Irodalom, brekeke…

Zöld az alapszíne a Szőrös Kő 4–5. összevont számának, már ami a színes elülső és hátsó borítót illeti, de a „zöld” mint képelem meghatározó, mivel a lapot természetfotók illusztrálják: békák szép számban (a lapindító jegyzetben – Hátlapsztori, brekeke – pl. H. Nagy Péter főszerkesztő pólóján), vadkacsák, mókusok, sáska és mindenféle más fürge, az ember óvására ítélt állat. A szerkesztés mintha élet és halál kérdésévé kívánná itt tenni az állatvilágot, mintha csak utalva arra, hogy azért az irodalomba is be-beúszik az állat képe: lásd akár a címoldali hattyút, melynek igazán bő az irodalma. Vagy Zalán Tibor lapnyitó versfüzérében a hollót, mely soha már nem bukkanhat fel úgy versben, hogy élet s halál (és irodalom) meg ne idéződnék.

A lapnak a változatosság az egyik legmeghatározóbb ismérve. A Meglepő szőrösszeállítás az ún. szépirodalomé: versek és novellák vegyest, ezen belül a verseket Kulcsár Ferenc és Batári Gábor képviseli, valamint Szászi Zoltán címében is terjedelmes elbeszélő költeménye. A novellák szerzői: Z. Németh István, Merena Rudolf és Panyi Zita, s mi sem természetesebb, hogy ezt az összeállítást egy Prózácska egy versről (Merényi Krisztiáné) zárja.

Szőrelágazás címmel kortárs szlovén költők alkotásait közli a Szőrös Kő; ötven-, negyven- és harmincéves alkotók versei, valamennyi Lukács Zsolt fordításában.

A Startkő erős irodalommal, ezen belül számos meglepetéssel szolgál: a szövegek – kisprózák és versek – jó olvasói élményt jelentenek (szerzőik: Fehér László, Karetka Adalbert, Bíró Szabolcs, Angyal Sándor, Koháry Attila, Zólya Andrea Csilla és Varga Borbála).

A Kő kövön rovat a rövid bírálaté. Benyovszky Krisztián a Nero, a véres költő című Kosztolányi-mű egy fejezetét vizsgálja a hallgatás alakzatai szempontjából, Bárczi Zsófia a Mesél a múlt című Pénzes Tímea-regényt elemzi, Pollágh Péter három „fiatal” lírikus (Bajtai András, Nemes Z. Márió és Sopotnik Zoltán) egy-egy kötetére irányítja rá a figyelmet, s itt olvasható Mikola Gyöngyinek a Tolnai Ottó legszebb versei című kötethez írt utószava is. Baumann Tímea a Juhász György-féle Utak és útvesztők (Délszláv körkép) című kötetet recenzálja. A blokkot két kritika zárja, Ardamica Zoráné Rácz I. Péter tanulmánykötetéről (Bizonyos értelemben) és H. Nagy Péteré Szombathy Bálint álnévkalauzáról (Art Lover: a.k.a.).

A Szőr mentén rovatban Szedlák Ádám Zoltán esszéje olvasható a cyberpunknak a hacker-képre gyakorolt lehetséges hatásairól, valamint Czapáry Veronika tanulmánya: Nárcizmus és erotika (Freud és a pszichoanalízis felől).

A lapot záró hatodik rovatban, a Szőrözésben Polgár Anikó szól hozzá a H. Nagy Péter kezdeményezte líra- (és hagyomány-)vitához, pontosabban a ’89 utáni szlovákiai magyar líra H. Nagy Péter-féle összefoglalása kapcsán felvetett kérdésekhez, leszűkítve: „a szlovákiai magyar irodalom” öszszetétel értésének módjaihoz, az erre az összetételre leszűkített tér irodalmi értékeinek viszonylagosságához. (cs.g)