Jászai Mari, a híres tragika tragédiája

Kassa. Kocsis István, a monodrámaírás koronázatlan királya a hetvenes évek végén olyan egyetemes gondolatokat adott Jászai Mari szájába, amelyek akár mostanában, az ország uniós csatlakozása alkalmából is papírra kerülhettek volna. A körülrajongott és átkozott, istenített és megtiport színésznő naplója alapján készült monodrámát március 2-án mutatják be a kassai Thália Színház Márai Stúdiójában Beke Sándor rendezésében, Cs. Tóth Erzsébet főszereplésével. Ez az előadás nem szerepelt az idei évad műsortervében, ám a frissen kinevezett művészeti vezető és főrendező lehetőséget akart adni a társulat kiváló művésznőjének egy igényes darabban való megmérettetésre. Jászai Mari öltözőjében vagyunk, de a rendező szerint lehetnénk akár egy mai színésznő öltözőjének paravánja mögött is, hiszen hasonló intrikákat, kollegiális szurkapiszkákat hallgathatnánk ki. A nagy művészek ráadásul előszeretettel foglalkoznak a színház, a kultúra jövőjének latolgatásával is, különös tekintettel saját színpadi, illetve a közéletben betöltött szerepeikre. Az öregedő Jászai Mariból egy színházi nézeteltérés kapcsán fokozatosan kiömlik egész addigi élete, az öltöztetőfiúnak (Zetyák György) mesél pályakezdéséről, szerelmeiről, fájdalmairól, ambícióiról és világnézeti válságáról. Kiderül, hogy a katarzist okozó minőségi művészetet keresi, a nemzeti irodalmat és drámaírást pedig sokkal többre tartja a külföldről importált, gyakran középszerű daraboknál. A színház ugyanakkor védettséget és hatalmat is jelent számára, amely hatalommal minden esetben igyekszik élni. A közönség talán nem csak Jászai Mari, hanem Cs. Tóth Erzsébet világába is bepillanthat A megkoszorúzott című, mélyen emberi előadásban, amelynek színpadterét szintén Beke Sándor rendezte be, jelmezeit Dienes Ágnes tervezte, a világításra pedig Kovács Lajos ügyel.