Voltaképpen kőkemény gengszterdráma is lehetne a spanyol Inaki Dorronsoro első (izgalmat és érzelmet jó arányban vegyítő) nagyjátékfilmje, a Távolság (La Distancia), de nem az. Krimi a javából, lélektani drámába olvasztva.
Két férfi meg a város
Lendületes nyitókép után a folytatás sem veszít erejéből.
Előbb az edzőteremben, aztán a ringben látjuk Danielt. Ütései pontosak, energiája a régi, vagy még annál is vadabb. Ha képes lenne gyorsan visszailleszkedni, sorra nyerhetné a mérkőzéseket. A legnagyobb bizalmatlanság azonban épp az edző részéről éri. Két év börtön után nehéz ártatlannak látszani. Lehet bármilyen jó is a mecs?cseken, edzője csak akkor tudja igazán visszafogadni, ha azt hallja tőle: tiszta lelkiismerettel állt vissza a csapatba. Daniel az igazat mondja: ő valóban nem ölt. Belerángatták valamibe, hogy aztán ő vigye el a balhét. Daniel mégis hazudik, hiszen gyilkossággal „vette meg” a szabadságát. Erkölcsi kérdésekkel azonban nem foglalkozik, a „megbízatás” magasabb körökből jött, ők majd eltussolják az ügyet. Számára most egy a fontos: egymás után nyerni a meccseket.
Daniel kitartó, ambiciózus fiú. Huszonvalahány évével komoly győzelmekre esélyes. Edzője is a remek öklözőt lát benne. Tudja ezt Daniel is, miközben folyamatos lelkiismeret-furdalással küzd. A nagy hibát azzal követi el, hogy felkutatja áldozata feleségét, s még mielőtt színt vallana neki, az ágyába keveredik, majd teljesen belehabarodik. Szenvedélyes szerelmüket csak egykori megbízója (José Coronado) nem nézi jó szemmel, akiről először csak az derül ki, hogy nyomozó, nem sokkal később azonban azt is megtudjuk: neki sem közömbös a fiú, hiszen titkolt vágyait már a börtönbeli találkozásuk során előhívta. Kettős satuban a nyomozó: ha Daniel elárulja a nőnek, hogy az ő megrendelésére gyilkolt, azonnal kiderül, hogy köze volt ahhoz a bűncselekményhez, amelynek minden terhét a fiú nyakába varrták. Ugyanakkor annak sem lenne jó vége, ha kollégái megtudnák, mit érez Daniel iránt. A legkézenfekvőbb megoldásnak ezért azt találja, hogy rábeszélje a fiút: hagyja el a nőt, s vele együtt a várost is, és kezdjen teljesen új életet. Daniel számára azonban ez a legfájdalmasabb merénylet, amelyet önmagával szemben elkövethet.
Két férfi a városban. Jean Gabin és Alain Delon legendás filmje 1973-ból, José Giovanni rendezésében. A vonzó, érzékeny lelkű bankrabló tíz év után szabadul a börtönből, de egy zsaru (Michel Bouquet) a múltjából gátolja a társadalomba való visszailleszkedésben. Állandóan a nyomában jár, piszkálja, gyanúsítgatja, láthatatlan hurkot tesz a nyakába, megtagadva tőle minden esélyt az újrakezdéstől.
Inaki Dorronsoro és José Giovanni filmjei voltaképpen ikertestvérek lehetnének. Még akkor is, ha az egyik szőke, a másik barna. Ennél sokkal lényegesebb ugyanis, ami a két történetben közös: Gino és Daniel tiszta kézzel elkövetett gyilkossága. Gino, aki bankrablás miatt került rács mögé, szabadulását követően azért sodródik bajba, mert nem engedik, hogy talpra álljon, s becsületesen élhesse az életét. Danielnek pedig ölnie kell ahhoz, hogy megválthassa jogos szabadságát. Alain Delon árnyalt játéka a lehető legkiválóbb színészi alakítás. Dorronsoro filmjének főszereplője, a madridi Miquel Ángel Silvestre napjaink Ginója. Vonzereje nem kisebb, mint az ifjú Deloné, tehetsége pedig valósággal felizzik a vásznon. Reménykedjünk, hogy Hollywood meghagyja a spanyol filmnek. Mert ha nem, könnyen Banderas sorsára juthat. Akkor pedig felkapott sztár lesz, nem pedig rendkívüli kvalitásairól ismert színész. E kettő tudniillik nem ugyanaz a kategória.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.