Könyves börze V4 módra

Az irodalom, amely valós kapocs lehet(ne), mostanában meglehetősen mostoha helyzetben van, Mariusz Cieslik, a Lengyel Könyvintézet igazgatóhelyettese szerint például Lengyelországban a lakosság alig 40%-a olvas bármilyen könyvet több-kevesebb rendszerességgel. A szlovák és a cseh illetékesek nem vállalkoztak becslésre, de megkockáztatták, hogy e két visegrádi országban még alacsonyabb lenne az arány.

A Millenáris közös visegrádi standján a tegnapot szinte teljes egészében a műfordításnak szentelték a V4-es díszvendégek, a magyarországi könyvkiadók képviselőivel először a gyermekirodalom, majd a felnőtteknek szóló irodalom legújabb trendjeit ismertették.

Egy irodalmi börze úgy zajlik, hogy a műfordítók röviden bemutatják azokat a köteteket, amelyeket érdekesnek tartanak, és úgy vélik, a magyar könyvpiacon is sikert arathatnának. A szlovák nyelvből fordítók egyebek mellett 21 gyermek- és ifjúsági könyvet prezentáltak – volt miből válogatni. Konstatálhattuk, hogy szinte ugyanolyan típusú könyvek arattak sikert szlovák nyelven, mint magyarul, hogy Jaroslava Blažková a szlovák Janikovszky Éva, Peter Karpinský pedig a szlovák Dániel András, aki demagógia nélkül neveli szociális érzékenységre a kicsiket. Mindkét piacon megjelentek azok a könyvek, amelyekben elesett, hátrányos helyzetű karakterek szerepelnek, hogy a gyerekek tanulják meg elfogadni a másságot. És mindkét piacon sok az interaktív gyerekkönyv, amelyeket lapozgatva az olvasók tevékenyen részt vehetnek a történetben, akár mobil-applikációkon keresztül is. Reméljük, sok bemutatott kötet talál magyar kiadóra. A legjobban talán Dezider Tóth és Viliam Klimáček Noha k nohe című könyvének szurkolunk (Pénzes Tímea műfordító Nyomkereső címmel ajánlotta a kiadóknak), amely 2004-ben az év gyerekkönyve lett Szlovákiában, és a megjelenés évében beválogatták a világ ötven legjobb gyerekkönyve közé – nem véletlenül. Mivel az egyik szerző képzőművész a másik pedig avantgárd szellemiségű drámaíró, a képek és a tördelés itt ugyanolyan fontos, mint a szöveg, amely alaposan megmozgatja a kicsik fantáziáját, talán jobban is értik, mint a felnőttek.

A magyar kiadók képviselői azt is megtudhatták, miként pályázhatnak támogatásra a tervezett fordításkötetekkel a visegrádi országok kulturális minisztériumainál, illetve az illetékes intézményeknél. E téren a könyvfesztivál V4-es díszvendég országai közül egyértelműen a lengyelek járnak az élen: 14 év alatt mintegy 2000 lengyel kötet fordítása jelent meg 47 nyelven, 56 országban. Nem mellesleg: a lengyelek nagyvonalúan áldoznak azokra a 20–30 oldalas úgynevezett próbafordításokra is, amelyekkel a műfordítók házalhatnak a kiadóknál. Emellett krakkói szemináriumokra invitálják a világ könyvkiadóit, több hónapra vendégül látnak műfordítókat, rendszeresen megjelentetik a legújabb könyvtermést ismertető angol nyelvű kiadványaikat. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a lengyel kortárs irodalom lassan ismertebb és olvasottabb a világban, mint Lengyelországban. Összehasonlításul: Szlovákiában 1996 óta támogatják a fordításirodalmat, azóta 600 szlovák kötet jelent meg 32 nyelven. Meglepő, de a legtöbb kötetet csehre fordították le.

A Millenárison a legnagyobb tömeget mára és holnapra várják – tavaly félmillióan látogattak ki a fesztiválra. Eddig nem okozott komolyabb fennakadást, hogy a nagycsarnokot, ahol eddig a megnyitót, a jubiláló írók köszöntését és a fogadásokat tartották, idén már nem vehette igénybe a rendezvény, mert az épületet három hete kezdték elbontani, és szinte az alapoktól újjáépítik. A Nemzeti Táncszínház költözik oda, mert a társulat várbeli épületét a kormány, illetve a miniszterelnöki hivatal nézte ki magának. Ki tudja, mennyit nyert volna a válságban lévő magyar könyvszakma, ha az erre szánt pénzt megkaphatta volna?