta. (A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy bár gyermekkoromban buzgón látogattam a helyi lovas-szakkört, én magam végül mégsem pattantam nyeregbe Rimakokaván, részint a népes publikum látványától megrettenve, részint pedig nagyvárosi öltözékemre hivatkozva).

Az összejövetel végeredményeként elfogadott közös nyilatkozatban egyebek mellett az áll, hogy a „Kortárs szövetség” címen rendezett összejövetelen megjelent szervezetek kölcsönös együttműködésről és egymás programjainak támogatásáról biztosították egymást. Elfogadták egymás honlapjainak népszerűsítését, amely bannercsere útján valósul majd meg. Megegyeztek továbbá egy közös, határokon átnyúló, európai léptékű projekt kidolgozásában. A felek kinyilvánították abbéli szándékukat is, hogy a mostani találkozóhoz hasonló szakmai rendezvényeket a jövőben is rendszeresen szerveznek. Számomra a legbiztatóbb az a megegyezés, mely szerint a www.rovart.com honlapon a jövőben szlovák fordításban is olvashatóak lesznek a partnerhonlapok legérdekesebb írásai, hogy a többségi nemzet érdeklődő netezői is képet kaphassanak arról, mi történik Magyarországon és Romániában a művészetek terén. És szorítok ezerrel...