Pozsony. A Szlovák Nemzeti Galériában tegnap nagyszabású kiállítást nyitottak Mednyánszky László életművéből. A tárlat a pozsonyi intézmény és a Magyar Nemzeti Galéria együttműködésével jött létre.
Közös álomból közös valóság
Ahogy Katarína Bajcurová, a Szlovák Nemzeti Galéria főigazgatója a tegnapi, megnyitó előtti sajtótájékoztatón elmondta, nagy álma vált valóra azzal, hogy a Magyar Nemzeti Galériával együttműködve állíthatják ki a Mednyánszky-életmű darabjait. Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója megerősítette szlovák kolléganője szavait, mondván: „Közösen álmodtuk meg, s itt van a megvalósulás”. A közös álom megvalósulásának azonban volt egy előző mozzanata is: tavaly a Magyar Nemzeti Galériában mutatták be a 19. és 20. század fordulója egyik legtalányosabb alkotójának életművét. Igaz, más elrendezésben. Az alapkoncepció ugyan maradt, mindkét helyen időrendi sorrendben rendezték egymás mellé az életmű darabjait. Ám a tavalyi budapesti kiállításon szétválasztva, külön mutatták be a rajzokat és külön a festményeket. E mostani, az Esterházy-palotában megnyílt tárlaton viszont a rajzokat, előtanulmányokat esetenként az olajfestményekkel együtt prezentálják, ami azért (is) előnyösebb megoldás, mivel a szemlélő az alkotófolyamat szakaszait is láthatja. Meg is jegyezte Bereczky Loránd, hogy „izgalmas rátekinteni erre a Szlovák Nemzeti Galéria-beli kiállításra, mert Mednyánszkynak megint egy új arca jelenik meg.” A budavári intézmény főigazgatója talán ezért is mondta meggyőződéssel, hogy e kiállításnak Magyarországról is sok látogatója lesz, s hogy minden bizonnyal ez iránt is hasonlóan nagy lesz az érdeklődés, mint a budapesti iránt volt. Mert mintha Mednyánszkyt újra felfedeznék, hiszen 1970-ben, amikor a beckói születésű festő alkotásaiból ugyancsak mindkét nemzeti galériában rendeztek kiállítást (akkor még külön-külön), a bemutatott anyag nem volt olyan hatással a közönségre, mint most. „Galériánkban földbe gyökerezett lábbal nézték az emberek, hogy mit tudott ez a mester” – mondta Bereczky Loránd.
S hogy mit tudott? Ugyancsak a főigazgató szavai szerint: tudott csendet festeni, tudott színekkel varázslatos dolgokat mutatni – forrásértékű életmű az övé a magát kereső művészet számára. Ezt, és talán azt fedezik fel Mednyánszkyban a mai fiatalok, hogy – ismét az igazgató szavait idézve – ez a tudatosan a művészetnek élő mester természetesen beszélte a művészet nyelvét. Annyira természetesen, hogy tudott a realizmus eszközeivel is tájat ábrázolni, de tudott ég és föld között úgy reflexet megjeleníteni, hogy néhány impresszionista festő is megirigyelhette volna. Mednyánszky nagyszerűségét bizonyítja az is, hogy nehéz lenne besorolni, bármilyen irányzathoz kötni. Mert, ahogy Bereczky Loránd kifejtette: „mindegyikkel rokon, és mégis más. Ez Mednyánszky.” Olyan a művészetével is, mint amilyen a magánéletében volt: nem érdekelték a kor elvárásai, csak a saját maga által felállított normák szerint élt.
Ezt a Mednyánszkyt augusztus 29-éig láthatjuk a Szlovák Nemzeti Galériában. A két kurátor, Alexandra Homoľová és Katarína Beňová megközelítőleg négyszáz műtárgyat válogatott be a kiállítás anyagába: ebből hozzávetőlegesen kétszáz a Magyar Nemzeti Galéria, százharminc a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdona, a többi pedig köz- és magángyűjteményekből származik. Láthatunk Mednyánszky gyerekkori rajzaiból, tájképeiből, gazdag válogatás került a falakra az első világháborús frontokon készült művekből, amelyeket önkéntes tudósítóként készített. Külön egységet képeznek híres csavargóportréi. Az alkotói pálya megismerését életrajzi dokumentumokból összeállított anyag is segíti. A pozsonyi kiállítást követően egy kisebb válogatást Bécsben is bemutatnak az életműből.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.