A művészeti iskola névadójára emlékeztek Nagymegyeren (FOTÓK)

A rendezvényen jelen volt Janiga József felvidéki magyar festő özvegye, Janiga Éva nyugalmazott pedagógus; a budapesti székhelyű Magyarság Házának igazgatója, Csibi Krisztina; az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközösségének és a Kaláka-Klub elnöke Bécsből, Wurst Erzsébet; a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Fekete Irén; Soóky Marián polgármester és Estergajoš Mária alpolgármester, valamint a helyi és a környező települések oktátási és nevelési intézményeinek vezetői. A megemlékezés elején az iskola gyermekkórusa énekelt Orsovits Yvette karnagy vezetésével, majd Pataky Ádám, a megemlékezés moderátora elsőként Csicsay Földes Évát, a Janiga József Művészerti Alapiskola igazgatóját szólította a mikrofonhoz. 

„1946. március 21, 2004. május 5. két dátum és a köztük eltelt 58 év, mindössze ez a nem egész hat évtizednyi idő volt az, mely rendelkezésére állt e nagyszerű embernek és mely alatt be kellett teljesítse mindazt, amire hivatott volt. A Csallóköz festője: így nevezik őt”

 – kezdte az igazgató. Beszédéből egy mélyérzésű, a szépre érzékeny művész körvonalai rajzolódtak ki, aki munkája során hűen örökítette meg Csallóköz szépségeit. 1982 és 1996 között tanított a nagymegyeri intézményben, mialatt számos diákot ismertetett és szerettetett meg a kézművességgel és a művészetekkel.

Csicsay Földes Éva után Fekete Irén lépett a közönség elé, aki Janiga József volt tanítványaként szólt a jelenlévőkhöz. 

„Nemesócsai lakosként látogattam el most ide, ugyanis ez a község adott otthont és munkát a 70-es években az orosz nyelv és képzőművészeti nevelés szakon frissen végzett fiatal tanítónak, Janiga Józsefnek, aki maga sem sejtette talán, hogy ott alapít majd családot, neveli gyermekeit, két lányát és hódol szenvedélyének, a művészeteknek”

 – osztotta meg tapasztalatait az elnök. Munkásságuk során hamar köztudottá vált a pedagógus házaspár szakmai felkészültsége és emberségessége. 

„Majd elköltöztek Nagymegyerre, de az emberek Nemesócsán nem felejtették el az állvánnyal, festékekkel és rajzeszközökkel felszerelt, szalmakalapos, kerékpáros alakját. A sors úgy rendelte, hogy tanítványa lehettem”

 – emlékezett vissza. Kiemelte tanítói kvalitásait, elmondta, hogy mindig tudta, hogyan motiválja a gyerekeket. Méltatta Janiga Évát is, aki ugyancsak tanította őt, majd elárulta, hogy pedagógusi pályája előtt és után is nagy hatást gyakorolt rá a tanár házaspár.

Az ünnepi beszédek után megkoszorúzták az iskola kertjében álló Janiga József szobrát, majd a koncertteremben folytatódott a megemlékezés. A teremben Csibi Krisztina állt először a közönség elé, aki kifejtette, hogy a névadóról való megemlékezés a felvidéki magyar nyelvű oktatás ünnepe is egyben, majd röviden bemutatta a Magyarság Háza kezdeményezést.

Kezdetét vette az ünnepi koncert, majd a zongorán, csellón, furulyán és gitáron előadott klasszikus dallamok után Fábik Erzsébet állt a hallgatóság elé, aki röviden ismertette Janiga József életművét és bemutatta a koncertteremben elhelyezett kamarakiállítást.

„A Brechti összművészet alkotója volt. Festett, könyvet illusztrált, muzsikált és lírai verseket írt. Életműve közel 3000 festmény, számtalan grafika és könyvillusztráció. A most kiállított képekkel szerettük volna bemutatni az alkotó korszakait, mindezt a teljesség igénye nélkül”

 – mondta el. Megjegyezte, hogy a legkorábbi, itt kiállított képe 1967-ből való és a légi szüretet ábrázolja. Tájképei a Csallóköz, az itteni vidék szépségét tükrözik. 

„Tenyérképeit azért készítette, hogy a gyorsan változó tájat később nagyobb méretben is meg tudja örökíteni. Betegsége idején, amikor megtanult bal kézzel alkotni, ezek adták az alapot a balkezes művekhez a műteremben. Kis ékszerképek ezek, a maguk kifejezőerejével, apró, finom részleteivel, önálló alkotások”

 – jellemezte a műveket Fábik Erzsébet képzőművész.