Konyha, a generációs alapélmény

Saját zenekara, a Konyha eddig két albumot adott ki, 2012 végén a Konyhanyelv, tavaly év végén az Elmentek a szörnyek címűt. Szepesi Mátyást eddigi karrierjét összegző beszélgetésre invitáltuk. Az Egyszercsak az első nagylemezével fokozatosan népes rajongótábort verbuvált, a másodikkal pedig nagyot akart robbantani. Ez nem jött össze. Miért?Érdekes, ha ezt így láttad. Azt szerettük volna, ha a másodikkal is annyit lépünk felfelé, amennyit az elsővel sikerült. Ez valóban nem jött össze. Két szék között a pad alá estünk. Ahhoz túlságosan popzenének tűnt, hogy az akkor alapvetően underground fesztiválokon több lehetőséghez jussunk, ahhoz viszont nem voltunk eléggé poposak, hogy a média is mögénk álljon. Igazság szerint a végére el is fáradtunk, a második album megjelenésekor már hét-nyolc éve folyamatosan dolgoztunk. Egyetemista kölykök voltunk, amikor elkezdtük, családapák, amikor befejeztük. Az Egyszercsak és a Konyha között hogyan alakult a pályafutásod? Erről keveset tudunk.Azok nehéz évek voltak, de fontosak. Muníciógyűjtéssel teltek. Nem volt aktív zenekarom, nehezen is éltem meg azt az időszakot, hiányzott a színpadi lét. Az Egyszercsakkal gyakorlatilag mindent ösztönösen csináltunk, és sok dologban kívülről vártuk a segítséget, leginkább a hangzásban. Még nem olyan füllel hallgattam zenét, hogy minden rétegét értsem. A szövegvilág érdekelt a legjobban. Kezdetben kaland volt, később meg egyre nagyobb teher, hogy olyan dalszövegeket kellett írnom, amelyek énekesnő szájából is hitelesen hangzanak. Az Egyszercsak utolsó évében már tudtam, egy személyesebb együttest akarok. Nem voltam biztos benne, hogy jó énekes leszek, ezért eleinte még énekest is kerestem. Közben menedzseléssel, programszervezéssel foglalkoztam. A zenészszakmában szinte mindenki csinál valamit a zenélésen, a koncertezésen kívül, például producerkedik vagy reklámzenét ír. A Konyha első nagylemezén vannak olyan dalok, amelyeket 2004-ben és 2005-ben írtam. 2010 szeptemberében próbált először az a felállás, az a trió, amely az első albumot rögzítette és jó darabig együtt zenélt. Miért Konyha lett a zenekar neve?A néven gondolkodtam a legkevesebbet. Még nem volt nevünk, amikor az első koncertünk dátuma már ki volt tűzve, gyorsan kellett döntenünk, mit írjunk a plakátra. A Konyha ösztönösen jött. Tetszett, mert mély hangrendű, mert áthallásos. A Kispál és a Borz búcsúkoncertjén volt egy blokk, ahol a színpadon díszletként összeraktak egy konyhát. Nemrég olvastam a Lovasi-könyvet, s akkor döbbentem rá, hogy ez nézőként tudat alatt belém szivároghatott. A konyhában való zenélés és házibulizás nekem generációs alapélmény. Mik az alapvető különbségek a Konyha két nagylemeze között?Mára eljutottam oda, hogy nagy értéknek tartom, ha egy együttesnek saját hangzásvilága van. Ha öt másodperc után ráismerünk, hogy ez kinek a felvétele. Az első albumunknál még nem volt szempont az egységes hangzás. A zenei ébredésem a kilencvenes évek közepére datálódik. Amikor a Konyhát kezdtük, a hatvanas évek végének zenéje kötött le legjobban. A Konyhanyelv színes lett. A második, az Elmentek a szörnyek egységesebb, karakteresebb. Tudtuk, hogy mit akarunk. A basszusgitáros poszton változás történt, Herr Attilát Haller Dániel váltotta. Érettebbek is vagyunk. A zenélést komolyan kell csinálni, de nem szabad mindent komolyan venni – az önmarcangolás nyomot hagy a munkán. Hogyha a rádiós játszást vesszük alapul, akkor a Mindenkinek jobb lesz így a legnagyobb slágeretek, hogyha más szempontokat, akkor a Kiskifli.A Mindenkinek jobb lesz így egyszerű, őszinte dal. Gyorsan és a megfelelő pillanatban született. Ezeket a pillanatokat nem lehet siettetni, karba tett kézzel várni meg nem jó. Valamit csinálni kell akkor is, ha nincs ihlet. Ha folyamatosan írsz, az út végén jobb szerző leszel. Az új nagylemezen szereplő Dupla skorpió is villámgyorsan készült, csak egyszer játszottuk el a stúdiófelvétel előtt. Sokak szerint a legjobb szerzeményünk. A Kiskifli sikere viszont meglepett. Valószínűleg sikerült olyasvalamit írnom, amit a tinik a sajátjuknak éreznek. Erre sem lehet gyúrni. A refrén az egykori barátnőmtől származik. Éjszaka álmában megfordult, s jól szájon vágott. „Legyél kiskifli, így nem tudok benned kárt tenni” – mondta, majd újra elaludt, én meg szaladtam ceruzáért. A Magashegyi Undergroundban nem vagy szerző. Ebből eredően is sajátodnak érzed a zenekar repertoárját?Zenei alázat kell hozzá. Ott nem intuitív, hanem praktikus zenész vagyok. Kész helyzetben kell helytállnom, de ha belefér egy kis kreativitás, kis fűszer, belerakom. Eleinte vittem egy-két ötletet, de nagyon más zenei világban mozgunk, a szálak csak itt-ott érnek össze. Nyilván akkor lesz Magashegyi-albumon dalom, ha az olyan jó lesz, mint amilyeneket a többiek írnak, mivel ők kiemelkedő dalszerzők. Sokat tanulok tőlük. Az együttes karrierjét tekintve lépésekkel a Konyha előtt jár, olyan dolgokat tapasztalok meg velük, amilyenekre máshol nincs lehetőségem. Az ott szerzett tapasztalatok sokszor spontán bekerülnek a saját produkciómba.