Kiállítás német és cseh forrásokból

Prága. Bár a Franz Kafkához (1883–1924), az évszázadokon át cseh-német-zsidó kultúrájú és népességű Prága német irodalmának egyik legkiválóbb képviselőjéhez fűződő emlékhelyek manapság nagyon felkapott idegenforgalmi úti célok a Moldva-parti metropolisban, azt csak kevesen tudják, hogy a jogászi végzettségű nagy író világéletében „szürke hivatalnok” volt.

Nem véletlen ezért, hogy a Franz Kafka, a hivatalnok elnevezésű kiállítás, amely az író hétköznapjait mutatja be, hatalmas népszerűségnek örvend Prágában, s az idei nyári turistaidény egyik slágere.

A Cseh Nemzeti ĺrásbeliség Múzeumában látható érdekes tárlat anyagát a rendezők német, valamint cseh forrásokból állították össze. A kiállítás ötlete és koncepciója Kafka műveinek és életének két kiváló német ismerőjétől, Klaus Wagenbachtól és Hans-Gerd Kochtól származik, akik a németországi anyagokat is összeválogatták. Ezt egészítették ki cseh kutatók hazai forrásokból.

A kiállítás látogatói eddig még nyilvánosságot nem látott Kafka-kéziratokkal találkozhatnak, amelyeket eddig a marbachi Német Irodalmi Levéltárban, valamint a kiállításnak helyt adó prágai intézetben őriztek, de megtekinthetőek az író személyes tárgyai, valamint az általa meglátogatott gyárakból származó, különféle érdekes dolgok is.

Kafka ugyanis egész életében mint biztosítási ügynök dolgozott, s rendszeresen felkereste a rábízott gyárakat, intézeteket. Bár naplójából és írásaiból tudjuk, hogy hivatalát nem igen szerette, olykor szinte szenvedett, munkáját mégis mindig nagyon becsületesen és korrektül elvégezte. Tizennégy éven át például a cseh királyság területén működő munkásbaleseti biztosító ügynökeként dolgozott, s megjárta a nagy észak-csehországi kőbányákat, s rögzítette a biztosító számára szükséges adatokat. Ellátogatott a régió textilüzemeibe, gép- és üveggyáraiba is. Minderről érdekes dokumentumok, tárgyak vallanak a kiállításon. A rendezők úgy vélik: a kiállítás hozzájárulhat ahhoz, hogy az olvasó más szemmel lássa majd Kafka egyes írásait.

Irodalomtudósok szerint a hivatalnoki pálya mindennapjainak monoton és nyomasztó egyhangúsága komoly befolyással volt az író műveire is. Kafka nyilván naponta érezte az idő nyomását, amikor hivatalában órájára tekintett, s a nehezen elviselt, nyűgösnek érzett munkaidő lejárta előtti utolsó percekben felszabaduló örömet. Ezek a hasonlatok később leveleiben is megtalálhatóak.

A prágai munkásbaleseti biztosító volt egyébként a nagy író utolsó munkahelye. Innen ment idő előtt 1922-ben nyugdíjba. Két év múlva tüdőgyulladásban meghalt.