Jövőnk: Európa

Az európai uniós csatlakozás alkalmából ankétot közöl a folyóirat az elvárásokról, fenntartásokról, globalizációs félelmekről meg a vadkapitalizmus és a „szabad verseny”, esetenként a szabadrablás, illetve egy jobb, igazabb és emberibb világ elérésének várható kilátásairól. Irodalmi és politikai életünk kimagasló személyiségei fejtik ki véleményüket a kérdésekkel, aggodalmakkal kapcsolatban. Pomogáts Béla szerint az „újragyarmatosítás” veszedelme nem fenyeget bennünket. Görömbei András szerint a magyarságot „rossz állapotában érte” a csatlakozás, minthogy „fizikai állapotában elöregedett, életakarata megtört, szellemi és erkölcsi tekintetben saját hagyományaihoz méltatlanul alacsony színvonalra süllyedt”. Lovász Attila szerint „az új időszámítás már régen elkezdődött”, Grendel Lajos szerint „az integráció éppenséggel a föltétele nemzeti megmaradásunknak”. Gál Sándor úgy véli, „mivel az amerikai »bizniszterror« mára betemetett minden klasszikus európai értéket – minden üzletté degradálódótt”. Duba Gyula azt reméli, hogy a „háborúmentes” Európa eszménye, „amelyet az egyesülés révén el kellene érni, talán nem illúzió”. Alabán Ferenc azt vallja, „a magyarság évezredes európai történelme azt érezteti, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás a nemzeti megmaradás számára nem e küzdelem elejét, hanem ... folytatását igényli”. Csáky Pál szerint „minőségileg más Európa van kialakulóban ... s Európa még nagyon sokáig soknemzetiségű, többkultúrájú marad”. Öt (húsba vágó!) kérdésre válaszolnak az ankét részvevői, izgalmasan, érdekesen, érdemes rájuk odafigyelni!

Nem kevésbé izgalmas és érdekes Duray Miklós írása, aki arra a kérdésre keresi a választ: Leveszi-e vállunkról Trianon nyomasztó terhét az Európai Unió? Fónod Zoltán írása (Mi tette Európát Európává? címmel) az európai eszme útját próbálja bejárni, a magyar történelem szemszögéből is. A szépirodalmi rovatban Z. Németh István és Leck Gábor verseit, Szalay Zoltán és Százdi Sztakó Zsolt novelláját, illetve regényrészletét olvashatjuk. Duba Gyula Mint vagyunk, ha nem vagyunk?! című esszéje az irodalomtörténet-írás kérdéseit feszegeti, Németh Zoltán kritikája pedig Tóth Krisztina verseiről íródott. Közli a lap Popély Gyula A magyar tanügy kálváriája című tanulmányának befejező részét, a Tallózó rovat pedig Csoóri Sándor Elveszett utak című esszékötetét mutatja be, mely akár „énregényként” is olvasható. (dz)