Játék színekkel és geometriával

Béres Attila rendezése megszabadít az árnyalatok bántó sokaságától: az alapszínek – a sárga, a pi-ros, a zöld, a kék – segítségével elevenedik meg Ibsen darabja, izgalmas formai játékot tárva a néző szeme elé. Teljesen sárga szobában vagyunk, egy geometrikus elemekre lecsupaszított világban. A hosszúkás ablakokat és ajtókat szögletes, szintén sárga bútorok egészítik ki, középen egy hosszúkás akvárium terpeszkedik. A sárga terem – egy család otthonának szobabelsője – furcsa, vibráló mesterkéltséget áraszt. Nóra (Czakó Julianna) ehhez illően aranyszínű karácsonyfát cipelve érkezik, amire természetesen sárga díszek kerülnek majd. Ő maga piros ruhában, piros harisnyában, piros csizmában. Csizmás lábát a sárga ajtónak támasztva, akrobatikus mozdulattal nyitja az ajtót, miközben lepakol, csomagol, rendezkedik. Van egy porszívója, szintén piros. Nóra mozgása hol puha, nőiesen cicás, hol céltudatos.

Kristine (Edvi Henrietta), Nóra rég nem látott barátnője abban a reményben látogatja meg Nórát, hogy az közbenjár férjénél egy irodai pozíció érdekében. Kristine talpig zöldben jelenik meg, szálkás mozgása gondterhelt karaktert sejtet. Nóra három gyereke sárgába öltöztetve érkezik, szinte beolvadnak a háttérbe, mintha csak kiegészítésképpen, díszletként lennének jelen Nóra életében.

A játék az alapszínekkel izgalmas, hiszen azt a lehetőséget sugallja, hogy az alapszínekből bármi, a színskála összes színe kikeverhető. Egyben utalásként értelmezhető Beckett Quad című darabjára, ahol négy, különböző színű ruhába – pirosba, kékbe, sárgába és fehérbe – öltözött ember előre meghatározott koreográfia alapján sétál egy négyzet alapú területen, ahova megadott időben lép be és ahonnan megadott időben távozik.

Nóra is a saját mozdulatait valósítja meg a geometrikus terében – a férje elvárásai és a társadalmi konvenciók alapján megszerkesztett, jól megkomponált mozdulatok sora ő. Egyedül a színes ajándéktáskák tűnnek ki a homogén sárga közegből, melyekben a gyerekek számára vásárolt ajándékok lapulnak: hamarosan ezek is eltűnnek azonban, ahogy Nóra módszeresen rakodik, rendezkedik, felállítja az aranyszínű karácsonyfát. A táskákból előkerülnek az ajándékok, hogy Nóra átcsomagolja őket – természetesen sárga csomagolópapírban várják majd a karácsony estét. Csakúgy, mint a férjének szánt nagy, sárga doboz a karácsonyfa alatt. Úgy tűnik, itt minden beleolvad a közegbe.

Hedda Gablerrel egyetemben Nóra Ibsen egyik legkomplexebb női karaktere. Egyfajta kényszeresség hajtja, hogy férje, Helmer (Görög László) világának szabályait követve megteremtse mindazt, ami a családi boldogsághoz kell. Helmer a mókuskájának hívja: övé a hatalom, mókuskáé a játéktér. Nóra pedig ügyesen manőverezik a férj elvárásai, saját lehetőségei és víziói között. Elbűvölő vagy épp szófogadó, de megjátssza a naivat és a butát is, ha céljai eléréséhez éppen ez az, ami szükséges. Bármit megtenne, csak hogy a család úgy élhessen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Lassan azonban világossá válik számára, hogy mozgástere nem olyan nagy, mint ahogy azt ő képzelte.

Ez a sárga világ ugyanis igazából egy babaház, ahol Nóra a baba-mókuska, aki úgy ugrál, ahogy a mókuskerék hajtja, hiszen az irányítás annak a kezében van, akié a babaház. Helmer – fekete nadrágban, ingben, nyakkendőben – a megkérdőjelezhetetlen családfő, a megfellebbezhetetlen férfi, az ő kezében a döntés. Ibsen egyik legismertebb és legfontosabb darabja magyarul ugyan a Nóra címmel vált ismertté, a Béres Attila rendezésében készült előadás Ibsen eredeti címéhez ragaszkodik, annak jelentésére helyezi a hangsúlyt. A sárga szoba egy babaház, a mókuska kalitkája, akinek szabad mozgását ugyanúgy gátolja a kalitka, mint a halakét az akvárium üvegfala a szoba közepén.

Ibsen darabja arról szól, hogyan ébred rá valaki arra, hogy szükséges megtalálnia önmagát és elindulni a saját álmai, a saját szabadsága után. Vajon meddig lehet elviselni a babaházba zárt mókuska szerepét? Nem véletlen, hogy Nóra az egyetlen, aki színt vált a darabban: pirosban érkezik, kékben távozik.

A Miskolci Nemzeti Színház társulatának előadása a héten még négy alkalommal, február 16-án, 17-én, 18-án és 19-én tekinthető meg a Komáromi Jókai Színházban.