SOROZATDARÁLÓ: Ponyvagyilkos ponyvanyomozóval

A már bőven a hetvenes éveiben járó író, James Patterson a kilencvenes évek eleje óta ontja magából az Alex Cross nyomozó és törvényszéki pszichológus főszereplésével készült regényeket. Termékeny író, annyi szent: a sorozat immár több mint harminc kötetnél jár, és Patterson az Alex Cross-sztorik mellett azért mást is ír. Nem épp a legmívesebb thrillerekben utazik, sokan kritizálják amiatt, hogy a brandépítés fontosabb számára, mint a könyvei minősége, de a számokkal nehéz vitatkozni. Márpedig Patterson regényeiből több százmilliót értékesítettek szerte a világon, és a számok csak tovább nőnek.

Hollywood már többször próbálkozott a regényeivel, a Morgan Freeman főszereplésével készült A gyűjtő és A pók hálójában annak idején szolid sikert aratott, a jóval későbbi, Tyler Perry főszereplésével készült, szimplán Alex Cross címre hallgató mozi azonban gyorsan feledésbe merült. A Prime Videónál azonban rájöttek, hogy Alex Cross nyomozó kalandjainak elmeséléséhez a sorozat sokkal jobb formátum, mint a film. A Ben Watkins showrunner vezetésével készült Cross elég sajátosan kezeli a főhősét. Nem direkt adaptálja Patterson valamelyik regényét a sokból, inkább motívumokat, ötleteket és jeleneteket emel át belőlük, és legalább annyira figyel Alex Cross nyomozó karakterére és az ő életére, mint az előtte álló csavaros bűntényre.

Ez jelenti a legfőbb vonzerejét a nyolcrészes első évadnak (a másodikat már berendelték): Aldis Hodge személyében megtalálták a tökéletes Alex Crosst, aki képes mélységet adni a karakternek. Erre szükség is volt, lévén magát a cselekményt tényleg a sorozatgyilkosos thrillerek legelhasználtabb kliséiből tákolták össze. A történetmesélés úgy próbál nagyon okosnak látszani, hogy közben inkább meglehetősen ostoba: lazán megfeledkezik például olyan „apróságokról”, mint hogy manapság már létezik DNS-teszt, és a sorozatgyilkos búvóhelyének felfedezése után garantáltan elég minta állna rendelkezésre a gyanúsított rács mögé juttatásához. A Cross felépítése is érdekes: bár a zsáner elvileg a meglepő fordulatokra épít, minden epizód végén automatikusan elindul egy rövid összefoglaló a „következő részek tartalmából”, ahol az alkotók maguk spoilerezik el a későbbi történéseket, és én tényleg nem értem, hogy ez mire jó.

A sorozat hibái elsősorban az alapanyag hibái: az Alex Cross-történetek próbálnak agyasnak látszani, miközben valójában nem azok, és ez a Crosson is érződik. Kétségtelen előnye a szériának, hogy ahogy a regények, úgy ez is könnyen csúszik. És ahogy a regények, úgy ez sem hagy mély nyomot a nézőben. Ám amíg a karizmatikus Aldis Hodge vívódását nézhetjük a főszerepben, addig ezeket könnyen meg lehet a sorozatnak bocsátani. Az első évad fogadtatásából kiindulva valószínűsíthető, hogy a Cross mozgóképes formában is hosszú életű lesz.

Tóth Csaba