Kincseket rejtő hagyaték

Azóta eltelt tíz esztendő, s nem tudom, hány ilyen sikerre vágyó ifjú kutató akadt. Annyi bizonyos, hogy a Száll a rege várról várra című örökzöld mellett új kiadásban jelent meg az Én kedves népem, az És mindenki visszatér, valamint az özvegy jóvoltából a Szellemidézés, amely a szerző újságírói múltját eleveníti fel. Szombathy hagyatékának igazi felfedezése viszont továbbra is arra a Turczel által elképzelt sikeréhes ifjú irodalmárra vár.

„1902-ben születtem, április havának 8. napján Rimaszombatban, Gömör-Kishont vármegye székhelyén. Gyönge kis gyerek lehettem a Rimának Sodoma nevezetű oldalági partján, mert gyorsan szaladtak velem a luteránus templomba, Glauf Pál öspörös úrhoz, hogy gyorsan kereszteljen meg az esperes úr, elég nekem csak egy név. Akkor kaptam édesapám nevét, a Viktort” – így kezdi élete utolsó éveiben magnószalagra mondott önéletrajzát Volkó Viktor, aki később, a szülővárosa iránt érzett tiszteletből veszi fel a Szombathy nevet.

A család egy ideig Nyustyán élt. Ő a rimaszombati gimnáziumban érettségizik, s innen az útja a budapesti egyetemre vezet, ahol orvosi és bölcsésztanulmányokat folytat, de oklevelet soha nem szerez. Újságíró lesz, egyebek között a Magyarság és a Prágai Magyar Hírlap munkatársa. Később Komáromba költözik, ahol „kultúrmunkásként” (a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület titkára majd főtitkára, a helyi múzeum igazgatója) lesz a felvidéki magyarság egyik meghatározó alakja. Szépírói pályáját verseskötettel kezdte, az Ezüstantenna című kötet nagyapja, Rábely Miklós nyomdájában készült.

Első prózai kötete még magán viseli a publicista kézvonásait. A szerző sem tudta pontosan meghatározni az Én kedves népem műfaját. „Ha most egy professzor megvizsgáztatna, magam sem tudnám hirtelen pontos műfaját adni e könyvnek. Mert nem novellák gyűjteménye ez, sem riportoké… Ez a könyv jelentés a szó szerény értelmében. Jelenteni kíván egy embercsoportról, mely Pozsony és Huszt között él, iparkodik falvakban és kisvárosokban.” A nagyközönség remekül fogadja, mintha csak Mikszáth anekdotázó stílusa elevenedne meg a kötet lapjain.

Szombathy későbbi munkáiban is hű marad a szlovákiai magyar lét ábrázolásához. Első regénye 1935-ben jelenik meg Zöld hegyek balladája címmel, még jellegzetesen riportregény, amelyben egy felvidéki kisváros híres szülöttje hazajön szülei látogatására. Ám kiderül, hogy az amerikai vendégnek már nincs igazán mondanivalója a kisebbségi létbe szorult egykori honfitársainak. A szlovákiai magyarság a témája az Elesni nem szabad, az És mindenki visszatér és A kör bezárul című regényeinek is, amelyek a kor Tamás Mihály, Egri Viktor és Darkó István melletti legjobb, legpontosabb látleletei. Sziklay László írja az Elesni nem szabad című munkájáról: „A kisebbségi sorsra kényszerített magyarság lelki átalakulásának nagyszerű dokumentuma. Színes és tanulságos kép, mindnyájunkat gondolkodásra és eszmélésre késztet. Nagyszerűen tud mesélni, írásművészetének ez a legfőbb erénye. Különös tehetsége van ahhoz, hogy lekösse olvasóját, és a súlyos problémák ellenére szórakoztassa is. De ezt a könnyűséget sokszor túlzásba viszi: regényének nem egy helyén több elmélyüléssel, több lélekbe merüléssel tehette volna érzékelhetőbbé a kisebbségi problémát”.

Pécsi Györgyi irodalomtörténész állapítja meg, hogy ahogy más kortársaiét, az övét is matematikai pontossággal osztotta ketté a párizsi békekötés. Ahogy a szlovákiai magyar irodalomét is. Bár 1945 után több monográfia is megjelent, amely a szlovákiai magyar irodalom első nemzedékét tárgyalja, a korra erőszakolt internacionalista világképből mégis kitörlik a két világháború közötti időszakot. Szombathy, ahogy Vozári Dezső, Győry Dezső, Palotai Boris vagy Rudnóy Teréz, a szlovákiai magyarok számára végleg a süllyesztőbe kerül. De nem fogadja be őket az anyaországi irodalom sem, így többnyire elhallgatnak vagy az irodalom perifériájára szorulnak. Szombathy Viktor műfordításokból, ifjúsági regények írásából és útikönyvek szerkesztéséből tartja fenn magát, de mivel akkor még a kamaszok is olvasnak, biztos kézzel, szárnyaló mesélőkedvvel megírt történelmi regényei milliók olvasmányélménye lesz. A híres török utazó, Evlia Cselebi bőrébe bújik A félhold vándora című regényében, de sok ezren forgatják lelkesen a Két kard, két oroszlán, a Holló Csete, a besenyő, a Megszólal a töröksíp vagy A pénzhamisító című ifjúsági regényeit is, amelyekkel szinte az egész magyar történelmet beutazhatjuk. 1979-ben jelenik meg a Száll a rege várról várra című, a felvidéki magyar várak történetét feldolgozó munkája; ez meghozza számára az elismertséget. De a Csehszlovákiát és Prágát bemutató útikönyve is hiánycikk az antikváriumok polcain.

A „szlovenszkói Mikszáth”, mondta róla az egykori kritika, s ahogy Pécsi Györgyi megjegyzi, Szombathy Viktor Darkó István mellett a két világháború közti csehszlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb elbeszélője, akit felfedezni, újra kiadni itt lenne a legfőbb ideje.
Juhász Dósa János