Holt focisták társasága

dd

Fontos téma, közepesen erős film. Megtörtént. Az élet írta. Szűcs Sándor és Kovács Erzsi eltiport szerelmének lenyomata. Végkimenetele ismert: kötél. Börtön és halál. A legvidámabb barakkban, a Rákosi-féle önkényuralmi rendszer legsötétebb éveiben. Az énekesnő bűnmelodráma, mely a tévé képernyőjéről nyergelt át az óriásvászonra.

Árnyaltabb is lehetett volna a felütés, de dolgozzunk abból, ami adatott: Vali és Vince románcából, melyet ferde szemmel néz az istentelen sztálinista hatalom. Míg a pacsirta akár az ő kottájukból is csiripelhetne, a focista nem úgy ugat, ahogy azt az államapparátus elvárná. Mi több, külföldi klubcsapatok felé kacsingat, precedenst teremtve aranylábúink számára?! Megengedhetetlen, be kell vetni minden hatalmi eszközt, gyorsított inkvizíciós eljárással. Ha kell, meggyőzéssel, ha kell, kényszerrel.

A roskadozó lelkű turbékolók azt hiszik, szükség van rájuk, kellenek a hazának. De kénytelenek belátni, át kell lépniük azt az igenis látható vonalat ahhoz, hogy boldoguljanak. Az új élet reményében disszidálnának: a mennyország arra, Nyugat felé várja őket. A zseb- és halálcselekből azonban nincs kiút, a „csöndet növelő néma könnyek zuhatagában” mindenütt egy idegen fül figyel. Az édes szómámorban szerelmük is megfagy. Mindenki szem a láncban, hirtelen puhább lesz a szorított kézfogás, a kelepce bezárul. Nincs kegyelem. Csak a teljes hírzárlat. Törlés a rendszerből. Nem marad más, csak a bizarrul bizalmas világ: a börtön…

A tévé képernyőjéről az óriásvászonra költöző bűnmelodráma talányosan rejtélyes, akár Vitézy László korábbi munkájának, A színésznőnek (2017) párdarabja is lehetne. Több mondat a zsarnokságról, melyek néha furcsán izgatottak, máskor fellobognak. Egyébként fekete-fehérek. Néha szürkék. Bántó megvilágításban. Megrendezetten, modorosan. A szereposztás sem az igazi, nyomokban mégis tetszetős. Egy-egy arc- és izomrándulás beszédesebb minden szónál, noha a (például weberi) mini-magánmonológok is betalálhatnak. Alig hallunk érzelgős zenét – ha csak a történetet keretbe foglaló dalolás nem minősül annak –, zajokat, zörejeket, éles, metsző hangot annál inkább. Üresen kong-bong, búg és zúg a legsötétebb diktatúra egy-egy keresztmetszete. Konokon. Fájón. Olyannyira, hogy a vetítés végén percekig senki se moccant. S még mindig akadnak az átkos rendszernek apologétái, akik visszasírnák mindezt?!

Kaszás Dávid

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?